Keto diéta: ittmert egyesek fáradtságot, hányingert, fejfájást tapasztalnak, miután elkezdték
Az étkezés után a szervezet a szénhidrátokat vércukorrá (úgynevezett glükózzá) alakítja, amelyet energiaként használ fel. A ketogén diéta azonban az 1920-as években végzett kutatásokon alapul, amelyek megállapították, hogy a szénhidrátok hozzáférhetőségének csökkentése miatt a szervezet jobban támaszkodik más anyagok (például a zsír) energiafelhasználására. A zsír metabolizálásával a szervezet glükóz vagy energia előállítása érdekében ketonokat termel a folyamat során – innen a “ketogén” kifejezés. Minden olyan étrend, amely napi 20 g-nál kevesebb szénhidrátot tartalmaz, ketogénnek minősül.
A máj által termelt ketonok azt jelzik, hogy cukor helyett zsírt metabolizálunk, és ez a zsír közel áll a teljes energiaforrásunkhoz. Úgy gondolják, hogy ez összefügg a fogyással, de valójában a vér megváltozott inzulinprofiljával korrelál. Hogy ez fokozza-e a fogyást más diétákhoz képest, az vitatható, mivel a szénhidrátok megvonása a test vízveszteségét eredményezi, ami eltúlozza a fogyás látszatát.
De sokan számolnak be arról, hogy a diéta megváltoztatása után úgynevezett “keto-influenzát” tapasztalnak. Az emberek olyan tünetekről számolnak be, mint hányinger, székrekedés, fejfájás, fáradtság és cukor utáni sóvárgás, hasonlóan az influenzához – a cukor utáni sóvárgást leszámítva.
Ezek a mellékhatások a ketogén diéta kulcsfogalmához kapcsolódnak: a szénhidrátmegvonáshoz. A glükóz (amely szénhidráttartalmú élelmiszerekből, például burgonyából vagy kenyérből keletkezik) a központi idegrendszer, így az agy elsődleges energiaforrása. A csökkent szénhidrátellátás csökkent működést eredményez, ami fejfájáshoz vezet. A hányinger a nagy mennyiségű zsír fogyasztásával magyarázható. A zsír emésztése és felszívódása ugyanis hosszú időt vesz igénybe.
A hagyományos, szénhidrátokat tartalmazó étrend fogyasztásakor a vérben megnő a glükózszint. Ez serkenti az inzulin nevű hormon emelkedését, amely szabályozza a vércukorszintet, és lehetővé teszi a szervezet számára, hogy a glükózt energiaként használja fel. Csökkenti a zsír jelenlétét a vérben, és segíti a glükóz bejutását a szervezet sejtjeibe. Az inzulin ugyanezen mechanizmus révén elnyomja a zsírrészecskék felszabadulását a szervezet zsírraktáraiból. A remény az, hogy az alacsony (vagy egyáltalán nem) szénhidrátfogyasztással ez a mechanizmus megfordul, ami segít növelni a zsír megjelenését a vérben és annak más sejtek számára történő energiafelhasználását, ami zsírvesztést eredményez.
Nagyfokú inzulinfelszabadulás következik be, ha valaki nagy mennyiségű szénhidrátot fogyaszt egyetlen ülés alatt. Ezért a ketogén diéta célja, hogy a túlzott szénhidrátkorlátozással csökkentse az inzulinválaszt. Az inzulin csökkentése azonban a keringő zsírok növekedését okozza, amelyek kiszorítják a triptofán nevű aminosavat a hordozójából. Ez a keringő triptofán a szerotoninszint növekedését okozza az agyban, és a szerotoninszint növekedése fáradtságot eredményez, még akkor is, ha nem erőlteted meg magad nagyon.
A kevesebb szénhidrát felhasználása szintén stresszt jelent a szervezet számára, mivel ezek a szervezet által preferált energiaforrások. A szénhidráthiány serkenti a kortizol – egy stresszhormon – felszabadulását. A szervezet által felszabaduló kortizol mennyisége a stresszor nagyságától függ. A kortizol felszabadítja a zsírokat és a fehérjéket a test szöveteiből, ami a ketogén diéta célja. Ezeket a tápanyagokat aztán a máj szénhidrátokká metabolizálja. A kortizol kiválasztása azonban a stressz hatására fáradttá válhat. Mivel a kortizol segíti az immunrendszer működését, a szervezet hajlamosabb lehet a fertőzésekre, például a náthára.
A szénhidrátban gazdag ételek gyakran tartalmaznak vitaminokat, ásványi anyagokat és rostokat. Napi 30 g rostra van szükségünk, és ha nem fogyasztunk eleget, az emésztésünk egészsége szenved, ami székrekedéshez vezet. A ketogén diétában a rostban gazdag ételek – például a sült burgonya és az alma – hiánya székrekedéshez vezethet, ami a “ketogén influenza” másik bejelentett tünete.
Az ilyen élelmiszerek kiiktatása az étrendből a vitaminokat és ásványi anyagokat is korlátozza, amelyek a sejtműködés minden aspektusában szerepet játszanak – különösen az immunműködésben. A ketogén diétában kerülendők a cukros, C-vitaminban gazdag gyümölcsök (például a narancs). Az alacsony C-vitaminszint a fertőzések, például a nátha fokozott kockázatát is okozhatja.
A ketogén diéta néha klinikailag ajánlott egyes egészségügyi állapotok, például az epilepszia kezelésére. Úgy gondolják, hogy az állandóan alacsony vércukorszint fenntartása és a ketonok termelődése számos molekuláris mechanizmuson keresztül fenntartja a központi idegrendszert, csökkentve a rohamokat.
A legtöbb ember számára azonban az ilyen diéták mellékhatásai nem érik meg a lehetséges előnyöket. Az ilyen diéták gyakran fenntarthatatlanok, ha vallásosan betartják az alacsony vagy semmilyen szénhidrátbevitelt a rövid és hosszú távú cukor utáni sóvárgás miatt.
Noha a keto diéta egyesek számára működhet, a fehér húst, halat, gyümölcsöket és zöldségeket tartalmazó kiegyensúlyozott étrend, valamint az előre elkészített vagy feldolgozott élelmiszerek kerülése még mindig hatékony módja a testsúly kezelésének vagy a fogyásnak. Az elegendő testmozgás szintén segíthet a testsúly kezelésében, miközben javítja az aerob és az izomzat fittségét. Ez jobb szív- és érrendszeri egészséghez vezet, és csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát.