K Kenya rövid története
A gyarmatosítás előtti történelem
Előszámításunk előtt 2000 körül az Észak-Afrikából származó kusita nyelvű népek telepedtek le Kelet-Afrika mai Kenya területén. A Kr. u. 1. századra a kenyai partvidéket arab kereskedők keresték fel, akik Kenya és az Arab-félsziget közelsége miatt arab és perzsa gyarmatokat alapítottak ott. A Kr. u. 1. évezredben a nilóták és a bantuk is beköltöztek a térségbe, és a szárazföld belsejében telepedtek le.
Az európaiak
A bantu és az arab keverékéből fejlődött ki a szuahéli nyelv, amely aztán a különböző népek közötti kereskedelem lingua francájaként alakult ki. Amikor 1498-ban megérkeztek a portugálok, az arab dominancia a partvidéken megszűnt, mivel Mombasa kikötője fontos utánpótlási állomássá vált a Távol-Keletre tartó hajók számára. A portugálok viszont az 1600-as években átadták helyüket az iszlám irányításnak az ománi imám alatt, mígnem újabb európai befolyás érkezett, ezúttal az Egyesült Királyság részéről a 19. században.
A gyarmati történelem
Kenya gyarmati történetének gyökerei az 1885-ös berlini konferenciáig nyúlnak vissza, amikor Kelet-Afrikát először osztották fel az európai hatalmak befolyási területekre. A brit kormány 1895-ben megalapította a Kelet-Afrikai Protektorátust, és nem sokkal később megnyitotta a termékeny felföldet a fehér telepesek előtt. Még mielőtt 1920-ban hivatalosan brit gyarmattá nyilvánították volna, ezek a telepesek beleszólást kaptak a kormányzásba, míg az afrikaiak és az ázsiaiak 1944-ig nem vehettek részt közvetlenül a politikai életben. Ebben az időszakban indiaiak ezreit hozták Kenyába, hogy a Kenya-Uganda vasútvonal építésén dolgozzanak, majd letelepedtek, miközben sok rokonukat, akik főként indiai kereskedők voltak, meghívták, hogy csatlakozzanak hozzájuk.
A gyarmatosítással szembeni ellenállás – a Mau Mau
1942-ben a kikuyu, embu, meru és kamba törzsek tagjai egységesen és titokban esküt tettek a brit uralom elleni szabadságharcra. A Mau Mau mozgalom ezzel az esküvel kezdődött, és Kenya elindult a nemzeti szuverenitáshoz vezető hosszú és nehéz úton. 1953-ban Jomo Kenyattát megvádolták a Mau Mau irányításával, és 7 év börtönbüntetésre ítélték. Egy másik szabadságharcost, Dedan Kimathit 1956-ban letartóztatták a Mau Mau felkelésben játszott szerepe miatt, mint a függetlenségi harc egyik vezetőjét, majd a gyarmatosítók felakasztották. Kenyában 1952 októberétől 1959 decemberéig szükségállapotot rendeltek el a brit gyarmati uralom elleni Mau Mau-lázadás miatt, és kenyaiak ezreit zárták fogolytáborokba. Ebben az időszakban az afrikaiak részvétele a politikai folyamatban gyorsan nőtt, és 1954-ben mindhárom rassz (európai, ázsiai és afrikai) képviselőt felvették a kenyai törvényhozó tanácsba.
Kenya elnyeri függetlenségét
1957-ben került sor az afrikaiak első közvetlen választására a törvényhozó tanácsba, és a megválasztottak fokozták a népi agitációt Jomo Kenyatta fogságból való szabadulásáért. 1962-ben Kenyattát szabadon engedték, és ő lett Kenya első miniszterelnöke, amikor Kenya végül 1963. december 12-én elnyerte függetlenségét. A következő évben Kenya köztársasággá vált, és Kenyatta lett az első elnök. Ugyanebben az évben Kenya csatlakozott a Brit Nemzetközösséghez.
A Kenyatta egypártállamához vezető út
1966-ban Jaramogi Oginga Odinga, egy korábbi alelnök és Luo elder által megalakult egy kicsi, de jelentős baloldali ellenzéki párt, a Kenya People’s Union (KPU). A KPU-t nem sokkal később betiltották, vezetőjét 1969-ben letartóztatták, és Kenya “de facto” egypárti állammá vált. Kenyatta 1978 augusztusában bekövetkezett halálát követően Daniel Arap Moi alelnök követte őt Kenya második elnökeként.
A Moi-korszak
Kenyát 1982 júniusában a nemzetgyűlés hivatalosan is egypárti állammá nyilvánította, és az alkotmányt ennek megfelelően módosították. A parlamenti választásokat 1983 szeptemberében tartották először egypárti vezetéssel, az 1988-as választások pedig megerősítették az egypártrendszert. Azonban 1991 decemberében a parlament megsemmisítette az alkotmány egypárti részét. 1992 elején új pártok sokasága alakult, és ugyanezen év decemberében helyreállt a többpárti demokrácia, és több párt részvételével választásokat tartottak. Az ellenzék megosztottsága miatt Moit újraválasztották egy újabb 5 éves ciklusra, és KANU pártja megtartotta többségét a törvényhozásban. Az 1997 novemberében végrehajtott parlamenti reformoknak köszönhetően a politikai jogok kibővültek, ami a politikai pártok számának robbanásszerű növekedéséhez vezetett. Az 1997. decemberi választásokon Moi a megosztott ellenzék miatt ismét újraválasztották elnöknek. A KANU a 222 parlamenti helyből 113-at szerzett meg, de a disszidálások miatt a kisebb pártok támogatására kellett támaszkodnia a működő többség kialakításához.
Mwai Kibaki elnök
2002 októberében megalakult a Nemzeti Szivárvány Koalíció (NARC), amely az ellenzéki pártok egyesüléséből jött létre egy, a KANU-tól elszakadt frakcióval együtt. Mwai Kibakit, a NARC jelöltjét 2002 decemberében az ország harmadik elnökévé választották. Kibaki elnök a szavazatok 62 százalékát kapta, a NARC pedig a 222 parlamenti helyből 130-at szerzett meg (a mandátumok 59 százalékát). Kibaki első hivatali ideje alatt még inkább megnyílt a demokratikus tér, és gyökeret vert a koalíciós politika.
A nagykoalíció
Kenyában 2007. december 27-én tartották a tizedik általános választásokat. A kenyai választási bizottság (ECK) eredményhirdetését követő vita sajnos az ország egyes részein hét héten át tartó, példátlan erőszakhullámba torkollott, amely emberéleteket követelt, egyes polgárokat kitelepített, vagyontárgyakat pusztított el, és a társadalmi és gazdasági élet általános zavaraihoz vezetett.
Az ENSZ korábbi főtitkára, Őexcellenciája Koffi Annan úr, az afrikai kontinens jeles személyiségeinek segítségével, köztük H. Annan úrral, az Egyesült Nemzetek Szervezetének korábbi főtitkárával, a kenyai választási bizottság elnökével és a kenyai választási bizottság elnökével.Jakaya Kikwete elnök, az Afrikai Unió elnöke és Tanzánia elnöke, Graca Machel asszony, Őexcellenciája Benjamin Mkapa és Őexcellenciája Joachim Chisano segítettek közvetíteni a megbékélést Mwai Kibaki elnök és fő vetélytársa, Raila Odinga között, ami a Nemzeti Megállapodás és Megbékélési Megállapodás aláírásához vezetett, ezzel megnyitva az utat a béke és biztonság helyreállításához az országban és a normalitás visszatéréséhez az érintett régiókban.
A megállapodás alapvetően megváltoztatta a kormány szerkezetét, bevezetve a miniszterelnöki posztot, két miniszterelnök-helyettest, valamint nagykoalíciót hozott létre az elnök Nemzeti Egység Pártja és a tiszteletbeli Odinga Narancsos Demokratikus Mozgalom Pártja között.
A megállapodást követően H. Raila Raila és az Odinga által vezetett Narancsos Demokratikus Mozgalom Pártja a kormányfői posztra lépett.E. az elnök és a kijelölt miniszterelnök kinevezte a Nemzeti Megállapodás Végrehajtási Bizottságát, amelynek feladata a nagykoalíciós kormány (GCG) cselekvési programjának elkészítése, a koalíciós pártok programjainak összehangolása, valamint a GCG által végrehajtandó rövid, közép- és hosszú távú politikák meghatározása.
A bizottság az egész országra kiterjedő megbékélési és építési programot hozott létre, amelynek tevékenységei minden körzetre és választókerületre kiterjedtek, és a magánszektort, a civil társadalmat, a médiát, a közösségi alapú szervezeteket, a sportszemélyiségeket és a vallási szervezeteket is bevonták a nemzeti sürgősségi helyreállítási stratégiába.
Ezzel párhuzamosan három fontos szervet hoztak létre: Az Igazságszolgáltatási és Megbékélési Bizottság, a választások utáni erőszakkal foglalkozó vizsgálóbizottság és a 2007-es választások független felülvizsgálati bizottsága. E testületek révén Kenyának és népének igazságot, megbékélést és gyógyulást kell szereznie.
A felek megállapodtak az átfogó alkotmányreform folyamatáról és ütemtervéről is, amely megerősíti a kormányzás intézményeit és kezeli az erőszakhoz hozzájáruló hosszú távú nézeteltéréseket.
A Nemzeti Megállapodás és Megbékélési Megállapodás végrehajtása révén a nagykoalíciós kormány megkezdte a gazdaság újjáépítését és az érintettek letelepedését. Abban az időben a gazdaság növekedési pályára állítása és a válság által sújtott emberek rendezése volt a nagykoalíciós kormány első számú napirendje.
Mwai Kibaki elnök második ciklusát a nagykoalíciós kormányban töltötte, amelynek miniszterelnöke a tiszteletbeli Raila Odinga volt, egészen 2013 márciusáig, amikor a tiszteletbeli Uhuru Muigai Kenyattát választották meg a Kenyai Köztársaság negyedik elnökévé, William Samoei Ruto elnökhelyettessel. Uhuru Kenyatta elnököt és William Samoei Ruto elnökhelyettest 2017. október 26-án újraválasztották második hivatali ciklusukra.