Kétéltű támadóhajó
II. világháborúSzerkesztés
A II. világháború csendes-óceáni hadszínterén, kísérőhajók gyakran kísérték a partraszálló hajókat és csapatszállító hajókat a szigetugrási hadjáratok során. Ebben a szerepükben légi fedezetet nyújtottak a csapatszállító hajóknak, valamint a kétéltű partraszállási műveletek során a part menti erődítmények elleni támadások első hullámát repülték. Alkalmanként még a nagy hordozókat is kísérték, vészleszállópályaként szolgáltak, és vadászfedezetet nyújtottak nagyobb testvéreiknek, amíg azok a saját gépeik felkészítésével vagy feltöltésével voltak elfoglalva. Emellett repülőgépeket és pótalkatrészeket szállítottak az Egyesült Államokból a távoli szigeteken lévő leszállópályákra.
A Japán Császári Hadseregnek megvoltak a saját különleges hadihajói, amelyek hasonlóak voltak a Japán Császári Haditengerészet repülőgép-hordozóihoz: ezek olyan leszállóhajó-hordozók voltak, amelyek leszállóhajókat és repülőgépeket is szállítottak, és a tervek szerint a repülőgépeket a csapatokat szállító leszállóhajókkal egy időben indították volna, és harci légi járőrözésre, légi felderítésre és közeli légi támogatásra használták volna őket. Először az 1934-ben elkészült Shinshū Maru (神州丸 vagy 神洲丸), a világ első, kifejezetten erre a célra épített leszállóhajójaként repülőgépek indítására tervezték, de nem rendelkezett a leszálláshoz szükséges eszközökkel. Utódja, az 1942-ben elkészült Akitsu Maru (あきつ丸) az elárasztható kútfedélzet mellett teljes hosszúságú repülőfedélzettel is rendelkezett, így inkább egy teljes értékű repülőgép-hordozóhoz hasonlított. A japánok azonban már vereséget szenvedtek, és a hajót végül nem használták repülőgép-hordozóként, amíg 1944 őszén el nem süllyesztették. A 8000 tonnás Shinshū Maru és egy további fejlesztés, a 9000 tonnás Akitsu Maru (1941) bevetésével a japán kétéltű erők a kezükben tartották az általános célú kétéltű hajók prototípusait. Ma az amerikai haditengerészet és tengerészgyalogság ezt az alapvető koncepciót használja minden mást kizárva az LHA és LHD osztályú kétéltű támadóhajóikban. 1937-ben brit és amerikai megfigyelők figyelték a Shinshū Marut munka közben Sanghajnál, és azonnal felismerték a kétéltű hadviselés jelentős fejlődését. A Shinsu maru partraszálló hajókat szállított egy elárasztható kútfedélzeten, amely lehetővé tette, hogy a partraszálló hajók szabadon úszhassanak a nyitott hátsó kapun. A hajó további járműveket is képes volt davitson tartani, de a következő leglenyűgözőbb funkciója az volt, hogy egy fedélzeti szintű parkolóházból közvetlenül a mólóra tudott járműveket kirakni. A hajó két katapultot is hordozott repülőgépek számára, de üzemképes vízirepülőgépeket nem szállított. Szükség esetén azonban képes volt repülőgépeket szállítani és kirakodni, ezt a képességet az Akitsu maru továbbfejlesztette, amely még egy rövid felszálló repülőfedélzettel is rendelkezett.
A második világháború utáni időszak
A második világháború alatt tapasztalt minden fejlődés ellenére még mindig alapvető korlátok voltak a partvidékek támadásra alkalmas típusai tekintetében. A partoknak viszonylag akadálymentesnek kellett lenniük, valamint megfelelő árapályviszonyokkal és megfelelő lejtéssel kellett rendelkezniük. A helikopter kifejlesztése azonban alapvetően megváltoztatta az egyenletet. A helikoptereket először az 1956-os szuezi háború során Egyiptom lerohanásakor vetették be kétéltű támadásban. Ebben a bevetésben két brit könnyűflotta-hordozót, az Ocean-t és a Theseus-t úgy alakították át, hogy helikopterekkel zászlóaljnyi méretű légi támadást hajtsanak végre.
A technikát az amerikai erők a vietnami háború alatt továbbfejlesztették és a gyakorlatok során finomították. A modern kétéltű támadásra gyakorlatilag a partvidék bármely pontján sor kerülhet, ami rendkívül megnehezíti az ellenük való védekezést.
A legtöbb korai kétéltű támadóhajót kis repülőgép-hordozókból alakították át. A szuezi háborúban való használatra átalakított két Colossus-osztályú könnyű repülőgép-hordozó mellett a Royal Navy az 1950-es években a Centaur-osztályú Albion és Bulwark hordozókat alakította át “kommandós hordozóvá”. Testvérhajójukat, a HMS Hermes-t szintén kommandós hordozóvá alakították át az 1970-es évek elején, de még az 1970-es évek vége előtt visszaállították repülőgép-hordozói üzemmódba. Az Egyesült Államok haditengerészete három Essex-osztályú repülőgép-hordozót; Boxer, Princeton és Valley Forge, valamint a Casablanca-osztályú USS Thetis Bay kísérőhordozót használta kétéltű támadóflottája alapjaként, mielőtt megépítette volna az öt Iwo Jima-osztályú hajót kifejezetten a leszállóhelyi helikopteres szerepkörre.
Később kétéltű támadóhajókat építettek a szerepkörre. Az Egyesült Államok haditengerészete megépítette az öt partraszálló helikopteres támadóhajóból álló Tarawa-osztályt, amelyek az 1970-es évek végétől kezdtek szolgálatba állni, valamint a nyolc partraszálló helikopteres dokkhajóból álló Wasp-osztályt, amelyek közül az elsőt 1989-ben állították szolgálatba. Az Egyesült Államok haditengerészete egy új támadóhajó-osztályt is tervez: az első America-osztályú hajó 2014 októberében állt szolgálatba.
Az első brit hajó, amelyet kifejezetten kétéltű támadó szerepkörre építettek, a HMS Ocean volt, amelyet 1998-ban állítottak szolgálatba a Királyi Haditengerészetnél. Más nemzetek is építettek kétéltű támadóhajókat; a francia Mistral-osztály, a dél-koreai ROKS Dokdo és a spanyol Juan Carlos I. jelenleg is aktív, míg Ausztrália két Canberra-osztályú hajóval rendelkezik, amelyek spanyol tervezésen alapulnak.
A legtöbb modern kétéltű támadóhajó rendelkezik kútfedélzettel (dokkoló kút), amely lehetővé teszi számukra, hogy a partraszálló hajókat durvább tengeren is vízre tudják bocsátani, mint egy olyan hajó, amelynek darukat vagy hátsó rámpát kell használnia. Az amerikai haditengerészet hajótest-osztályozási jelzései eltérnek e hajók között, többek között attól függően, hogy milyen létesítményekkel rendelkeznek a repülőgépek számára: egy modern partraszálló hajó dokk (LSD) rendelkezik helikopterfedélzettel, egy partraszálló platformdokk (LPD) rendelkezik hangárral is, egy partraszálló helikopterdokk (LHD) vagy partraszálló helikopteres támadóhajó (LHA) pedig teljes hosszúságú repülőfedélzettel rendelkezik, fedélzet alatti belső repülési lehetőségekkel mind a forgószárnyas, mind a merevszárnyú járművek számára.