Kronosz és Kairosz: Lineáris és Numinózus idő koncepció
Az idő megteremtése: Kreativitással újra feltalálni az órát és visszaszerezni az életet
Inspirált? Kérjük, ossza meg!
Creating Time: Using Creativity to Reinvent the Clock
Kronos könyörtelen bizonyossággal felfal minket. Kairosz kreatív és szerencsés.”
Kivonat a Creating Time by Marney Makridakis | Updated November 8, 2018
A szubjektív időérzékelésnek van egy érdekes történelmi háttere, amely segíthet előkészíteni az utat az idő teremtésének konceptuális utazásához. Az ókori görögöknek két szava volt az idő megélése közötti különbségek jelölésére: kronosz és kairosz.
Az apám, Lonnie Kliever, a vallásfilozófia egyetemi professzora írt egy cikket a kronoszról és a kairoszról az akkor még vadonatúj Artella magazinom legelső számába, még 2003-ban. Az ő leírása a kronosz és kairosz fogalmakról még mindig a legjobb magyarázat, amit tudok:
“Mint általában, a görögök előttünk jártak az ilyen talányokról való gondolkodásban és beszédben. Míg mi egy szót használunk egy egész sor dolog leírására, nekik volt annyi eszük, hogy különböző szavakat használjanak a valóságban és a tapasztalatokban lévő különbségek jelölésére. Például három különböző szavuk volt a szerelem megtapasztalására: erosz a birtokló szerelemre, filia a baráti szerelemre és agapé az áldozatos szerelemre. Nem meglepő, hogy a görögöknek két szavuk is volt az idő megtapasztalása közötti különbségek jelölésére kronosz és kairosz.
“A kronosz (vagy angol helyesírásban kronosz, amiből a kronológia szót vettük) a szekvenciális idő. A kronosz az órák és naptárak ideje; számszerűsíthető és mérhető. A Kronosz lineáris, kérlelhetetlenül halad a meghatározott múltból a meghatározott jövő felé, és nincs szabadsága. A kairosz a numinózus idő. A kairosz az ünnepek és fantáziák ideje; nem ellenőrizhető és nem birtokolható. A kairosz körkörös, ide-oda, ide-oda táncol, kezdet és vég nélkül, és nem ismer határokat.”
“Mint a természet és az élet legtöbb misztériumát az ókori világban, az idő e különböző tapasztalatait is különböző istenek megnyilvánulásainak tekintették. A görögök kilenc különböző istennel ábrázolták az időt, de az idő fő istenei Kronosz és Kairosz voltak. Kronosz, a világ és az idő istene volt az idősebb istenek közül a legfontosabb. Ő volt a világmindenség ura, az élet és a halál forrása. Saját gyermekeit felemésztette, hogy megakadályozza, hogy felváltják őt mint legfőbb istent, de felesége megmentette utolsó fiukat, Zeuszt, aki végül megdöntötte apja könyörtelen uralmát élet és halál felett.
“Ezzel szemben Kairosz a görög panteon egyik legfinomabb istene volt. Szárnyas istenként ábrázolták, aki borotvaélen táncolt. Egyik kezében a sors mérlegét tartotta. Másik kezével kinyújtotta a kezét, hogy megdöntse a mérleget, megváltoztatva a sors menetét. Kairosz a szerencsés véletlen istene volt. Ő személyesítette meg az idő numinózus pillanatait, amelyek újdonságot és meglepetést szülnek.”
“Ezekre az ősi mitikus képekre támaszkodva mélyebb megértéssel tekinthetünk vissza a kétféle időre. Kronosz mechanisztikus és determinisztikus, az idő, amelyet a múlt halott keze irányít. Kronosz könyörtelen bizonyossággal emészt fel minket. Kronosz az életet kővé változtatja. Kairosz kreatív és szerencsés. Kairosz az idő, amelyet a jövő élő álma táplál, és korlátlan lehetőségekkel ajándékoz meg bennünket. A kairosz a sorsot végzetévé változtatja.”
“Nem vagyunk tehetetlenek, hogy a kairosz irányába billentsük az egyensúlyt a kronosszal szemben. Mérsékelhetjük félelmünket és a szekvenciális időhöz való ragaszkodásunkat. Elmélyíthetjük keresésünket és a numinózus idő megtapasztalását. A kronosz és kairosz ilyen szinkronitásában rejlik legmélyebb vigaszunk és legmeredekebb törekvésünk.”
