Liza Minnelli
SzínházSzerkesztés
Minnelli 1961-ben a Massachusetts állambeli Hyannisban működő Cape Cod Melody Tentnél volt gyakornok. Fellépett a Flower Drum Song kórusában, és Muriel szerepét játszotta a Take Me Alongban. Hivatásos fellépést 17 évesen kezdett 1963-ban a Best Foot Forward című musical Off-Broadway felújításában, amelyért Theatre World Awardot kapott.
A következő évben édesanyja meghívta őt, hogy lépjen fel vele egy koncerten a londoni Palladiumban. Mindkét koncertet felvették és album formájában kiadták. Egy évig a Scarsdale High Schoolba járt, ahol főszerepet játszott az Anne Frank naplója című előadásban, amely ezután Izraelbe ment turnézni. 19 évesen a Broadway felé fordult, és elnyerte első Tony-díját főszereplőként a Flora, a vörös veszedelemért. Ez volt az első alkalom, hogy együtt dolgozott a John Kander és Fred Ebb zenészpárossal.
MusicEdit
Minnelli kamaszként éjszakai klubénekesként kezdte, 19 évesen debütált hivatásos éjszakai klubban a washingtoni Shoreham Hotelben. Még abban az évben más klubokban és színpadon is fellépett Las Vegasban, Los Angelesben, Chicagóban, Miamiban és New Yorkban. Élő előadóként elért sikerei nyomán több albumot is felvett a Capitol Records számára: Liza! Liza! (1964), It Amazes Me (1965) és There Is a Time (1966). Korai éveiben hagyományos pop-standardeket, valamint show-dallamokat vett fel különböző musicalekből, amelyekben szerepelt. Emiatt William Ruhlmann “Barbra Streisand kishúgának” nevezte el. A Capitol albumok Liza! Liza!, It Amazes Me, és There Is A Time című albumokat 2001-ben teljes egészében újra kiadták a The Capitol Years című két CD-s válogatáson.
Az 1968-as és 1970-es évek között az A&M Recordsnál rögzítette Liza Minnelli (1968), Come Saturday Morning és New Feelin’ (mindkettő 1970) című albumait is. A The Singer (1973) és a Tropical Nights (1977) című lemezeit a Columbia Recordsnál adta ki.
Minnelli 1989-ben a Pet Shop Boys-szal együttműködve készítette el az elektronikus táncstílusú Results című albumot. A kiadvány az Egyesült Királyságban a top 10-be került, az Egyesült Államokban pedig listavezető lett, és négy kislemezt hozott ki: “Losing My Mind”; “Don’t Drop Bombs”; “So Sorry, I Said”; és “Love Pains”. Még abban az évben élőben adta elő a “Losing My Mind”-ot a Grammy-díjátadón, mielőtt átvette a Grammy Legend Awardot (az első Grammy Legend Awards-ot 1990-ben adták ki Minnelli, Andrew Lloyd Webber, Smokey Robinson és Willie Nelson számára). Ezzel a díjjal egyike lett annak a mindössze 16 embernek – a listán többek között Richard Rodgers zeneszerző, Whoopi Goldberg, Barbra Streisand és John Gielgud is szerepel -, aki Emmy-, Grammy-, Tony- és Oscar-díjat kapott.
1992 áprilisában Minnelli fellépett néhai barátja, Freddie Mercury tiszteletére rendezett koncerten, ahol a londoni Wembley Stadionban a Queen rockegyüttes túlélő tagjaival adta elő a “We Are the Champions” című dalt. 1996-ban Minnelli kiadott egy stúdióalbumot Gently címmel. Ez egy jazz standardeket tartalmazó felvétel volt, és olyan kortárs dalokat is tartalmazott, mint a Does He Love You feldolgozása, amelyet duettben adott elő Donna Summerrel. Ez az album Grammy-jelölést hozott neki a legjobb hagyományos pop vokális előadás kategóriában.
2006-ban Minnelli szerepelt a My Chemical Romance The Black Parade című albumán, ahol háttérvokálokat biztosított, és Gerard Way-jel együtt énekelt egy szólót a “Mama” című számban. Minnellit 2009-ben jelölték a legjobb tradicionális popénekes album kategóriában a Liza’s at the Palace…! című stúdiófelvételéért, amely a sikeres Broadway-showján alapul. Minnelli 2010. szeptember 21-én Confessions címmel adott ki albumot a Decca Records kiadó gondozásában.
Liza Minnelli azon több száz művész között volt, akiknek anyaga állítólag megsemmisült a 2008-as Universal-tűzben.
