Le a nyúl üregébe: Amikor a gyógyszeres kezelés súlygyarapodáshoz vezet
Sok gyógyszer, köztük antidepresszánsok, antipszichotikumok, hangulatstabilizátorok, kortikoszteroidok, béta-blokkolók, hormonális fogamzásgátlók, inzulin, sőt még az allergia kezelésére szolgáló gyógyszerek, például a difenhidramin (Benadryl) is súlygyarapodást – akár jelentős súlygyarapodást – okozhatnak az arra fogékony betegeknél. Sokkal több gyógyszer eredményez súlygyarapodást, mint fogyást. Kezdetben csak anekdotikus jelentések szóltak a vényköteles gyógyszerek okozta súlygyarapodásról, de a probléma mértékét akkor sikerült körülhatárolni, amikor Allison és munkatársai közel 15 évvel ezelőtt átfogó irodalomkutatást végeztek (Cheskin et al, 1999; Allison et al, 1999), és megállapították, hogy a gyógyszerekkel összefüggő súlygyarapodást a klinikusok “nem ismerik fel”, és néha a betegek nem tartják be a kezelést.
Mennyit hajlandó hízni valaki, ha gyógyszert szed? Ezt a kérdést tették fel Sansone és munkatársai egy több mint 200 középnyugati, külvárosi (és elsősorban nőkből álló), alapellátási praxisban dolgozó mintanépességnek. Orvosi vagy pszichiátriai, nem életveszélyes állapot esetén ez a minta körülbelül 5 és fél kilogramm súlygyarapodást fogadna el. Ha az orvosi vagy pszichiátriai állapot életveszélyes állapotot jelentett, az emberek 13 font vagy annál nagyobb súlygyarapodást is képesek voltak tolerálni. Megjegyzendő azonban, hogy ebben a mintában több mint 5% nem volt hajlandó bármilyen súlygyarapodásra.
Más szóval, egyesek számára bármilyen súlygyarapodás elviselhetetlen, függetlenül az előírt gyógyszeres kezelés hatékonyságától. Mások számára azonban ez nem csupán esztétikai kérdés: a gyógyszeres kezelés által okozott súlygyarapodás súlyos anyagcsere-rendellenességekhez vezethet, például inzulinrezisztenciához, magas vérnyomáshoz, kóros vérzsírszintekhez, sőt a genetikailag veszélyeztetetteknél akár nyílt 2-es típusú cukorbetegséghez is. Ez különösen gyakori az úgynevezett második generációs antipszichotikumok esetében.
A gyógyszerek rövid távon (az első 8-12 héten belül) és hosszú távon (több hónaptól egy évig) is okozhatnak súlygyarapodást – írja Hasnain és Vieweg a Postgraduate Medicine című folyóiratban (2013.) Van egy olyan feltételezés, hogy azok, akik a kezelés első néhány hetében híznak, nagyobb valószínűséggel híznak tovább, bár egyes gyógyszerek, például a szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k) kezdetben némi fogyást, de végül egy év alatt súlygyarapodást eredményeznek.”
Miért okoznak egyes gyógyszerek súlygyarapodást? Számos tényező van, és minél több mechanizmus játszik szerepet, annál valószínűbb a súlygyarapodás. Egyes gyógyszerek például kifejezetten receptorblokkolással okozhatnak étvágynövekedést. Wysokiński és Kloszewska a Journal of Advanced Clinical Pharmacology (2014) legújabb cikkében áttekintette a rövid távú jóllakottságban és a hosszú távú energiaraktározásban részt vevő összetett hormonális rendszert. Ezek a szerzők megjegyzik, hogy a hisztamin H1-blokád és a szerotonin 5-HT2C receptor antagonizmusa felelős az antipszichotikumok, például a klozapin (Clozaril), olanzapin (Zyprexa), kvetiapin (Seroquel) és riszperidon (Risperdal), valamint az antidepresszánsok, például egyes SSRI-k, leginkább a paroxetin (Paxil) esetében megfigyelhető súlygyarapodásért.
