Könyvespolc

Klinikai jelentőség

A vér kis teljesítményű mikroszkópos vizsgálatával az eritrociták két rendellenessége ismerhető fel. Az eritrociták Rouleaux-ja nagyon magas szérumfehérje-koncentrációhoz kapcsolódik, általában myeloma multiplex vagy makroglobulinémia miatt. A vörösvérsejtek agglutinációja a tárgylemezen rendszerint hideg agglutinineknek köszönhető.

Makrociták (gyakran oválisak) jelentős számban figyelhetők megaloblasztos anémiában (B12-vitamin- vagy folsavhiányban) szenvedő betegeknél, gyakran jelentős anizocitózissal (néhány mikrocita is jelen van). Ezen túlmenően a makrociták kiemelkedőek lehetnek erythroleukémiában, myelodysplasticus rendellenességekben, szerzett szideroblasztos anémiában, valamint antimetabolit vagy androgén gyógyszeres kezelésben szenvedő egyéneknél. Kisebb mértékű makrocitózis általában alkoholos betegeknél figyelhető meg. A polikromatofil makrociták általában magas retikulocitaszámot jeleznek.

A hipokróm mikrociták túlsúlya vashiányos anémiában, thalassemiában és örökletes szideroblasztos anémiában, valamint egyes betegeknél krónikus betegségek anémiájában és ólommérgezésben szenvedő betegeknél fordul elő. Az enyhe vérszegénységben szenvedő egyének esetében a mikrocitózis mértéke általában lényegesen nagyobb a thalassemia minorban szenvedő betegeknél, mint a vashiányos betegeknél. A dimorf vörösvérsejt-populáció (hipokróm és normokróm) jelenlétével járó anizokrómia megfigyelhető szerzett szideroblasztos vérszegénységben, transzfúziót követően thalassemia minorban szenvedő betegeknél, valamint transzfúziót vagy vaskezelést követően vashiányban szenvedő személyeknél.

A normális személyek perifériás vérfilmjeinek vizsgálata kis számú, általában 2% alatti poikilocitát mutat. A poikilocitózis jelentőségének megítéléséhez azonosítani kell a domináns abnormális morfológiai formát, és ki kell zárni a vörösvértestek artifaktuális elváltozásait.

A szferociták a domináns morfológiai rendellenesség az örökletes szferocitózisban, autoimmun hemolitikus anémiában és hemolitikus transzfúziós reakciókban szenvedő betegeknél, és a skizocitákkal együtt gyakoriak a vörösvértest-fragmentációs zavarokban szenvedő betegeknél. Szferociták megfigyelhetők olyan kevésbé gyakori hemolitikus állapotokban is, mint a Heinz-test hemolitikus anémia és a klostridiumos szepszis. A sztomatociták nagy számban fordulnak elő alkoholistáknál és az örökletes sztomatocitózis ritka rendellenességében, és kis számban normális személyeknél. Négy fő körülmény van, amikor a célsejtek a fő morfológiai rendellenességként jelennek meg: thalassemia, sárgasággal járó májbetegség, hemoglobin C rendellenességek és a posztsplenektómia utáni állapot. Sarlósejtes vérszegénységben, vashiányban és ólommérgezésben kisebb számú célsejt található. Leptociták thalassemiás rendellenességekben és obstruktív májbetegségben láthatók. Sarlósejtek és sűrű, deformált poikilociták (“irreverzibilisen sarlósejtek”) jellemzőek sarlósejtes vérszegénységre, hemoglobin SC betegségre, hemoglobin S-talasszémiára és hemoglobin C-Harlemre, de sarlósejtes traitban nem figyelhetők meg.

