Klamydia-pozitív anyától született csecsemők ellátási és szűrési irányelvei
Klinikai megjelenés és kezelés
A kötőhártya-gyulladásnak számos megjelenési formája van az újszülötteknél. A chlamydia fertőzés az újszülöttkori kötőhártya-gyulladás leggyakoribb oka, általában az élet 5. és 12. napja között jelentkezik. A gonokokkuszos kötőhártya-gyulladással ellentétben, amely gennyes, a chlamydialis kötőhártya-gyulladás általában vizes váladékkal jelentkezik. Nehéz megkülönböztetni az újszülöttkori kötőhártya-gyulladás okát, mivel a differenciáldiagnózisok között szerepelhet a kórházban alkalmazott profilaktikus szerek okozta kémiai irritáció (amely gyakran néhány napon belül spontán megszűnik), az orrkönnycsatorna elzáródása, vírusok és baktériumok. A kötőhártya-gyulladás számos etiológiájának pontos diagnosztizálásához a kötőhártya-sejtek exsudátummal történő tenyésztése szükséges. Az újszülött szemhéját felnyitjuk, és a megfelelő gyártótól származó tampon segítségével mintát veszünk. Amíg a tenyésztési eredményekre várunk, célszerű az újszülöttet profilaktikusan eritromicin szemkenőccsel kezelni. Ha a tenyésztés pozitív C. trachomatisra, orális terápia javallott. A CDC jelenlegi ajánlása az eritromicin-etilszukcinát 50 mg/kg/d szájon át, napi négy adagra elosztva 14 napon át; a szakembereknek azonban tisztában kell lenniük azzal, hogy az eritromicin-etilszukcinát májbetegség esetén ellenjavallt.
Amikor a chlamydia organizmus a kötőhártyáról átterjed a könnycsatornákba és az orrgaratba, a csecsemők 33%-ánál vagy annál több csecsemőnél alakul ki chlamydia-tüdőgyulladás. Abban az esetben, ha a kötőhártya-gyulladás nem következik be, a kezeletlen, klamídiapozitív anyától született csecsemők 11-20%-ánál alakul ki klamídiapneumónia. A chlamydialis tüdőgyulladás tünetei az ismétlődő staccato köhögés, tachypnoe és hyperinfláció, valamint kétoldali diffúz infiltráció a mellkas röntgenfelvételen (CXR). A chlamydialis tüdőgyulladást szájon át szedhető eritromicinnel kell kezelni; mivel azonban az antibiotikum-kezelés 20%-os sikertelenségi aránya miatt a tüneteket mutató csecsemőknél ismételt tenyésztésre és CXR-re lehet szükség. Kezelés nélkül a betegség elhúzódó, hetekig-hónapokig tartó lefolyású. Az élet első hat hónapjában C. trachomatis-tüdőgyulladáson átesett gyermekek hosszú távú követéses vizsgálata kimutatta, hogy ezeknél a gyermekeknél a normálisnál gyakrabban fordult elő reaktív légúti betegség.
Bár az eritromicin az újszülöttkori klamídiumfertőzések választott kezelése, az egészségügyi szolgáltatóknak fel kell mérniük a lehetséges mellékhatásait is. Számos tanulmány kimutatta az eritromicin és a csecsemőkori hipertrófiás pylorusszűkület (IHPS) közötti összefüggést. Egy 2002-es Vanderbilt tanulmányban Cooper és munkatársai 804, 3 és 90 napos kor közötti csecsemő kórlapját tekintették át, és az IHPS közel nyolcszoros növekedését találták azoknál a csecsemőknél, akik 3 és 13 napos koruk között erythromycinnek voltak kitéve. Mahon és munkatársai tanulmánya szintén megerősítette a szisztémás eritromicinnel kezelt csecsemők és a későbbi IHPS közötti összefüggést, és megállapította, hogy a legnagyobb kockázat az élet első két hetében van. Az eritromicin szemkenőccsel kezelt csecsemőknél nem találtak összefüggést. Az eritromicin széles körben ismert gasztrokinetikus tulajdonságait feltételezték a jelenséget kiváltó mechanizmusként. Más makrolidok, mint például az azitromicin-dihidrát és a klaritromicin IHPS-t okozó kockázata nem ismert. Bár Hammerschlag és munkatársai 1998-as tanulmánya szerint a szájon át szedhető azitromicin hatékony alternatívája az eritromicinnek, akár 20 mg/kg egyszeri adagban, akár napi egyszeri 20 mg/kg adagban három napon keresztül, az AAP továbbra is az eritromicint ajánlja a C. trachomatis által okozott betegségek kezelésére. A csecsemő gondozási tervében az egészségügyi szolgáltatóknak a szülőknek szóló útmutatással együtt átfogó értékelést kell tartalmazniuk az IHPS lehetséges mellékhatásaira vonatkozóan. Bár ismert, hogy az eritromicin átjut a méhlepényen, Louik és munkatársai 2002-es, a terhesség alatt eritromicinnel kezelt fertőzött anyákról készült tanulmánya nem talált bizonyítékot a pylorusszűkület fokozott kockázatára a csecsemőknél.
Az eritromicint nem toleráló csecsemők esetében Garrity azt javasolja, hogy a közvetlen újszülöttkori időszak után alternatívaként szájon át szulfonamidokat adjanak. A szolgáltatóknak azonban óvatosnak és lelkiismeretesnek kell lenniük a szülők felvilágosításában e kezelés kockázatairól és a szulfonamidok lehetséges következményeinek felmérésében, amelyek közé tartozik az erythema multiforme (EM), a Stevens-Johnson-szindróma (SJS) vagy a toxikus epidermális nekrolízis (TEN). Forman és munkatársai 61 olyan gyermekbeteg 10 éves áttekintése, akiknél EM, SJS vagy TEN diagnózist állítottak fel, a gyermekek 26%-ánál a szulfonamidokat azonosította az egyik etiológiai ágensként.
Az eset bemutatásának befejezéseként az egyhetes csecsemőnél a tenyésztés során C. trachomatist találtak, majd 14 napig az ajánlott dózisú eritromicint kapta. CXR-je negatív volt, láztalan és légzőszervi tünetek nélkül maradt. A kötőhártya-gyulladás az antibiotikum-kezelés megkezdését követő három napon belül megszűnt, és ezt követően is tiszta maradt.