Könyvespolc

admin

Gondoskodó kérdések

A normális EEG hullámformák is tekinthetők potenciálisan abnormálisnak, különböző tényezőktől függően. Például az alfa-hullámok egy normális éber személynél a fej hátsó régiói felett észlelhetők, és hátsó háttérritmusnak tekinthetők. Bizonyos kómás állapotokban azonban előfordulhat diffúz alfa-aktivitás (alfa-komma), és ez patognomikusnak tekinthető. Delta-hullámok álmosságban és nagyon fiatal gyermekeknél is megfigyelhetők; a fokális delta-aktivitás megjelenése azonban kóros lehet (lásd alább). A béta-aktivitás az agy frontális régióiban van jelen, és korai alvásban hátrafelé terjedhet. Fokális béta-aktivitás néha strukturális elváltozásokban és különböző epilepsziákban is megfigyelhető (generalizált gyors aktivitás/GFA). Az olyan gyógyszerek, mint a nyugtatók (fenobarbitál, benzodiazepinek) általában diffúz béta-aktivitást okoznak.

Trifázisos hullámok: A trifázisos hullámokat először 1950-ben Foley írta le, 1955-ben pedig Bickford és Butt adta az elnevezést. Először úgy vélték, hogy ez a hepatikus enkefalopátia patognómája. Ezek azonban nem specifikusak, és bármely metabolikus enkefalopátiában megfigyelhetők. Ezek nagy amplitúdójú éles hullámok, az egyes fázisok időtartama hosszabb, mint a következőé. Három fázisú, élesen kontúrozott hullámok. Az első fázis mindig negatív, innen a trifázisos hullámok elnevezés. A trifázisos hullámok diffúzan, bifrontális túlsúlyban jelentkeznek és szinkronok. Éber állapotban nem észlelhetők. Megváltozott tudatállapotú betegeknél láthatók. Feltételezések szerint a thalamocorticalis szintek strukturális vagy metabolikus rendellenességei miatt fordulnak elő, a thalamocorticalis relék változásai miatt.

Interiktális epileptiform kisülések (IED): Az interiktális epileptiform kisülés az epilepsziás fókusz régiójában lévő neuronok egy csoportja által generált abnormális szinkron elektromos kisülés. Rohamokban szenvedő betegeknél ezek képviselik az epilepsziás fókuszt. A rutinszerű 30 perces EEG-felvételeknél alacsony az érzékenységük, és a hozam megismételt EEG- és hosszabb EEG-felvételeknél nő. Az IED jelenléte rutin EEG-n az újonnan kezdődő rohamban szenvedő gyermekeknél 18-56%, míg felnőtteknél ez az arány 12%-50%. Bár nem gyakori, de előfordulhat olyan egészséges személyeknél is, akiknek a kórtörténetében nem szerepelnek rohamok. Az IED-ket tüskékre vagy élesre lehet osztani.

  • Tüskék és hullámok: A tüskék nagyon rövid időtartamúak, 20-70 milliszekundumos éles csúcsidővel. A tüskét hullámkomponens követi, és ezt GABA-b közvetített áramok hozzák létre.
  • Éles csúcsok: A sharps hosszabb időtartamú, mint a spike, és 70-200 milliszekundumig tart.

Az interiktális epileptiform kisülések következő mintázatai figyelhetők meg:

3 Hz és spike-hullám: Ezek az absence-rohamra jellemzőek, de más típusú generalizált rohamokban is előfordulhatnak. Az ébrenléti háttér-EEG-aktivitás normális. A spike-and-wave egy bi-szinkron, szimmetrikus kisülés, amely hirtelen kezdődik és feloldódik, frekvenciája kezdetben 3,5 Hz-4 Hz, feloldódáskor 2,5 Hz-3 Hz-re lassul. A legnagyobb amplitúdó a felső frontális elektródáknál van. Az EEG kisülések reaktívak és gátoltak a szemfelnyitásra és az éberségre. A hiperventilláció és a hipoglikémia könnyen aktiválja őket. Bár szubklinikusnak érzik őket, a válaszvizsgálat a maximális éberség finom csökkenését mutathatja ki. Ezek másodlagosan a thalamocorticalis oszcillációkhoz kapcsolódnak, ami ugyanaz a mechanizmus, amely az alvási spindliket eredményezi.

Centro-temporális tüskék/ Rolandic tüskék: Ezek a centrotemporális tüskékkel járó gyermekkori jóindulatú fokális epilepsziában (BECTS) fordulnak elő. Gyakoriak a horizontális dipólusokkal jellemezhető epilepsziás tüskék, amelyek általában a centrotemporális területen maximális negativitással, a frontális területen pedig pozitivitással rendelkeznek. Az EEG kisülések lehetnek egyoldalúak, kétoldaliak vagy változó lateralitásúak és gyakran aszinkronak a féltekék között. A hiperventilláció és a fotikus ingerlés nem befolyásolja az EEG kisüléseket, az álmosság és az alvás aktiválja ezeket a tüskéket. Több mint 1 rohamfókusz is észlelhető, és esetenként a tüskék helyzete a centrotemporális terület felé vagy attól távolodik. A rohamok általában rövid fokális és másodlagosan generalizált tónusos-klónikus rohamok, és alvás közben, ritkán pedig ébrenlét alatt jelentkeznek.

