Kinsey-skála

ÁltalánosSzerkesztés

A Kinsey-skálát az egyik első kísérletként tartják számon, amely “elismerte az emberi szexuális viselkedés sokszínűségét és változékonyságát” azáltal, hogy bemutatta, hogy “a szexualitás nem sorolható szépen a kizárólag heteroszexuális vagy kizárólag homoszexuális dichotóm kategóriákba”. A homoszexualitással kapcsolatos legtöbb tanulmányt abban az időben orvosi szakemberek végezték, akiket olyan személyek kerestek fel, akik meg akarták változtatni szexuális orientációjukat. Alfred Kinsey publikációi az emberi szexualitásról, amelyek magukban foglalják a Kinsey-skálát, széles körben reklámozottak voltak, és nagy hatással voltak a társadalom szexualitásról alkotott modern elképzeléseire a második világháború után.”

Galupo et al. így érvelt: “A Kinsey-skála elérhetősége ellenére a szociokulturális címkék (azaz heteroszexuális, homoszexuális és biszexuális) révén történő értékelés a kutatásban résztvevők szexuális orientációjának meghatározásának uralkodó módszere”. Sok szexológus úgy látja, hogy a Kinsey-skála releváns a szexuális irányultság szempontjából, de nem elég átfogó ahhoz, hogy a szexuális identitás minden aspektusát lefedje. A szexuális irányultság mérései nem mindig korrelálnak az egyének önazonosító címkéivel. Mint ilyen, a szexuális identitás több összetevőből áll, és magában foglalhatja a biológiai nemet és a nemi identitást is. Bullough et al. azonban azzal érvelt, hogy az emberi szexualitásról folytatott “széles körű nyilvános vita” végül arra késztette az amerikaiakat, hogy megkérdőjelezzék a hagyományos heteronormatív viselkedést. Kutatásai és eredményei a homoszexualitás körül forgó megbélyegzés nagy részének leleplezésével bátorították a meleg férfiakat és leszbikusokat a coming outra.

Mások tovább definiálták a skálát. Michael Storms 1980-ban egy X- és Y-tengellyel rendelkező kétdimenziós diagramot javasolt. Ez a skála kifejezetten figyelembe veszi az aszexualitás esetét, valamint a heteroerotikum és a homoerotikum egyidejű kifejeződését. Fritz Klein a Klein-féle szexuális orientációs rácsban olyan tényezőket vett figyelembe, mint hogy az orientáció hogyan változhat az ember élete során, valamint az érzelmi és szociális orientációt. Kinsey, Storm és Klein csak három a több mint 200, a szexuális orientációt mérő és leíró skála közül. Vannak például olyan skálák, amelyek a homoszexuális viselkedést 1-től 14-ig értékelik, valamint a nemre, a férfiasságra, a nőiességre és a transzszexualizmusra vonatkozó mérőszámok.

Felmérések és egyéb tanulmányokSzerkesztés

Vanak hasonló tanulmányok, amelyek 0-tól 10-ig terjedő skálát használnak. Az ilyen vizsgálatokban a személynek egy olyan kérdést tennének fel, mint például: “Ha a 0 a teljesen meleg és a 10 a teljesen hetero, hányas az Ön orientációs száma?”.

Egy 2014-ben közzétett tanulmány célja az volt, hogy feltárja “a szexuális kisebbséghez tartozó egyének minőségi válaszait azzal kapcsolatban, hogy a Kinsey-skála milyen módon ragadja meg (vagy nem ragadja meg) a szexualitásukat”. A résztvevők kitöltötték a skálát, majd a következő kérdésre kellett válaszolniuk: “Milyen módon ragadta meg vagy nem ragadta meg a skála az Ön szexualitását?”. “A szexuális kisebbségekhez tartozó résztvevők változatos mintáját, köztük olyan személyeket, akik (1) a hagyományos szexuális irányultsági címkéken kívül (pl. pánszexuális, queer, fluid, aszexuális) és (2) transzneműként azonosítják magukat, toborozták egy online kérdőív kitöltésére.” A vizsgálatban részt vettek. A résztvevők 285 olyan személyből álló kényelmi mintát képviseltek, akik magukat nem heteroszexuálisnak vallották. “A résztvevők körülbelül egyharmada elsősorban monoszexuálisnak (31,5%), míg 65,8% nem monoszexuálisnak, 2,8% pedig aszexuálisnak azonosította magát. A monoszexuális résztvevők azokat képviselték, akik magukat leszbikusnak (18,5%) vagy melegnek (12,2%) vagy homoszexuálisnak (0,8%) azonosították. A nem monoszexuális résztvevők között voltak biszexuális (24,1%), pánszexuális (16,8%), queer (19,6%) és fluid (1,4%) résztvevők. A résztvevők kis kisebbsége “egyébként” azonosította magát (3,8%)”. A résztvevők az Egyesült Államok kontinentális részének minden régióját képviselték. Ebben a tanulmányban az “X” használata az aszexualitást vagy a nem szexuálisként azonosító személyeket volt hivatott leírni.”

Egy másik, 2017-ben közzétett tanulmány azt firtatta, hogy a nem heteroszexuálisként azonosító személyek hogyan érezték magukat a Kinsey-skálán való reprezentációjukkal kapcsolatban. A tanulmány olyan kisebbségi egyének egy csoportját veszi alapul, akik szexuálisan nem heteroszexuálisnak azonosítják magukat, és a Kinsey-skálán aszerint értékelik őket, hogy mennyire érzik jól reprezentáltnak az értéküket. Minden csoport 1 és 5 közötti értékelést adott. Az eredmények szerint a skálát a legmagasabbra a leszbikusként vagy melegként azonosított csoport értékelte, 4,66-os értékeléssel. A biszexuális csoport alacsonyabbra, 3,78-ra értékelte, a pánszexuális/queer csoport pedig a legalacsonyabb, 2,68-as értéket adta. A tanulmányban megfigyelt másik tendencia az volt, hogy a cisgender résztvevők átlagosan magasabbra értékelték magukat a skálán, mint a transznemű résztvevők (ahol a szerzők a transznemű kategóriát a különböző transz és nem bináris identitású résztvevők leírására használják). A cisgender résztvevők átlagos értékelése 4,09, míg a transznemű résztvevőké 2,78 volt. A szerzők azt is megállapították, hogy a transz és nem bináris résztvevők a Kinsey-skálát kevésbé érvényesnek ítélték a szexuális irányultságuk mérésére, mint a ciszgender résztvevők, mivel az a bináris terminológiára támaszkodik.