Közösségi egészség
Elsődleges egészségügyi ellátás és elsődleges megelőzésSzerkesztés
A közösségi alapú egészségfejlesztés az elsődleges megelőzést és a lakossági szemléletet (hagyományos megelőzés) hangsúlyozza. A közösségi egészségfejlesztés célja, hogy egy adott közösségben élő egyének javítsanak életmódjukon, vagy orvoshoz forduljanak. Az elsődleges egészségügyi ellátást az egészségügyi szakemberek nyújtják, konkrétan azok, akiket a beteg először felkeres, akik a másodlagos vagy harmadlagos ellátásba utalhatják.
A primer prevenció az olyan kockázati tényezők korai elkerülésére és azonosítására utal, amelyek bizonyos betegségekhez és fogyatékosságokhoz vezethetnek. A közösségre összpontosító erőfeszítések, beleértve a védőoltásokat, az osztálytermi oktatást és a tudatossági kampányokat, mind jó példák arra, hogy az elsődleges megelőzési technikákat a közösségek hogyan használják fel bizonyos egészségügyi magatartásformák megváltoztatására. A megelőzési programok, ha gondosan megtervezik és kidolgozzák őket, hatékonyan megelőzhetik azokat a problémákat, amelyekkel a gyermekek és serdülők felnőtté válásuk során szembesülnek. Ez a megállapítás az emberek minden csoportjára és osztályára is vonatkozik. A prevenciós programok az egyik leghatékonyabb eszköz, amellyel az egészségügyi szakemberek jelentősen befolyásolhatják az egyén, a népesség és a közösség egészségét.
Másodlagos egészségügyi ellátás és másodlagos megelőzésSzerkesztés
A közösség egészségét az egyének környezetének javításával is lehet javítani. A közösség egészségi állapotát az adott közösség környezetének környezeti jellemzői, viselkedési jellemzői, társadalmi kohéziója határozza meg. A környezet megfelelő módosítása segíthet megelőzni az egészségtelen viselkedést és a negatív egészségkárosodást.
A másodlagos megelőzés a beteg életmódjában vagy környezetében a betegség vagy fogyatékosság megjelenése után végrehajtott javításokat jelenti. Ez a fajta megelőzés a beteg életének megkönnyítésén dolgozik, mivel már túl késő megelőzni az aktuális betegséget vagy fogyatékosságot. A másodlagos megelőzésre példa, amikor a foglalkozási eredetű derékfájásban szenvedőknek olyan stratégiákat kínálnak, amelyek megakadályozzák egészségi állapotuk romlását; a másodlagos megelőzés kilátásai ebben az esetben még az elsődleges megelőzésnél is ígéretesebbek lehetnek.
Krónikus betegségek önkezelési programjaiSzerkesztés
A krónikus betegségek az elmúlt évtizedekben egyre növekvő jelenségnek számítottak, 2012-ben az USA-ban a felnőttek közel 50%-át érintették. Ilyen betegségek közé tartozik az asztma, az ízületi gyulladás, a cukorbetegség és a magas vérnyomás. Bár nem közvetlenül életveszélyesek, jelentős terhet rónak a mindennapi életre, mind szociális, mind pénzügyi szempontból befolyásolják az egyén, a családja és a közösségek életminőségét, ahol élnek. A krónikus betegségek a becslések szerint az egészségügyi kiadások 70%-áért felelősek az USA-ban, évente közel 650 milliárd dollárt költve.
A folyamatosan növekvő számok miatt számos közösségi egészségügyi szolgáltató fejlesztett ki önmenedzselési programokat, hogy segítse a betegeket saját viselkedésük megfelelő kezelésében, valamint abban, hogy megfelelő döntéseket hozzanak életmódjukkal kapcsolatban. A klinikai betegellátástól elkülönülve ezek a programok elősegítik a betegek további oktatását az egészségi állapotukról, hogy saját életmódjukba egészségfejlesztő magatartásformákat fogadjanak el. E programok jellemzői a következők:
- hasonló krónikus betegségben szenvedő betegek csoportba szervezése a betegséggel kapcsolatos feladatok és viselkedésmódok megbeszélése céljából az általános egészségi állapot javítása érdekében
- a betegek felelősségvállalásának javítása a betegség napi nyomon követése révén
- a krónikus betegségekkel kapcsolatos önmenedzsment programokat olcsón és széles körben ismert módon úgy alakítják ki, hogy segítsék a betegek általános egészségi állapotának és életminőségének javítását, valamint kevesebb egészségügyi erőforrás, például orvoslátogatás és sürgősségi ellátás igénybevételét.
A jobb önellenőrzési készségek továbbá segíthetnek a betegeknek abban, hogy hatékonyan és eredményesen használják ki jobban az egészségügyi szakemberek idejét, ami jobb ellátást eredményezhet. Számos önmenedzselési programot vagy egészségügyi szakember vagy egy bizonyos krónikus betegséggel diagnosztizált, az egészségügyi szakemberek által a program lebonyolítására kiképzett egyenrangú személy végez. Nem számoltak be jelentős különbségekről a szakértő által vezetett önmenedzselési programok hatékonyságát összehasonlítva.