Epileptikus encephalopathia folyamatos tüskés-hullámos alvás alatt (CSWS): Folyamatos tüske- és hullámtevékenység figyelhető meg alvás közben. Ez számos különböző roham altípusban és epilepsziás szindrómában megfigyelhető. Okozhatják az agy strukturális rendellenességei, genetikai rendellenességek és anyagcserezavarok.

Slow spike and waves: Ezek a kétoldali szinkron kisülések a tüneti generalizált epilepsziákban fordulnak elő, és a Lennox-Gastaut-szindrómás(LGS) gyermekek tipikus EEG-jellemzője. E kisülések frekvenciája általában 1 Hz és 2,5 Hz között van. A lassú spike-and-wave kialakulhat egy korábban normális EEG-ből vagy hypsarrhythmia mintázataiból (csecsemőkori görcsökben megfigyelhető) vagy több független, éles hullámú fókuszból. Az éber háttér általános lassulást mutat. Alvás közben lehet elektromos status epilepticusra (ESES) való augmentáció. A tüskék amplitúdójának hangsúlya a frontális és temporális régiókban van.

Poli tüske és hullámok: Ismétlődő tüskék komplexe figyelhető meg, amelyet hullámkomponens követ. Ezek generalizált epilepsziában és ritkábban fókuszos epilepsziában figyelhetők meg. Generalizált polyspike-ok és hullámok általában myoclonicus epilepsziában figyelhetők meg. A myoclonus epilepsziára példa a juvenilis myoclonus epilepszia és a progresszív myoclonus epilepszia. A polyspike- és hullámkisülések frekvenciája 3,5 Hz és 5 Hz között mozog, és gyors tüskéknek és hullámoknak nevezzük őket. Ezek bifrontális túlsúlyt mutatnak. A myoclonicus epilepszia túlnyomórészt a felső végtagokat érinti, bár az alsó végtagokat is érintheti. A fénystimuláció gyakran aktiválja ezeket a kisüléseket.

Ageneralizált tüskék és hullámok: Egyetlen tüske észlelhető, amelyet hullámkomponens követ. Ezek a primer generalizált epilepsziában figyelhetők meg. Amikor idiopátiás generalizált epilepsziában fordulnak elő, normális háttérrel jelentkeznek, és más epilepsziás rendellenesség nem látható.

Lateralizált periodikus kisülések (LPD vagy PLED): Az LPD-k olyan ismétlődő fókuszos kisülések, amelyek rendszeres időközönként jelentkeznek. Az LPD-k fokális strukturális elváltozásokkal (általában akut) és a részlegesen kezdődő status epilepticus megszűnése után is megfigyelhetők. Az LPD-knek nincs meghatározott morfológiája, és jelen lehetnek tüskék, alakzatok, polyspike-ok, tüskék és hullámok stb. formájában, A Herpes simplex encephalitis klasszikus leírása szerint temporális LPD-k vannak. Egyéb állapotok, amelyek LPD-ket okozhatnak, az agyi fertőzések, a daganatok, a Creutzfeldt-Jacob-kór és más olyan állapotok, amelyek akut agysérüléseket okoznak, mint a subarachnoidális vérzés, a stroke vagy a traumás agysérülés.

Bilaterális független periodikus kisülések (BIPD-k/ BiPLED-k): A BIPD-k olyan LPD-k, amelyek 2 különböző helyről, egyenként különböző agyféltekékből származnak. A 2 LPD független és nem szinkron, és különböző frekvencián jelentkezhet.

Generalizált periodikus kisülések (GPD-k): A GPD-k szinkron, ismétlődő kisülések, amelyek rendszeres időközönként jelentkeznek. A kisülések közötti intervallumok általában számszerűsíthetőek. Az egyes kisülések morfológiája hasonló. Többféle állapotban is megfigyelhetők, beleértve az anoxiás agykárosodást, a hipotermiát, a status epilepticus, a fertőző/toxikus/metabolikus enkefalopátia stb. során vagy megszűnése után. A thalamocorticalis pályák zavara miatt másodlagosan fordulnak elő. A prognózis gyakran óvatos, de ez végső soron a kiváltó etiológiától függ. Nem konvulzív status epilepticus mellett is előfordulhatnak, de önmagukban nem jelentenek status epilepticust.

