Ki volt Jim Crow?
Thomas Rice
A Jim Crow nevet gyakran használják a szegregációs törvények, szabályok és szokások leírására, amelyek a rekonstrukció 1877-es befejezése után keletkeztek és az 1960-as évek közepéig tartottak. Hogyan került ez a név kapcsolatba ezekkel a “fekete törvénykönyvekkel”, amelyek számos olyan jogot vettek el, amelyeket a 13., 14. és 15. módosítások biztosítottak a feketéknek?
“Come listen all you galls and boys,
I’m going to sing a little song,
My name is Jim Crow.
Weel around and turn around and do jis so,
Eb’ry time I weel about I jump Jim Crow.”
Ezek a szavak a “Jim Crow” című dalból származnak, ahogyan az a Thomas Dartmouth “Daddy” Rice által írt kottában megjelent. Rice, a New York-i Park Színházban küzdő “színész” (rövid szólójeleneteket adott elő a színdarabok jelenetei között) véletlenül találkozott egy feketével, aki a fenti dalt énekelte — egyes beszámolók szerint egy öreg fekete rabszolga volt, aki nehezen járt, mások szerint egy rongyos fekete istállófiú. Hogy egy öregemberről vagy egy fiatal fiúról mintázták-e, sosem fogjuk megtudni, de azt tudjuk, hogy 1828-ban Rice “Jim Crow”-ként lépett színpadra — egy eltúlzott, erősen sztereotipikus fekete karakterként.
Rice, aki fehér ember volt, egyike volt az első olyan előadóknak, akik fekete arcú sminket viseltek — bőrét égetett parafával sötétítették. Jim Crow dalos-táncos rutinja elképesztő sikert aratott, amely Louisville-től Cincinnatiig, Pittsburghig, Philadelphiáig és végül 1832-ben New Yorkig vitte. Londonban és Dublinban is nagy sikerrel lépett fel. Ekkorra “Jim Crow” már a minstrel show-k egyik alapszereplője volt, társaival, Jim Dandyvel és Zip Coonnal együtt. Rice későbbi feketearcú karakterei Sambók, Coonok és Dandyek voltak. A fehér közönség fogékony volt a feketék éneklő, táncoló, vigyorgó bolondként való ábrázolására.
1838-ra a “Jim Crow” kifejezést a feketék gyűjtőneveként használták, amely nem volt olyan sértő, mint a nigger, de hasonló volt a coonhoz vagy a darkie-hoz. A minstrel show-k népszerűsége egyértelműen elősegítette a Jim Crow mint faji szitok elterjedését. A kifejezésnek ez a használata csak fél évszázadig tartott. A 19. század végére a Jim Crow szót már ritkábban használták a feketék gúnyos jellemzésére; ehelyett a Jim Crow kifejezést a feketéket elnyomó törvények és szokások leírására használták.
A minstrel show az amerikai szórakoztatás egyik első őshonos formája volt, és Rice-t joggal tekintették az “amerikai minstrelsy atyjának”. Számos utánzója akadt. 1843-ban négy New York-i fehér férfi, akiket Virginia Minstrels néven hirdettek meg, elsötétítették az arcukat, és a feketék énekét és táncát utánozták. Hegedűket, kasztanyettákat, bendzsókat, csontokat és tamburint használtak. Műsoruk sikeres volt, és meghívták őket, hogy járják be az országot. 1845-ben a Christy Minstrels (akiknek Stephen Foster a legnépszerűbb dalai közül néhányat írt) alkotta meg a minstrel show számos jellegzetességét, köztük azt, hogy a fekete arcú előadók félkörben ültek a színpadon, a tamburás (Mr. Tambo) az egyik végén, a csontjátékos (Mr. Bones) pedig a másik végén; az etióp dallamoknak nevezett dalok éneklése harmonizált refrénekkel; és a humoros viccelődés a végemberek és a középső ülésen ülő előadó (Mr. Interlocutor) között. Ezeket az előadókat néha etióp delikvenseknek nevezték, és a műsorokat a népnyelv mosómedve-show-ként emlegette.
Rice és utánzói a feketék sztereotipikus ábrázolásával hozzájárultak annak a hiedelemnek a népszerűsítéséhez, hogy a feketék lusták, ostobák, eredendően kevésbé emberek és méltatlanok az integrációra. Azokban az években, amikor a feketék a lincselő tömegek áldozatául estek, a regények, kották, színdarabok és minstrel show-k által propagált rasszista karikatúrák is áldozatul estek. Ironikus módon évekkel később, amikor feketék váltották fel a fehér minstreleket, a feketék is “befeketítették” az arcukat, és így feketének tettették magukat fehérnek. Ők is előadták a Coon Show-kat, amelyek dehumanizálták a feketéket, és hozzájárultak a faji szegregáció kívánatosságának megalapozásához.
Daddy Rice, az eredeti Jim Crow, a minstrelként való jártassága miatt lett gazdag és híres. Azonban extravagáns életmódot folytatott, és amikor 1860. szeptember 19-én New Yorkban meghalt, szegénységben élt.
A minstrel show-k 1850 és 1870 között voltak népszerűek, de a mozgókép és a rádió megjelenésével sokat veszítettek országos népszerűségükből. Unfortunately for blacks, the minstrel shows continued in small towns, and caricatured portrayals of blacks found greater expression in motion pictures and radios.
Video examples
- Black & White Minstrels
- 1950 Blackface Performance: Vernon & Ryan
- Minstrel Show Rap
© Dr. David Pilgrim, Professor of Sociology
Ferris State University
Sept., 2000
Edited 2012
Additional images can be found here.
For further information on minstrels please read the following
Bean, A., Hatch, J. V., & McNamara, B. (Eds.). (1996). Inside the minstrel mask: Readings in nineteenth-century blackface minstrelsy. Hanover, NH: Wesleyan University Press.
Cockrell, D. (1997). Demons of disorder: Early blackface minstrels and their world. Cambridge: Cambridge University Press.
Levy, L. S. (1976). Képzeld el a dalokat: Lithográfiák a tizenkilencedik századi Amerika kottáiból. Baltimore, MD: John Hopkins University Press.
Toll, R. C. (1974). Blacking up: A minstrel show a tizenkilencedik századi Amerikában. New York, NY: Oxford University Press.