Keith Carradine

Carradine első említésre méltó filmes szereplése Robert Altman rendező McCabe & Mrs. Miller (1971) című filmjében volt. Következő filmje, Az északi sark császára (1973) rövidebb címmel, Az északi sark császára címmel került újra kiadásra. Carradine egy fiatal, feltörekvő csavargót játszott. A filmet Robert Aldrich rendezte, a főszerepekben Lee Marvin és Ernest Borgnine is szerepelt. Carradine ezután szerepelt Altman Tolvajok, mint mi (1974) című filmjében, majd főszerepet játszott, egy érzéketlen, nőcsábász népdalénekest, Tom Franket, Altman Nashville (1975; lásd “Zene és dalszerzés”) című, kritikusok által elismert filmjében. A film népszerűségét követően nehezen tudta lerázni magáról Tom Frank imázsát. Úgy érezte, hogy a szerep miatt “egy kókler” hírében állt.”

1977-ben Aldrich azt mondta: “Úgy gondolom, hogy Keith Carradine, ha óvatos – nem hiszem, hogy óvatos -, és ha körültekintően választja ki a szerepeit, nagy, nagy filmsztár lehet. Szerintem bárki is ad neki tanácsokat, szörnyen rosszul választja ki az anyagot. Mert szerintem a srác tehetséges, tehetséges és vonzó.”

1977-ben Carradine Harvey Keitel oldalán játszott Ridley Scott A párbajhősök című filmjében. A Pretty Baby 1978-ban következett. Altman pártfogoltjának, Alan Rudolphnak több rendhagyó filmjében is szerepelt: lefegyverzően őszinte őrültet játszott a Válassz engem (1984), hozzá nem értő piti bűnözőt a Trouble in Mind (1985), és egy amerikai művészt az 1930-as évek Párizsában a Modernek (1988) című filmben.

A David és Robert testvérekkel együtt szerepelt a Younger fivérek szerepében Walter Hill A hosszú lovasok (1980) című filmjében. Keith játszotta Jim Youngert ebben a filmben. 1981-ben ismét Hill rendezésében tűnt fel a Southern Comfort című filmben. 1994-ben Will Rogers-ként cameószerepet játszott Rudolph Dorothy Parkerről szóló filmjében, a Mrs. Parker and the Vicious Circle-ben. Daryl Hannah-val együtt játszotta a gyilkos szociopata John Netherwoodot a The Tie That Binds (1995) című thrillerben. 2011-ben szerepelt a Jon Favreau által rendezett Cowboyok és űrlények című amerikai sci-fi westernfilmben, amelyben Daniel Craig, Harrison Ford és Olivia Wilde is játszott. Carradine 2012-ben Toszkánába utazott, hogy John Jopson Edgar Allan Poe ihlette Terroir című filmjének producere és főszereplője legyen. 2013-ban főszerepet játszott az Ain’t Them Bodies Saints című filmben, amely elnyerte a 2013-as Sundance Filmfesztivál operatőri díját. 2016-ban Keith játszotta Edward Dickinsont, Emily Dickinson apját az A Quiet Passion című életrajzi filmben, amelyet Terence Davies rendezett és írt az amerikai költő életéről.

2016-ban Carradine visszatért, hogy Sondra Locke színésznő oldalán szerepeljen a Ray Meets Helen című negyedik Alan Rudolph-filmben.

Zene és dalszerzésSzerkesztés

A bátyja, David egy interjúban azt mondta, hogy Keith bármilyen hangszeren tud játszani, beleértve a dudát és a francia kürtöt is. Davidhez hasonlóan Keith is integrálta zenei tehetségét a színészi alakításaiba. 1975-ben egy általa írt dalt, az I’m Easy-t adta elő a Nashville című filmben. A dal népszerű sláger lett, és Carradine Golden Globe-ot és a legjobb eredeti dalért járó Oscar-díjat is elnyerte érte. Ez rövid énekesi karrierhez vezetett; szerződést kötött az Asylum Records-szal, és két albumot adott ki: I’m Easy (1976) és Lost & Found (1978). 1984-ben szerepelt Madonna “Material Girl” című kislemezének klipjében. Az 1990-es évek elején főszerepet játszott a The Will Rogers Follies című Tony-díjas musicalben.

TelevízióSzerkesztés

1972-ben Carradine rövid ideig szerepelt a Kung Fu című sikersorozat első évadában, amelynek főszereplője a testvére, David volt. Keith David karakterének, Kwai Chang Caine-nek egy fiatalabb változatát játszotta. 1987-ben JoBeth Williams és Kathy Bates oldalán szerepelt a CBS nagy sikerű minisorozatában, a Murder Ordained-ben. További tévés szereplései közé tartozik a My Father My Son (1988) című tévéfilm. 1983-ban Foxy Funderburke, egy gyilkos pedofil szerepében tűnt fel a Chiefs című televíziós minisorozatban, amely Stuart Woods azonos című regénye alapján készült. A Chiefsben nyújtott alakításáért Emmy-díjra jelölték a “Kiváló mellékszereplő a limitált sorozatban vagy különkiadásban” kategóriában. Carradine szerepelt az ABC Complete Savages című sitcomjában is, és ő alakította Wild Bill Hickokot az HBO Deadwood című sorozatában.

Carradine a 2003-2004-es évadban a History Channel Wild West Tech című dokumentumfilm-sorozatának házigazdája volt, mielőtt átadta a feladatot testvérének, Davidnek. A Steven Spielberg és a DreamWorks által készített 2005-ös Into the West című minisorozatban Carradine Richard Henry Prattet alakította. A Showtime Dexter című sorozatának második és negyedik évadában többször is feltűnt Frank Lundy FBI-ügynök szerepében. Carradine kétszer vendégszerepelt a Criminal Minds című feszültséggel teli drámában, mint a pszichopata sorozatgyilkos Frank Breitkopf. További sorozatokban szerepelt: The Big Bang Theory (Penny apjaként, Wyattként), Star Trek: Enterprise (“First Flight” epizód) és a Starz sorozatában, a Crash-ben. Carradine 2014-ben vendégszerepelt az NCIS-ben is. Szintén 2014-ben visszatérő szerepet kapott Lou Solverson szerepében az FX Fargo című sorozatában, majd visszatérő szerepet kapott Conrad Dalton elnökként a Madam Secretary című sorozatban. A sorozat második évadától kezdve állandó sorozatszereplővé léptették elő.

2016 júliusában Carradine egy hónapon át tartó westernfilm-sorozat házigazdája volt a Turner Classic Movies-on. A csatornán több tucatszor szerepelt, olyan filmekről beszélgetve, mint a Stagecoach, amelyben az apját alakítja, vagy a McCabe és Mrs. Miller, amelyben ő maga is feltűnik egy kisebb szerepben.

VideojátékokSzerkesztés

2012-ben Carradine kölcsönözte a hangját a Hitman: Absolution című videojátékhoz, a főellenség Blake Dexter hangját kölcsönözve.