Apa néhány éve elhunyt, de ezek a szavak keserédes emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy az időtlen bölcsesség gyakran túlmutat egy kronologikus élet utolsó leheletén. A kairosz gondolatának elfogadásával túllépünk a kronológián, és elkezdjük az időnket és az egész életünket nem lineáris, tágabb értelemben szemlélni, ami gazdag lehetőségeket nyit meg az inspiráció számára. Ezen az egyszerű perspektívaváltáson keresztül kezdjük látni, hogyan utazhatunk mi is az időben, és hogyan kapcsolódhatunk akár az örökkévalósághoz is, hiszen mai szavaink, művészetünk és tetteink örökké visszhangozhatnak a világegyetemben, ahogyan apám szavai is visszhangoznak itt.
Ahol Kronosz és Kairosz csókolózik
Az első emlékem erről a két görög időszóról a 2000-es esküvőm napjáról származik. Egy régi családi barátom, aki a szertartást vezette, Bill O’Brien, a szertartás során utalt a kifejezésekre, ami találó volt, mivel a leendő férjem görög volt. A barátainkat és szeretteinket üdvözölve Bill azt mondta: “Ez a pillanat egy idő az idők között. Idő nélküli idő. Egy szent pillanat, egy szent pillanat, amelyet a szerelem integritása faragott ki. Egy pillanat… ahol kronosz és kairosz csókolózik.”
Kronosz és kairosz egy évtizeddel később egy szerencsés napon ismét csókolózott. Azon a napon, amikor Tony és én a tizedik házassági évfordulónkat ünnepeltük, felfedeztük, hogy létezik egy videó az esküvői szertartásunkról, és még csak nem is tudtunk róla! Ennek a kincsnek a felfedezése olyan erőteljes volt, hogy rádöbbentett arra, milyen fontos, hogy időkapszulákat hozzunk létre, amelyeket meglepő pillanatokban fedezhetünk fel. Ahogy Tony és én megnéztük ezt a feltárt kincset a kazettán, a kronosz-időben ünnepeltük házasságunk tíz évét, és a kairosz-idő szerencsés véletlenjén keresztül újra átélhettük az esküvőnket. Ismét egy olyan pillanatba burkolóztunk, ahol a kronosz és a kairosz csókolózik, és egy tandem ölelésben kaptuk a saját kis pillantásunkat az örökkévalóságba.”
Kronosz és kairosz a mindennapi életben
A kronosz és kairosz megkülönböztetését nagyon hasznosnak találtam a normális, mindennapi körülmények között. Azzal, hogy tudatosan beillesztem magam az egyikbe vagy a másikba, befolyásolni tudom, hogyan élem meg az időt. A munkanapom során, ha nehezen megyek át egy szórakoztató, kreatív feladatból egy határidőhöz kötött adminisztratív feladatba, egyszerűen azzal, hogy tudatában vagyok annak, hogy a kairoszból a kronoszba lépek, megkönnyíthetem az átmenetet. A megkülönböztetés abban is segít, hogy jobban megértsem a saját reakcióimat, amikor frusztrált vagyok az idő miatt. Például amikor frusztráltnak érzem magam amiatt, hogy a kisfiam túl lassan halad, miközben készülődünk valahová, felismerhetem, hogy “Oké, csak azért érzem magam frusztráltnak, mert most a kronoszban vagyok. Tényleg szükségem van rá?” Ezzel a felismeréssel elengedhetem magam, hogy talán egy kicsit túl merev vagyok, és egy kicsit lazíthatok; talán mégiscsak fontosabb úgy tenni, mintha Kai zoknijai vad csikibábok lennének, mint “időben” odaérni.”
A Kai megfigyeléséből és abból, ahogyan ő az időt érzékeli, nagyon sokat tanultam a kairoszról. Kai Hawaiin született, és a neve a hawaii “óceán” szóból származik. A neve és a lelki időt jelentő görög szó közötti kapcsolat csak egy szerencsés véletlen egybeesés, de ahogy a 12. fejezetben felfedezed, az ilyen szinkronicitások olyan pillanatok, amelyek az időben egymásnak ütköznek, és gyakran olyan mély élményekre utalnak, amelyek kivesznek minket az időből és visszahelyeznek abba. Ezekben a napokban a kis Kai valóban az én kairoszom, mivel nem csak az időtlenséget, hanem az időteljességet is megtestesíti.
A tőlem örökölt genetikai anyagcsere-rendellenesség miatt Kai már sok orvosi kihíváson ment keresztül rövid élete során. Kevés idő alatt rengeteget élt, így az eddigi, számszerűsíthető életében eltöltött évek száma meglehetősen lényegtelennek tűnik. Kai sokkal kisebb termetű, mint a legtöbb korabeli gyerek, de óriási személyiséggel rendelkezik; akárcsak Kairos, őt sem lehet lineáris méréssel meghatározni. Kai mindig teljes mértékben a jelen pillanatban van, ugyanakkor könnyen elrepül valami új felé, ami megragadja a fantáziáját, mint egy pillangó, aki nektárt keres. Amikor azt mondom neki: “Egy óra van, ideje lefeküdni aludni”, valószínűleg valami olyasmit mond, hogy “Oké, de nekem más tervem van: játsszunk!”. Kai, mint minden kisgyermek, kairoszban él, és saját maga teremti meg az idejét.
