Kiberbűnözés
A kiberbűnözés meghatározása
Az új technológiák új bűnözési lehetőségeket, de kevés új bűncselekménytípust teremtenek. Mi különbözteti meg a kiberbűnözést a hagyományos bűncselekményektől? Nyilvánvalóan az egyik különbség a digitális számítógép használata, de a technológia önmagában nem elegendő a bűnözés különböző területei közötti különbségtételhez. A bűnözőknek nincs szükségük számítógépre ahhoz, hogy csalást kövessenek el, gyermekpornográfiával és szellemi tulajdonnal kereskedjenek, személyazonosságot lopjanak, vagy megsértsék valakinek a magánéletét. Mindezek a tevékenységek már azelőtt is léteztek, hogy a “kiber” előtag mindenütt elterjedt volna. A kiberbűnözés, különösen az internetet érintően, a meglévő bűnözői magatartás kiterjesztését jelenti néhány újszerű illegális tevékenység mellett.
A legtöbb kiberbűnözés magánszemélyekre, vállalatokra vagy kormányokra vonatkozó információk elleni támadás. Bár a támadások nem fizikai testet érintenek, hanem a személyes vagy vállalati virtuális testet, azaz az interneten az embereket és intézményeket meghatározó információs attribútumok összességét. Más szóval, a digitális korban a virtuális identitásunk a mindennapi élet alapvető eleme: számok és azonosítók kötege vagyunk a kormányok és vállalatok tulajdonában lévő több számítógépes adatbázisban. A kiberbűnözés rávilágít a hálózatba kapcsolt számítógépek központi szerepére az életünkben, valamint az olyan szilárdnak tűnő tények törékenységére, mint az egyéni identitás.
A kiberbűnözés fontos aspektusa, hogy nem helyi jellegű: a cselekmények hatalmas távolságok által elválasztott joghatóságok között is előfordulhatnak. Ez komoly problémákat vet fel a bűnüldözés számára, mivel a korábban helyi vagy akár nemzeti szinten elkövetett bűncselekmények ma már nemzetközi együttműködést igényelnek. Ha például egy személy egy olyan országban található számítógépen található gyermekpornográfiához fér hozzá, amely nem tiltja a gyermekpornográfiát, vajon az adott személy bűncselekményt követ-e el egy olyan országban, ahol az ilyen anyagok illegálisak? Pontosan hol történik a számítógépes bűnözés? A kibertér egyszerűen annak a térnek egy gazdagabb változata, ahol egy telefonbeszélgetés zajlik, valahol a beszélgetést folytató két ember között. Az internet, mint egy bolygón átívelő hálózat, a bűnözőknek számos rejtekhelyet kínál a való világban és magában a hálózatban is. Azonban ahogyan a földön sétáló emberek is hagynak nyomokat, amelyeket egy ügyes nyomkövető követhet, úgy a kiberbűnözők is hagynak nyomokat személyazonosságukról és tartózkodási helyükről, annak ellenére, hogy mindent megtesznek a nyomok eltüntetése érdekében. Ahhoz azonban, hogy ezeket a nyomokat országhatárokon keresztül követni lehessen, nemzetközi kiberbűnözési szerződéseket kell ratifikálni.
Az Európa Tanács 1996-ban az Egyesült Államok, Kanada és Japán kormányainak képviselőivel közösen kidolgozott egy előzetes nemzetközi szerződést a számítógépes bűnözésről. A polgári szabadságjogi csoportok világszerte azonnal tiltakoztak a szerződés azon rendelkezései ellen, amelyek az internetszolgáltatókat (ISP-k) arra kötelezték, hogy tárolják az ügyfeleik tranzakcióira vonatkozó információkat, és ezeket az információkat kérésre átadják. A szerződéssel kapcsolatos munka ennek ellenére folytatódott, és 2001. november 23-án 30 állam aláírta az Európa Tanács számítógépes bűnözésről szóló egyezményét. Az egyezmény 2004-ben lépett hatályba. A terrorista tevékenységekre, valamint a rasszista és idegengyűlölő számítógépes bűncselekményekre vonatkozó kiegészítő jegyzőkönyveket 2002-ben javasolták, és 2006-ban léptek hatályba. Emellett különböző nemzeti törvények, mint például a 2001-es USA PATRIOT Act, kiterjesztették a bűnüldöző szervek hatáskörét a számítógépes hálózatok megfigyelésére és védelmére.