Könyvespolc

A prosztata egy körülbelül gesztenye méretű mirigy, és körülbelül 30 gramm (kb. 1 uncia) súlyú. A férfi reproduktív rendszer része, és a test belsejében található. A prosztata legfontosabb funkciója egy olyan folyadék termelése, amely a herékből származó spermiumokkal és más mirigyekből származó folyadékokkal együtt az ondót alkotja. A prosztata izmai biztosítják azt is, hogy az ondó erőteljesen a húgycsőbe préselődjön, majd magömléskor kifelé távozzon.

A prosztata közvetlenül a húgyhólyag alatt és a medencefenék izmai felett helyezkedik el. A végbél a prosztata mögött helyezkedik el, így a mirigy a végbélből ujjal tapintható. A prosztata mirigyben lévő csatornák a húgycsőbe folynak, amely a prosztatán keresztül halad. A “prosztata” szó a görög “aki előtte áll” jelentésű kifejezésből származik, ami a prosztata helyzetét írja le. Alulról nézve, ahol a húgycső elhagyja a mirigyet, a prosztata a hólyag előtt “áll”.

A prosztata mirigyet sok simaizomrostot és rugalmas kötőszövetet tartalmazó kötőszöveti kapszula veszi körül, ezért vizsgálatakor nagyon rugalmas tapintású. A prosztata belsejében is sok simaizomsejt található. Ejakulációkor ezek az izomsejtek összehúzódnak, és erőteljesen kipréselik a prosztatában tárolt folyadékot a húgycsőbe. Ennek hatására a folyadék és a spermasejtek más mirigyekből származó folyadékkal együtt egyesülnek, és így jön létre az ondó, amely aztán kiürül.

A prosztata szöveteit három különböző zónára lehet osztani, amelyeket itt a legbelsőtől a legkülsőig sorolunk fel, és amelyek úgy veszik körül a húgycsövet, mint egy hagyma rétegei:

• Az átmeneti zóna a mirigy belsejében található, és a prosztata legkisebb része (kb. 10%). Ez veszi körül a húgycsövet a húgyhólyag és a húgycső felső harmada között.
• A központi zóna körülveszi az átmeneti zónát, és a prosztata teljes tömegének körülbelül egynegyedét teszi ki. Itt található a prosztata, az ondóvezeték és az ondóhólyagok közös járata. Ezt a csatornát ejakulációs csatornának (Ductus ejaculatorius) is nevezik.
• A perifériás zóna a prosztata fő részét képezi – a szöveti tömeg mintegy 70%-a a perifériás zónához tartozik.

Az átmeneti zóna szövete idősebb korban hajlamos jóindulatú (nem rákos) növekedésnek indulni, ennek orvosi megnevezése a jóindulatú prosztata hiperplázia (BPH). Ha ez a szövet nyomja a hólyagot és a húgycsövet, vizelési nehézségekhez vezethet. Ez gyakori probléma az idősebb férfiak körében. A prosztata rosszindulatú (rákos) daganatai többnyire inkább a perifériás zónában alakulnak ki.

A prosztata különböző funkciókat lát el:

A spermához szükséges folyadék termelése:

• A prosztatában termelődik a sperma egy része. A herékből származó spermiumokkal, az ondóhólyagból származó folyadékkal és a prosztata alatt található másik borsónyi méretű mirigy (a bulbourethralis mirigy) által kibocsátott váladékkal együtt a prosztata-folyadék alkotja az ondót. Mindezek a folyadékok a húgycsőben keverednek össze.
• A prosztata váladéka fontos a spermiumok megfelelő működéséhez, és így a férfiak termékenységéhez is. A híg, tejszerű folyadék számos enzimet tartalmaz, például a prosztata-specifikus antigént (PSA). Ez az enzim hígabbá teszi az ondót.
• A hormonszerű anyag, a spermin biztosítja leginkább a spermiumok mozgékonyságát (mozgási képességét).

A húgycsőnek a hólyagig való záródása az ejakuláció során: Ejakuláció során a prosztata és a hólyag záróizma lezárja a húgycsövet a hólyagig, hogy megakadályozza az ondó bejutását a hólyagba. Az ondóvezetékek záródása vizelés közben: Vizelés közben a központi zóna izmai lezárják a prosztata csatornáit, hogy a vizelet ne tudjon bejutni.

Hormonanyagcsere: A prosztatában a férfi nemi hormon tesztoszteron egy biológiailag aktív formává, DHT-vá (dihidrotesztoszteron) alakul át.