Kulturális antropológia

Franz Boas, az amerikai antropológia atyja

Franz Boas és tanítványai a huszadik század elején kidolgozták a történelmi partikularizmust. Ez a megközelítés azt állítja, hogy minden társadalomnak megvan a maga egyedi történelmi fejlődése, és azt a sajátos kulturális és környezeti kontextusa, különösen a történelmi folyamata alapján kell megérteni. Alapvetése az volt, hogy a kultúra “a magukat társadalmi csoportnak tekintő emberek egy csoportja által közösen vallott eszmék vagy szimbólumok összessége” (Darnell 2013: 399). A történeti partikularisták a XIX. századi társadalmi evolúció elméletét tudománytalannak kritizálták, és azt hirdették magukról, hogy mentesek az előítéletektől. Boas úgy vélte, hogy léteznek univerzális törvények, amelyek a kultúrák összehasonlító vizsgálatából levezethetők, azonban úgy vélte, hogy a néprajzi adatbázis még nem elég robusztus ahhoz, hogy ezeket a törvényeket azonosítani tudjuk. E célból ő és tanítványai etnográfiai terepmunkával hatalmas mennyiségű, első kézből származó kulturális adatot gyűjtöttek össze. E nyers adatok alapján írták le az egyes kultúrákat, ahelyett, hogy megpróbáltak volna általános, minden társadalomra érvényes elméleteket felállítani.

A történeti partikularisták a terepmunkát és a történelmet a kulturális elemzés kritikus módszereiként értékelték. Ugyanakkor az ebbe az elméleti iskolába tartozó antropológusok eltérő nézeteket vallottak az egyének fontosságáról egy társadalomban. Frantz Boas például minden egyes egyént a társadalom alapvető alkotóelemének tekintett. Egyéni informátoroktól gyűjtött információkat, és ezeket az adatokat elég értékesnek tartotta a kulturális elemzéshez. Ezzel szemben Alfred Kroeber nem tekintette az egyéneket egy társadalom alapvető elemeinek. Úgy vélte, hogy egy társadalom a saját belső törvényei szerint fejlődik, amelyek nem közvetlenül az egyénektől származnak. Ezt a kulturális aspektust szuperorganikusnak nevezte, és azt állította, hogy egy társadalmat nem lehet megmagyarázni e személytelen erő figyelembevétele nélkül.

A huszadik század első felében a történeti partikularizmus volt az antropológia uralkodó irányzata. A történelmi partikularisták egyik eredménye az volt, hogy sikerült kizárniuk a rasszizmust az antropológiából. A tizenkilencedik századi evolucionisták a kulturális hasonlóságokat és különbségeket a társadalmak felsőbb és alsóbbrendű kategóriákba sorolásával magyarázták. A történelmi partikularisták kimutatták, hogy ez a címkézés elégtelen bizonyítékokon alapul, és azt állították, hogy a társadalmakat nem lehet a kutatók értékítéletével rangsorolni. A történeti partikularistáknak köszönhető az is, hogy rámutattak a hosszú távú, intenzív terepmunka szükségességére a kultúrák pontos leírása érdekében. Ennek egyik fontos része volt a vizsgált csoport nyelvének elsajátítása.

Tudjon meg többet az antropológusokról

Lewis Henry Morgan: https://rochester.edu/College/ANT/morgan/bio.html

Darnell, Regna. “Történelmi partikularizmus”. In Elmélet a társadalmi és kulturális antropológiában: An Encyclopedia, Vol. 1, szerkesztette R. Jon McGee és Richard L. Warms, 397-401. Thousand Oaks, CA: SAGE Reference, 2013.
Francisconi, Michael J. “Theoretical Anthropology”. In 21st Century Anthropology: A Reference Handbook, Vol. 1, szerkesztette H. James Birx, 442-452. Thousand Oaks, CA: SAGE Reference, 2010.
Frey, Rodney. “Historical-Particularism – ahogyan azt Franz Boas (1858-1942) példázza”. University of Idaho. Hozzáférés 2015. február 27. http://www.webpages.uidaho.edu/~rfrey/220histpart.htm.
Graber, Robert Bates. “Társadalmi evolúció”. In 21st Century Anthropology: A Reference Handbook, Vol. 1, szerkesztette H. James Birx, 576-585. Thousand Oaks, CA: SAGE Reference, 2010.
Turner, Jonathan. “Spencer, Herbert.” In International Encyclopedia of the Social Sciences, Vol. 8, szerkesztette William A. Darity, 57-59. Detroit: Macmillan Reference USA, 2008.