Mindannyiunkon múlik, hogy meghatározzuk a saját kairoszunkat, és a saját képünkre formáljuk a kairoszt. Kairosz, mint a kreatív, numinózus, spirituális idő megtestesítője, arra emlékeztet bennünket, hogy kedvünkre kimozdulhatunk a kronoszból, hogy megteremtsük a saját időnket.”
Az idő megteremtése Q&A Marney Makridakisszal
Q: Miért írta ezt a könyvet?
A: Mint a legtöbb embernek, az idő számomra is nagy kihívást jelentett egész felnőtt életemben, de ez a probléma azután fokozódott, hogy megszültem az első gyermekemet, és küzdöttem, hogy “mindent el tudjak végezni”. Felfaltam minden időgazdálkodási könyvet, ami a kezembe akadt, de még mindig azon kaptam magam, hogy kimerítően hajszolom az időt. Végül küldetést tűztem ki magam elé, hogy új megoldást találjak, és elkezdtem feltárni, hogyan tudnám a legjobb erőforrásomat (képzelet) alkalmazni a legnagyobb problémámra (idő).
Lelkesen kutattam és kísérleteztem az idő újfajta elképzelésével, szemléletével és megtapasztalásával, és végre elkezdtem érezni, hogy az idő kitágul és változik a tervezésem szerint. Létrehoztam egy online tanfolyamot, hogy másoknak is segítsek ugyanezt megtenni, és láttam, hogy mások is sikereket értek el ezekkel a technikákkal. Ezek után végre képesnek éreztem magam arra, hogy leüljek és megírjak egy hosszabb művet, amely sokkal részletesebben kidolgozza ezeket az ötleteket, meghívva a workshop résztvevőit és tanítványaimat, hogy osszák meg a gyakorlatokra és technikákra adott válaszaikat.
A Creating Time-t azért akartam megírni, hogy segítsek azoknak, akik úgy érzik, nincs elég idejük ahhoz, hogy olyan életet éljenek, amilyet szeretnének. Szeretném, ha mindenki tudná: amikor nincs időnk, akkor meg kell teremtenünk, és a hihetetlen hír az, hogy ezt megtehetjük a bolygónkon valaha létezett egyik legnagyobb erőforrás, az emberi kreativitás segítségével.
Q: Az ehhez hasonló gazdag projektek a kronosz (lineáris) és a kairosz (numinózus) idő segítségével jönnek létre. Mennyi kronosz kellett ahhoz, hogy ez a könyvötlet az elképzeléstől a megjelenésig fejlődjön?
A: A könyv készítése során nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy könyvet írtam az idő témájáról, mert ez tartotta a témát a fejemben, és segített kikényszeríteni, hogy gyakorolnom kell azokat a technikákat, amelyekről írtam! Tíz éve önkiadással foglalkozom, ezért érdekes volt most, hogy a hagyományos kiadói rutinban találkoztam egy új időérzékkel.
A hagyományos kiadás bizonyos szempontból sokkal lassabb, mint az online kiadás, de a különböző fázisok átfutási ideje gyakran sokkal gyorsabb. Ami a kronos időt illeti, mivel az utazást a fiam, Kai számára legjobb időpontok köré akartam ütemezni, és nem akartam, hogy a könyvturnéra a délnyugati forró nyár alatt utazzunk, az egész projektet nagy sebességre kapcsoltam, ahogy a kiadó is (és az összes fantasztikus közreműködő!) Kevesebb mint egy év alatt, körülbelül 9 hónap alatt készült el, így ez idő alatt könnyű volt könyv-“terhesnek” érezni magam.
A kreatív generáció nagy részében a kairoszban találtam magam, de a kronoszt hívtam segítségül, hogy segítsen elérni ezeket a gyors határidőket. A kairosz és a kronosz megértésében az a nagyszerű, hogy egyik sem “jobb”, mint a másik. Amikor az idővel való partnerségben látjuk magunkat, ezek a kifejezések hasznos kiindulópontot nyújtanak ahhoz, hogy megtaláljuk, “hol vagyunk” egy adott időpontban. Egyszerűen feltesszük magunknak a következő kérdéseket: “Most éppen kronoszban vagy kairoszban vagyok?” és “Mi történne, ha ebben a pillanatban az idő másik állapotába váltanék?”. Milyen új ötleteket vagy felismeréseket hozna ez felszínre?” – ez egy egyszerű, mégis erőteljes módja annak, hogy új módon kezdjünk el együttműködni az idővel, és ezt a technikát nagyon hasznosnak találtam a könyv írása során.
Következő: Az idő megteremtése az áramláson keresztül