Mivel egy olyan gyógyszer, mint az aripiprazol (Abilify), amelyet elsősorban pszichózis kezelésére használnak, de ma már a depresszió kezelésének kiegészítőjeként is forgalmazzák (és a televízióban erősen reklámozzák), inkább részleges agonista, mint antagonista, ezért általában súlysemlegesnek tekintik, és néha helyettesíthető azokkal, amelyek a legnagyobb súlygyarapodást okozzák, mint például a klozapin és az olanzapin. A H1-receptor-blokád szintén felelős a súlygyarapodásért az antidepresszánsok, például a mirtazapin (Remeron) és a trazodon (Desyrel), vagy az antihisztamin, például a hidroxamin (Vistaril) esetében.)
Az ALAPOK
- Mi a pszichofarmakológia?
- Keress egy terapeutát a közelemben
Más gyógyszerek az étvágyat az étvágyszabályozásban részt vevő számos hormonra, köztük a leptinre, a ghrelinre és az inzulinra gyakorolt közvetlen hatás révén növelik. Például egyes antipszichotikumok (pl. klozapin és olanzapin) blokkolják a leptin hatását is, ami e hormon megnövekedett, de hatástalan szintjét (leptinrezisztencia) és a zsírszövet felhalmozódását eredményezi. Mind az antipszichotikumok, mind az antidepresszánsok befolyásolhatják az inzulinszintet is, ami az inzulinrezisztencia állapotát, sőt a 2-es típusú cukorbetegség fokozott kockázatát eredményezi. Wysokiński és Kloszewska azonban arra figyelmeztet, hogy ezeknek a hormonoknak a változása inkább másodlagos lehet a súlygyarapodáshoz képest, mint annak oka.”
Néha a gyógyszerek nem befolyásolják az étvágyat, hanem inkább megváltoztathatják (azaz csökkenthetik) a személy nyugalmi anyagcseréjét, és ezáltal súlygyarapodást okozhatnak. Ezt a régebbi triciklikus antidepresszánsok, például az imipramin (Tofranil) esetében tapasztalták. Továbbá a tumor nekrózis faktor-alfa (TNF-α) egy olyan citokin, amely szintén súlygyarapodáshoz vezethet néhány antipszichotikum, például a klozapin és az olanzapin, de a lítium, az amitriptilin (Elavil) és a mirtazapin esetében is. Wysokiński és Kloszewska arról számol be, hogy ennek a TNF-α rendszernek az aktiválódása a jelek szerint a kezelés korai szakaszában jelentkezik, és végül érzékeny markerré válhat a súlygyarapodás bekövetkeztére.
A súlygyarapodáshoz vezető egyéb mechanizmusok közé tartozik a magas kalóriatartalmú italok fogyasztása a gyógyszert kísérő szájszárazság miatt, vagy akár a gyógyszerek nyugtató hatása miatt megnövekedett alvási idő és ezáltal kevesebb energiafelhasználás. Előfordul, hogy a betegek egyszerre több gyógyszert is szednek, és az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek olyan kölcsönhatásba léphetnek egymással, amely fokozza a súlygyarapodást. Továbbá az etnikai hovatartozás, a nem és az életkor is hozzájárul a gyógyszerek testsúlyra gyakorolt hatásai közötti különbségekhez. Egyes tanulmányok például arról számolnak be, hogy a súlygyarapodás gyakoribb a nőknél, és nagyobb valószínűséggel fordul elő azoknál, akik általában hajlamosak a túlsúlyra.
Pszichofarmakológia alapvető olvasmányok
Ezek közül a mechanizmusok közül sok bizonyos gének mutációival függ össze, és végül a genomikai vizsgálatok a betegek számára specifikusabb egyéni ajánlásokat fognak eredményezni. Például néhány beteg “rossz metabolizáló”, néhány pedig “ultra-gyors metabolizáló”, írják Altar és munkatársai az International Review of Psychiatry (2013) című szaklapban.”
Az alsó sorban: A súlygyarapodás rövid és hosszú távon egyaránt előfordulhat, és zavarhatja a kezelés betartását. A klinikusoknak gondosan figyelemmel kell kísérniük a betegeket a testsúlyhoz és az anyagcseréhez kapcsolódó változásokra, valamint fel kell világosítaniuk a betegeket az egészséges életmóddal, az étrenddel és a testmozgással kapcsolatos döntésekről. It is often possible to switch to a more weight neutral medication or be able to lower the dose of the offending medication. Eventually, there will be more widely available genetic screenings that will lead to individualized recommendations.