A nagyszámú elliptocita (a vörösvértestek 25-75%-a) általában örökletes elliptocitózisra utal. Mérsékelt számú elliptociták láthatók talasszémiában és myelofibrózisban, és kisebb számban vashiányos és hipersplenikus állapotokban. A könnycsepp alakú eritrociták (általában elliptocitákkal) különösen feltűnőek a myelofibrózisban szenvedő, myeloid metaplasiával járó betegeknél, és gyakran előfordulnak a csontvelő egyéb infiltratív rendellenességeiben, például leukémiában és metasztatikus karcinómában szenvedő betegeknél. Az akantociták a fő morfológiai eltérés az abetalipoproteinémiában és a súlyos alkoholos májbetegséghez társuló “sarkantyúsejtes vérszegénységben”. Az akantociták más poikilocitákkal együtt találhatók meg lépeltávolítás után. Az echinociták megjelenésével járó állapotok az eritrociták piruvát-kinázhiánya, az urémia, a karcinómák, valamint közvetlenül az elöregedett vagy metabolikusan kimerült vér transzfúziója után (az echinociták a vér tárolása során alakulnak ki). Az urémia anyagcsere-rendellenességeinek korrekciója az echinociták eltűnését eredményezi. A skizociták a vörösvérsejtek fragmentációjával járó hemolitikus anémiák (azaz a mikroangiopátiás hemolitikus anémiák és a szívprotézisek hibás működésével járó hemolitikus anémiák) morfológiai jellemzői. A disszeminált intravaszkuláris véralvadás során is kialakulhatnak skizociták. A harapósejtek elsősorban a különböző Heinz-testes hemolitikus anémiákhoz, például a glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányhoz kapcsolódnak.

Howell-Jolly-testek olyan betegeknél fordulnak elő, akiknek lépeltávolításon estek át vagy hypospleniásak (pl. sarlósejtes vérszegénység), és ritkán megaloblasztos anémiákban. A három, különösen durva bazofil stipplinggel járó rendellenesség az ólommérgezés, a szideroblasztos vérszegénység és a talasszémia.

Nukleált eritrociták, általában kis számban (felnőtteknél), akkor jelenhetnek meg a vérben, ha a csontvelő súlyos hemolízis, vérzés vagy hipoxia miatt intenzív stimulációnak van kitéve. Ezen kívül nukleált vörösvérsejtek és éretlen myeloid sejtek ismerhetők fel a csontvelő infiltratív rendellenességei, például myelofibrózis, leukémia és metasztatikus karcinóma esetén. Megaloblasztos anémiában szenvedő betegeknél a vérben lévő magvas eritrocitáknak megaloblasztos nukleáris jellemzői vannak.

A granulociták citoplazmatikus vacuolizációja bakteriémia vagy más súlyos fertőzésben szenvedő betegeknél figyelhető meg. A toxikus granuláció, amely meglehetősen nem specifikus lelet, számos rendellenességben, többek között fertőzésekben és anyagcserezavarokban fordul elő. Döhle-testeket látunk fertőzésekben és égési sérülésekben szenvedő betegeknél, terhesség alatt, citotoxikus kemoterápiát (különösen ciklofoszfamidot) követően, valamint May-Heggelin anomália esetén. A Pelger-Hüet-sejtek, inkább szerzett, mint örökletes alapon, különösen a myelodysplasticus és myeloproliferatív rendellenességekhez kapcsolódnak. A hipersegmentált neutrofilek általában fontos támpontot jelentenek a B12-vitamin- vagy folsavhiány jelenlétére, de esetenként myelodysplasiás vagy myeloproliferatív rendellenességben szenvedő betegeknél is megtalálhatók.

A leukémia diagnózisa általában a vérben lévő myeloid vagy lymphoid sejtek kóros számának és fejlődési stádiumának felismerésével nyilvánvaló. Az éretlen monociták vagy leukémiára, vagy myelodysplasiára utalnak. A bazofilok számának jelentős növekedése általában myeloproliferatív rendellenességre utal.

A reaktív limfociták magas aránya vírusos betegségek, például fertőző mononukleózis, vírusos hepatitis, citomegalovírus-fertőzés, HIV-fertőzés és rubeola esetén, vagy olyan gyógyszerekre adott reakciók esetén, mint a fenitoin és a para-aminosalicilsav. T-sejtes limfómákban és a Sezary-szindrómában konvolvált maggal rendelkező limfociták találhatók.

A nagy trombociták megnövekedett száma immunmediált hiperdestrukcióval járó trombocitopéniában, disszeminált intravaszkuláris koagulációban, myeloproliferatív rendellenességekben (különösen myelofibrózisban), megaloblasztos anémiában, Bernard-Soulier-szindrómában és May-Heggelin anomáliában figyelhető meg. A vérlemezkék mérete hipersplenikus állapotokban normális. Mikrothrombociták találhatók a Wiskott-Aldrich-szindrómában. A myeloproliferatív rendellenességeknél hipogranuláris vérlemezkék figyelhetők meg.