Ki volt Tamás a Bibliában?

Kérdés: Válasz: “Ki volt Tamás a Bibliában?”
Válasz: Ki volt Tamás a Bibliában? Tamás Jézus Krisztus tizenkét apostolának egyike volt. A Bibliában Tamást Didymusnak is nevezték (János 11:16; 20:24), ami a héber Tamás név görög megfelelője, mindkettő jelentése “ikertestvér”. A Szentírás nem adja meg Tamás ikertestvérének nevét.
A szinoptikus evangéliumokban – Máté, Márk és Lukács – Tamás csak az apostolok felsorolásában szerepel (Máté 10:3; Márk 3:18; Lukács 6:15). János evangéliumában Tamás két jelentős beszámolóban is főszerepet játszik.
Jézus földi működésének vége felé néhányan Júdeában az Úr halálát tervezgették. Ebben az időben kapta Jézus és a tanítványok a hírt, hogy barátjuk, Lázár a halálán van (János 11:1-3). Az életüket féltve a tanítványok megpróbálták lebeszélni Jézust arról, hogy visszatérjen Lázár szülővárosába, Betániába, amely közel volt Jeruzsálemhez, ahol minden bizonnyal halálos fenyegetések várták őket. Jézus azonban elhatározta, hogy elmegy, és Tamás megszólította tanítványtársait: “Menjünk mi is, hogy vele együtt haljunk meg” (János 11:16). Figyelemre méltó Tamás készsége, hogy a következmények ellenére Jézussal maradjon. Bár kilátásai talán pesszimisták voltak, és szavai meglehetősen komorak, Tamás mégis rendkívüli hűségről tett tanúbizonyságot Jézus iránt.
Tamás életéből megtudjuk, hogy mélyen elkötelezett volt mestere iránt, mégis kétségekkel és kérdésekkel küzdött. Feltámadása napján Jézus megjelent tanítványai egy csoportjának egy zárt szobában. Tamás valamilyen oknál fogva nem volt velük ezen a rendkívül jelentős eseményen (János 20:19-24). Amikor a tanítványok később elmondták Tamásnak, hogy látták a feltámadt Urat, ő így válaszolt: “Ha nem látom a szögek nyomait a kezén, és nem teszem az ujjam oda, ahol a szögek voltak, és nem dugom a kezemet az oldalába, nem hiszek.” (János 20:25)
Ezekkel a híres szavakkal Tamás olyan becenevet kapott, amelyről az egész történelemben megmaradt – Kételkedő Tamás. Tamás számára, és sokunk számára, a látás hitet jelent. De Tamás szkepticizmusa nem volt azonos az igazsággal szembeni világi ellenállással. Kétsége valódi, igazságszerető keresést jelentett. Korábban Jézus figyelmeztette a tanítványokat a közelgő távozására, és arra, hogy elmegy az Atyja házába, hogy helyet készítsen nekik. A tanítványokat összezavarta Jézus titokzatos nyelvezete. Tamás őszinte szkepticizmusa és kíváncsi természete arra késztette, hogy elsőként kérdezze: “Uram, mi nem tudjuk, hová mész, hogyan ismerhetnénk meg az utat?”. (János 14:5). Jézus e nevezetes szavakkal válaszolt Tamásnak: “Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak általam” (János 14:6). Jézus nem egy útvonal vagy egy hely ismeretéről beszélt, hanem egy személy ismeretéről.
Amikor Tamás azt mondta a többi tanítványnak, hogy bizonyítékra van szüksége ahhoz, hogy elhiggye, hogy Jézus feltámadt, őszintén beszélt. Az őszinte hit nem tiltja az őszinte vizsgálódást. Nyolc nappal Jézus feltámadása után a tanítványok ismét találkoztak. Ezúttal Tamás is jelen volt. Jézus ismét megjelent nekik, és meghívta Tamást, hogy érintse meg a sebeket, és győződjön meg róla saját szemével: “Tedd ide az ujjadat; lásd a kezeimet. Nyújtsd ki a kezed, és tedd az oldalamba. Ne kételkedj és higgy” (János 20:27). Jézus tudta, hogy Tamásnak mire van szüksége ahhoz, hogy higgyen, és megadta a bizonyítékot.”
Jézus szeretettel találkozott Tamással pontosan azon a ponton, ahol szükségét érezte, majd visszavezette őt a hithez. Őszinték lehetünk Istennel a kétségeinkről és kérdéseinkről; Ő megérti a küzdelmeinket, és nagyon is képes megerősíteni a hitünket. Tamáshoz hasonlóan mi is képesek leszünk megvallani: “Én Uram és én Istenem!”, teljes bizalommal abban, hogy ki Jézus (János 20:28).”
Miután Jézus megerősítette Tamás hitét, ezekkel a szavakkal fordult János evangéliumának minden jövőbeli olvasójához: “Tamás, mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek” (János 20:29, NKJV). Ezek a szavak az idők folyamán mindannyiunk segítségére és bátorítására szolgálnak, akik nem láttuk a feltámadt Krisztust, mégis hittünk benne.”
Néhány nappal később Tamás Péterrel és a többi tanítvánnyal együtt halászott, amikor Jézus megjelent nekik a Galileai-tengeren (János 21:2). Tamást utoljára az Apostolok Cselekedetei 1:13-ban említik, ahol a tanítványok között szerepel. A biblián kívüli írások és a keresztény hagyomány úgy tartja, hogy Tamás Pártusba vagy Indiába vitte az evangéliumot, és hogy hitéért mártírhalált halt.
A “Kétkedő Tamás” becenév végül is meglehetősen szerencsétlen. Igaz, hogy Tamás bizonyítékot követelt Krisztus feltámadásának csodájára, mielőtt elfogadta volna az igazságot. A barátainak adott válaszában szerepet játszott a kétely, de nem ez volt életének meghatározó tulajdonsága. Tamást inkább a hűségéről, az evangélium iránti engedelmességéről és a hitéről kellene ismerni.