Köhögéscsillapító gyógyszerek

A köhögés a levegő hirtelen, robbanásszerű kilégzése, amelynek célja a légutakból való eltávolítás. A köhögés az egyik módja annak, hogy a tüdőt és a légutakat megvédjük a belélegzett részecskéktől. A köhögés néha köpetet (más néven flegmát) hoz fel, amely a tüdőből kilökött nyálka, törmelék és sejtek keveréke. A köhögési reflexnek mind szenzoros (afferens), mind motoros (efferens) útvonala van. A belső gégeideg az érzékszervi információt a légcső glottis feletti területről a légcsőben a nyúltagyvelőben található köhögési központba szállítja a nervus vaguson keresztül. Ennek a területnek a por vagy idegen részecskék általi ingerlése köhögést vált ki, hogy az idegen anyagot eltávolítsa a légutakból, mielőtt az a tüdőbe jutna. A hörgőkben a váladéktermelés egy légúti védekező mechanizmus, és gyulladás és fertőzés esetén fokozódik. Kutyáknál és macskáknál a köhögés egy elsődleges betegségfolyamat, például Bordetella bronchiseptica fertőzés (“kennelköhögés”) vagy krónikus hörghurut miatt lép fel kutyáknál, vagy macskaasztma vagy szívférgességgel összefüggő légúti betegség miatt macskáknál. A legtöbb esetben az elsődleges betegség kezelése megszünteti a köhögést. A köhögéscsillapító kezelés tüneti kezelés, és elsősorban az állat és a tulajdonos kényelmét szolgálja. A legtöbb köhögéscsillapító gyógyszer olyan ópiát vagy opioid, amely közvetlenül elnyomja a medulla oblongata köhögési központot (lásd a táblázatot: Köhögéscsillapító gyógyszerek). Úgy tűnik, hogy a köhögéscsillapító hatás nem a hagyományos ópiátreceptorok (mu és kappa) kötődésével függ össze. A dextrometorfán például jó köhögéscsillapító hatású opioidszármazék, de nem fejt ki aktivitást az ópiátreceptorokon, és nem analgetikus vagy addiktív hatású.