SREDA (felnőttek szubklinikai EEG kisülései): Ez egy ritkán látható mintázat, amelyet egyesek jóindulatú változatnak tartanak, de általában epileptiformnak tekintik. Gyermekeknél is beszámoltak erről. A megjelenés elektrografikus rohamot utánozhat, mivel hirtelen nagyfeszültségű generalizált gyors (5 Hz-6 Hz)spike és hullám aktivitás alakul ki, és visszatérő mintázatban fordulhat elő.

Rövid (potenciálisan ictalis) ritmikus epileptiform kisülések B(i)RDs/ BERDs: Ez ritka, és többnyire kritikusan beteg betegeknél és újszülötteknél írják le. A kisülések élesen kontúrozott théta-aktivitás hirtelen lefutásai lehetnek, amelyek akár 3 másodpercig is eltarthatnak. Ez összefügghet a refrakter epilepsziában előforduló epileptogén fókuszokkal és a kritikusan beteg betegeknél az agyi sérülések helyeivel is.

Nem epileptiform eltérések:

Slowing: A lassulás az EEG-ben agyi diszfunkcióra utal. A lassulások a hullámformák alakja alapján “polimorfikusnak”, a frekvencia alapján pedig “ritmikusnak” nevezhetők. Általánosan elfogadott, hogy a polimorf lassulás strukturális diszfunkciót jelez, míg a ritmikus lassulás sokkal inkább a mögöttes epileptiform diszfunkcióra utalhat.

A lassulás lehet diffúz vagy fokális, attól függően, hogy az agy milyen helyen vagy kiterjedésben van érintett.

  1. Diffúz lassulás: A diffúz lassulás globális agyi diszfunkciót jelez. A lassulás lehet a théta vagy delta tartományban. A lassulás lehet magas vagy alacsony amplitúdójú. Számos etiológia okozhat diffúz lassulást, beleértve a szedatív gyógyszereket, metabolikus enkefalopátiát, toxikus enkefalopátiát, agyi fertőzéseket, mint a meningoencephalitis, vagy mély középvonalbeli agytörzsi strukturális elváltozásokat.
  2. Fokális lassulás: A fokális lassulás fokális agyi diszfunkciót jelez. Ez lehet folyamatos vagy szakaszos.

    • Continuous focal slowing is often indicative of structural abnormalities and can be seen in conditions like brain tumors, stroke, traumatic brain injury, intracerebral hemorrhage, etc.,
    • Intermittent focal slowing can be of the following types based on the location of the slowing:

      • Frontal intermittent rhythmic delta activity (FIRDA)
      • Occipital intermittent rhythmic delta activity (OIRDA)
      • Temporal intermittent rhythmic delta activity (TIRDA)
    • These are considered to be patterns seen in patients with epilepsy.

Other diffuse or focal abnormal patterns in EEG:

Electrocerebral inactivity (ECI):

In ECI, no detectable EEG activity is noted at a sensitivity of 2 microvolts. Electrocerebral inactivity can be used as a supportive test in the diagnosis of brain death. Nem specifikus az agyhalálra, és mély szedáció, súlyos hipotermia és egyes anyagcserezavarok esetén is megfigyelhető. Az agyhalál megállapítására szolgáló kiegészítő vizsgálatként történő felvételkor bizonyos kritériumoknak kell teljesülniük, amelyek közé tartozik a 30 perces jó minőségű EEG, a teljes fejbőrelektródakészlet használata, az elektródák közötti impedanciák 100 és 10 000 Ohm közötti értékével. Az elektródák közötti távolságnak legalább 10 cm-nek kell lennie.

Burst szuppressziós minta:

A burst szuppressziót az elektrografikus aktivitás rövid kitörései jellemzik. A kitörések lehetnek éles hullámok, tüskék vagy lassú hullámok. A kitörések intermittálóan jelennek meg az izoelektromos EEG hátterében. Ez a károsodott gátlás miatti agykérgi túlgerjesztettség állapotát jelenti. A szedatív gyógyszerek, hipotermia, anyagcserezavarok és szívmegállásból eredő anoxiás agykárosodás gyógyszeres hatásaként jelentkezhetnek. A kóma további elmélyülése a burst-szuppresszióból súlyos, alacsony amplitúdójú lassulást eredményez reaktivitás nélkül, az EEG viszonylag laposnak tűnik. A burst-szuppressziót gyakran gyógyszeresen idézik elő a refrakter status epilepticus orvosi kezelése során. A cél az, hogy a kitöréseket oldalanként 1 vagy annál kevesebb legyen. A burstokat kísérő myoclonikus rángások anoxiás agysérülés esetén láthatók.

Breach ritmus:

Ez önmagában nem jelent semmilyen elektromos vagy strukturális rendellenességet, hanem inkább egy fokális abnormális morfológiát és feszültségváltozást, amely koponya- vagy fejbőrhibák területein látható. Ez a kéregből érkező jel felvételének csökkent impedanciájával függ össze, ahol hiányzik a felette lévő csont vagy szövet.