Lelki egészség

John Vavrik

A Visions Journal, 2007, 3 (3), pp. 24-25

Pat késik. Alig várja, hogy a lámpa átkapcsoljon. Amikor az megtörténik, azonnal átgyorsít a kereszteződésen. A másodperc töredéke alatt fülsiketítő zajhullám nyeli el, kiszakad az üléséből, és egy szilánkokra törő üvegfalnak csapódik, a fém és a végtagok hevesen pörögnek körülötte. Úgy tűnik, minden érzéke túlpörög, az elméje mégis üres. Pat úgy érzi, mintha egy filmet nézne lassított felvételen. Passzívan nézi, ahogy az autója a levegőben forog, és a tetején landol. Fejjel lefelé lógva a felborult járműben, úgy látja annak alját, mintha felülről nézné. Később megtudja, hogy valójában annak a teherautónak az alvázát nézi, amelyik belerohant. A nagy sebességű ütközés ellenére Pat életben marad, és csak nem életveszélyes fizikai sérüléseket szenved.

A gépjárműbalesetek, amellett, hogy a halálesetek és sérülések egyik leggyakoribb okai Kanadában és világszerte, néha már meglévő pszichés állapotokat is kiválthatnak vagy súlyosbíthatnak. Ilyen állapotok lehetnek a szorongás, a depresszió, a düh, a gyász, a bűntudat, az utazási fóbiák és a poszttraumás stressz zavar (PTSD).

Ha Patnél PTSD alakulna ki, álmatlanságtól szenvedhet. Ha mégis alszik, rémálmokban “újra átélheti” a balesetet. Megpróbálhatja elkerülni a vezetést, különösen a kereszteződéseken való áthaladást, mert fél egy újabb hasonló balesettől. Ha mégis vezet, valószínűleg állandóan ellenőrizni és újra ellenőrizni fog minden autót, buszt és teherautót (különösen a teherautókat) – egészen addig a pontig, hogy az intenzív, válogatás nélküli éberség (azaz a hipervigilancia) kikészíti, ami miatt a figyelme elkalandozhat.

Patnál kialakulhat PTSD?

A jó hír az, hogy pusztán az, hogy Pat balesetet szenvedett, még ha az súlyos is volt, nem fog automatikusan PTSD-t okozni. Sőt, az esélyek általában az ő javára szólnak.

Az ütközésüket “traumatikusnak” nevező személyek közül csak 10-ből egynél alakul ki ténylegesen PTSD. A legtöbb baleset áldozatai néhány hónapon belül felépülnek; néhányan azonban továbbra is a poszttraumás stressz krónikus tüneteiről számolnak be, amelyek akadályozzák pszichológiai és fizikai felépülésüket.

Azok közül, akiknél mégis kialakulnak bizonyos PTSD-tünetek, a legtöbben az első éven belül felépülnek. A balesetet követő egy év elteltével a PTSD-kritériumokat teljesítők mintegy fele a harmadik év végére felépül.

A balesetek és a PTSD közötti kapcsolat nem egyszerű, mivel függ a baleset típusától, az érintett egyén típusától, valamint a balesetet követően felmerülő társadalmi, gazdasági és jogi kérdésektől. Bár Patet a baleset súlyossága miatt nagyobb a PTSD kialakulásának kockázata, valószínűleg még nagyobb szerepet játszik az, ahogyan a balesetet érzékeli.

A “traumatikus” baleseteket gyakran hirtelen, váratlan, kiszámíthatatlan, ellenőrizhetetlen és ijesztő balesetekként írják le. Úgy tűnik, hogy a balesetek stresszesebbek, ha más járművezetők cselekedetei szándékosan az áldozat ellen irányulnak (például a közúti dühkitöréseknél), ha a járművezető felelősnek érzi magát a balesetért, ha a járműben közeli barátok vagy családtagok ülnek, és ha valaki a baleset után a járműben rekedt.

Pat más traumatikus eseményekkel, köztük más balesetekkel kapcsolatos kórtörténete, valamint a már meglévő állapotok, például szorongás, érzelmi problémák, depresszió és túlzott egészségügyi problémák szintén befolyásolják a balesettel kapcsolatos PTSD kialakulásának kockázatát.