Az ilyen programok hatékonyságáról és arról, hogy mennyire befolyásolják a betegek viselkedését és saját egészségi állapotuk megértését, sok vita alakult ki. Egyes tanulmányok azt állítják, hogy az önmenedzselési programok hatékonyan javítják a betegek életminőségét és csökkentik az egészségügyi kiadásokat és a kórházi látogatásokat. Egy 2001-es tanulmány az egészségügyi erőforrások igénybevételén keresztül értékelte az egészségi állapotot és az önmenedzselés eredményeit 1 és 2 év elteltével, hogy meghatározza a krónikus betegségek önmenedzselési programjainak hatékonyságát. Miután 800 olyan beteget elemeztek, akiknél különböző típusú krónikus betegségeket diagnosztizáltak, köztük szívbetegséget, stroke-ot és ízületi gyulladást, a tanulmány megállapította, hogy a 2 év elteltével jelentősen javult az egészségi állapot, és kevesebb volt a sürgősségi osztályon és az orvosnál tett látogatás (1 év után is jelentős volt). Arra a következtetésre jutottak, hogy ezek az alacsony költségű önmenedzselési programok lehetővé tették a kevesebb egészségügyi ellátás igénybevételét, valamint a betegek általános egészségi állapotának javulását. Egy másik, 2003-ban a National Institute for Health Research által végzett tanulmány egy 7 hetes krónikus betegségekkel kapcsolatos önmenedzsment programot elemzett költséghatékonyság és egészségügyi hatékonyság szempontjából egy 18 év feletti, egy vagy több krónikus betegséggel küzdő népességen belül. Hasonló mintákat figyeltek meg, például az egészségi állapot javulását, a sürgősségi osztályon és az orvosoknál tett látogatások számának csökkenését, rövidebb kórházi látogatásokat. Azt is észrevették, hogy a kórházi tartózkodás (1000 dollár) és a sürgősségi osztályon tett látogatások (100 dollár) egységköltségének mérése után a tanulmány szerint az önmenedzselési program után a teljes megtakarítás személyenként közel 489 dollárt eredményezett. Végül egy 2005-ös metaanalízis tanulmány több krónikus betegség önmenedzselési programját elemezte, amelyek kifejezetten a magas vérnyomásra, az osteoarthritisre és a cukorbetegségre összpontosítottak, összehasonlítva és szembeállítva a különböző intervenciós csoportokat. Arra a következtetésre jutottak, hogy mind a cukorbetegségre, mind a magas vérnyomásra vonatkozó önmenedzselési programok klinikailag jelentős előnyökkel jártak az általános egészségi állapotra nézve.
A másik oldalon néhány tanulmány kevéssé mérte a krónikus betegségek önmenedzselési programjainak hatékonyságát. Az előző, 2005-ös ausztrál tanulmányban az osteoarthritis önmenedzselési programjainak egészségügyi előnyei és költséghatékonysága nem volt klinikailag szignifikáns. Továbbá egy 2004-es irodalmi áttekintésben, amely a krónikus betegségek önmenedzselési oktatóprogramjainak betegségenkénti változatosságát és átfedő hasonlóságait elemezte, a kutatók “kis vagy közepes hatást találtak a kiválasztott krónikus betegségek esetében”, és további kutatások elvégzését javasolták.
Egyes programok az önmenedzselési programokat a hagyományos egészségügyi rendszerbe, különösen az alapellátásba kívánják integrálni, mint a viselkedésjavítás beépítésének és a krónikus betegségekkel kapcsolatos megnövekedett beteglátogatások csökkentésének módját. Azonban azzal érveltek, hogy súlyos korlátok akadályozzák ezeket a programokat abban, hogy teljes mértékben kiaknázzák a benne rejlő lehetőségeket. A krónikus betegségekkel kapcsolatos önmenedzselési oktatási programok lehetséges korlátai a következők:
- a kisebbségi kultúrák alulreprezentáltsága a programokban
- az orvosi/egészségügyi szakemberek (különösen az alapellátás) bevonásának hiánya az öngyógyításba.programokban
- a programok alacsony ismertsége a közösségen belül
- a szövetségi/állami kormányzat megfelelő finanszírozásának hiánya
- a krónikus betegségben szenvedő betegek alacsony részvétele a programban
- a programok hatékonyságának/megbízhatóságának bizonytalansága
Tercier egészségügyi ellátásSzerkesztés
A tercier egészségügyi ellátásban, A közösség egészségét csak a teljes lakosságot érintő szakszerű orvosi ellátással lehet befolyásolni. A betegeket szakorvosokhoz kell irányítani és fejlett orvosi kezelésben kell részesíteni. Egyes országokban az orvosi szakmáknak több alszakmája van, mint ahány alapellátásban dolgozó szakember. Az egészségügyi egyenlőtlenségek közvetlenül kapcsolódnak a társadalmi előnyökhöz és a társadalmi erőforrásokhoz.
| Conventional ambulatory medical care in clinics or outpatient departments | Disease control programmes | People-centred primary care |
|---|---|---|
| Focus on illness and cure | Focus on priority diseases | Focus on health needs |
| Relationship limited to the moment of consultation | Relationship limited to programme implementation | Enduring personal relationship |
| Episodic curative care | Programme-defined disease control interventions | Comprehensive, continuous and personcentred care |
| Responsibility limited to effective and safe advice to the patient at the moment of consultation | Responsibility for disease-control targets among the target population | Responsibility for the health of all in the community along the life cycle; responsibility for tackling determinants of ill-health |
| Users are consumers of the care they purchase | Population groups are targets of disease-control interventions | People are partners in managing their own health and that of their community |