King James Bible Dictionary

Jobb kezem fia.

1. Jákob kisebbik fia Ráheltől (1Mózes 35:18). Születése Efratban történt, a Bétel és Betlehem közötti úton, az utóbbi helytől nem messze. Édesanyja a szülés közben meghalt, és utolsó leheletével Ben-óni, a fájdalmam fia nevet adta neki, amelyet apja Benjáminra változtatott. Utódait benjamitáknak nevezik (1Mózes 49:27; 5Mózes 33:12; Józsué 18:21).

Benjámin törzse a kivonuláskor a legkisebb volt egy kivételével (4Mózes 1:36, 37; Zsoltárok 68:27). A kivonulás során a helye Manasséval és Efraimmal együtt a sátor nyugati oldalán volt. A Kánaánba való bevonuláskor 45 600 harcost számlált. Egyesek Jákob szavaiból (1Mózes 49:27) arra következtettek, hogy a törzsi zászlón egy farkas alakja szerepelt. Ezt a törzset említi a Róma 11:1; Filippi 3:5.

Ez a törzs öröksége közvetlenül Efraimétól délre feküdt, és körülbelül 26 mérföld hosszú és 12 mérföld széles volt. Keleti határa a Jordán volt. Dán feküdt közte és a filiszteusok között. Fő városait a Józsué 18:21-28.

A törzs története szomorú beszámolót tartalmaz egy pusztító polgárháborúról, amelyben a többi tizenegy törzzsel együtt részt vettek. Ennek során majdnem kiirtották őket (Bírák 20:20, 21; 21:10). (Lásd GIBEAH.)

A zsidók első királya Saul, egy benjamita volt. Dávid idejében szoros szövetség alakult ki e törzs és Júda törzse között (2Sámuel 19:16, 17), amely Dávid halála után is fennmaradt (1Királyok 11:13; 12:20). A száműzetés után ez a két törzs alkotta a zsidó nemzet nagy részét (Ezsdrás 1:5; 10:9).

Benjámin törzse híres volt íjászairól (1Sámuel 20:20, 36; 2Sámuel 1:22; 1Krónikák 8:40; 12:2) és parittyásairól (Bírák 20:6).