Az, ahogyan érzelmileg reagált a baleset során és közvetlenül azt követően, szintén lényeges. Ha a reakciója valamilyen disszociatív élményre utal, például zsibbadtnak, kábultnak érzi magát, vagy kívülről nézi a balesetet, akkor nagyobb lehet a PTSD kockázata.

Az, ahogyan a balesetet “feldolgozza” (azaz, hogy hogyan értékeli vagy értelmezi az eseményt az akkori érzelmeivel és cselekedeteivel összefüggésben), hatással lehet arra, hogy hogyan alakítja ki az esemény önéletrajzi emlékezetét, ami viszont idővel több önkéntelen “flashbacket” tehet lehetővé a balesetről. Ha a balesetre vonatkozó emlékei rendezetlenek vagy töredezettek, nagyobb valószínűséggel alakul ki nála PTSD.

Pat szintén nagyobb veszélynek lehet kitéve, ha a balesetre vonatkozó tolakodó gondolatokat és emlékeket negatívan ítéli meg (pl. “Elment az eszem” vs. “Ezek csak kellemetlen, de átmeneti gondolatok, amelyeket egyelőre hajlandó vagyok elfogadni”. Nagyobb kockázatnak lenne kitéve akkor is, ha olyan gyakori (és gyakran természetes) megküzdési stratégiákat alkalmazna, amelyek valójában elősegítik a PTSD tüneteinek fenntartását – például ha erősen próbálna elnyomni minden tolakodó gondolatot, a balesetről rágódna, vagy azon rágódna, hogy miért éppen vele történt a baleset. (Próbáljon meg a lehető legjobban nem gondolni egy nagy fekete teherautóra, amelyik éppen el akarja ütni).

Ha Pat nagyon kevés támogatást kap a barátaitól és a családjától, ha anyagi nehézségei vannak, és ha jogi ügybe keveredik, nagyobb valószínűséggel alakul ki nála PTSD és tartja fenn azt. A jogi eljárás, amely inkább a pszichológiai sérülésre, mint a helyreállításra helyezi a hangsúlyt, különösen bizonyítottan kockázati tényező.

Végezetül, bár Patre, a sofőrre összpontosítottunk, fontos megjegyezni, hogy a baleset utáni stresszreakciók néha olyan emberekben is kialakulhatnak, akik egyszerűen csak szemtanúi egy traumatikus balesetnek. Ez az egyik ok, ami miatt óvatosan kell eljárni az olyan megelőzési programok tervezésekor, amelyek a balesetek következményeinek tudatosítására balesetmintákat használnak.

Kezelés és kilátások

Ha Patnél mégis teljes PTSD alakul ki, számos hatékony terápia áll rendelkezésre:

• Az expozíciós terápia hatékonynak tűnik az újra átélt tünetek és az utazási fóbiák csökkentésében1

• A relaxációs terápia különösen hasznos lehet a hipervigilancia kezelésében1

• A szemmozgás-deszenzitizáló és újrafeldolgozó (EMDR) terápia szintén bizonyítottan csökkenti a PTSD tüneteit1

A legújabb kutatások is megerősítik azt, amit sok baleset áldozata már évek óta mond: Az olyan életveszélyes eseménnyel való szembenézés, mint a gépjárműbaleset, nagyon pozitív pszichológiai változásokhoz vezethet. Pat ilyen “poszttraumás növekedést” tapasztalhat, ha elkezdi átértékelni az életében a prioritásait, értelmesebb kapcsolatokat épít ki a barátaival és a családjával, valamint erőt és önbizalmat nyer a nehézségeiből.2

Megelőzés

A balesetek negatív pszichológiai hatásainak csökkentésének legegyszerűbb módja természetesen az, ha eleve megelőzzük a baleseteket. Egyszerűen a kereszteződésbe való behajtás előtt a keresztirányú forgalom ellenőrzése, még akkor is, ha a lámpa zöld volt, lehetett volna Pat leghatékonyabb stratégiája a balesettel kapcsolatos PTSD kockázatának kiküszöbölésére.