FilmEdit
Minnelli első filmes szereplése az édesanyja In the Good Old Summertime (1949) című filmjének utolsó jelenetében, mint kisbaba. Első elismert filmszerepe a Charlie Bubbles (1967) szerelmeseként volt, Albert Finney egyetlen rendezői és főszereplői filmjében, bár négy évvel korábban szinkronhangja volt az Utazás vissza Ózba (Journey Back to Oz) című animációs filmnek, Az Óz, a nagy varázsló folytatásának. Minnelli volt Dorothy hangja (akit a korábbi filmben édesanyja, Judy Garland alakított), ami az első elismert filmszerepe lett volna, ha a film a tervek szerint 1964-ben kerül a mozikba – a Filmation produkciója késett, és végül 1972-ben került az Egyesült Királyságban a mozikba.
Minnelli szerepelt Alan J. Pakula első nagyjátékfilmjében, A steril kakukkban (1969), mint Pookie Adams, egy rászoruló, különc tinédzser. Az alakítását a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjra jelölték. Egy másik különc karaktert alakított a Mondd, hogy szeretsz, Junie Moon (1970) című filmben, amelyet Otto Preminger rendezett. A filmben egy massachusettsi temetőben forgatott meztelen jelenet miatt az ott eltemetett személyek családtagjai szabálysértési feljelentést tettek, és a következő évben bevezették a “Liza Minnelli törvényt”, amely büntetést szabott ki mindenkire, aki engedély nélkül forgatott massachusettsi temetőkben.
Minnelli legismertebb filmszerepében, Sally Bowles szerepében a Cabaret (1972) filmváltozatában tűnt fel. Elmondása szerint a felkészülés során többek között Louise Glaum és Louise Brooks színésznők, valamint a film helyszínéül szolgáló korszak sötét hajú nőinek fényképeit tanulmányozta. Minnelli az alakításáért elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat, emellett Golden Globe-díjat, BAFTA-díjat, valamint a legjobb külföldi színésznőnek járó Sant Jordi-díjat és David di Donatello-díjat is.
A Cabaret sikere után Bob Fosse és Minnelli összeállt a Liza with a ‘Z’-vel. A Concert for Television című televíziós különkiadásra. A műsort két alkalommal sugározták a televízióban, és egészen a 2006-os DVD-kiadásig nem láttuk újra.
Minnelli három év alatt három drága bukásban szerepelt, a Variety 1978-ra azt sugallta, hogy ő volt az első számú kasszaméreg. Először a Lucky Lady (1975), majd az apjával dolgozott együtt az A Matter of Time (1976) című filmben, amelyben Ingrid Bergman volt a főszereplő, majd a New York, New York (1977), amely Minnelli legismertebb jellegzetes dalát adta. A színpadon néha duettet énekelt Frank Sinatrával, aki felvett egy feldolgozást (a Trilogy: Past Present Future című albumára).
Minnelli ezután kevesebbet szerepelt filmben, de a következő filmje, az Arthur (1981), amelyben Dudley Moore szerelmét alakította, nagy sikert aratott. Visszatért a filmekhez a Rent-A-Cop és az Arthur 2: On the Rocks (mindkettő 1988), valamint a Stepping Out (1991) című zenés vígjáték drámában. Később 2006-ban szerepelt az Oh in Ohio című filmben, amely csak korlátozottan került a mozikba.
TelevízióSzerkesztés
Az 1950-es években Minnelli gyerekvendégként szerepelt Art Linkletter műsorában, 1959-ben pedig Gene Kelly első televíziós különkiadásán énekelt és táncolt vele. Vendégszereplő volt a Ben Casey egyik epizódjában, és gyakori vendége volt a korabeli talkshow-knak, többek között számos alkalommal szerepelt Jack Paar, Merv Griffin, Mike Douglas, Joe Franklin, Dinah Shore és Johnny Carson műsorvezetésében. Az 1960-as években többször vendégszerepelt Rowan & Martin’s Laugh-In című műsorában, valamint más varietéműsorokban, mint például a The Ed Sullivan Show, a The Hollywood Palace és a The Judy Garland Show.
1964-ben Minnie-ként tűnt fel első televíziós drámai szerepében, a Craig Stevens rövid életű sorozatában, a Mr. Broadway “Nightingale for Sale” című epizódban.
1992 decemberében az American Public Television levetítette Liza Minnelli Live from Radio City Music Hall című műsorát, amelyet Phil Ramone és Chris Giordano készített. A műsor hat Emmy-jelölést kapott, és elnyerte a kiemelkedő egyéni zenei és szövegírói teljesítményért járó Emmy-díjat, amelyet Fred Ebb és John Kander kapott.
Minnelli pályafutása során jóval később olyan sorozatokban vendégszerepelt, mint az Arrested Development, a Law & Order: Criminal Intent és a Drop Dead Diva. Az Egyesült Királyságban fellépett a Ruby Wax, Graham Norton és Jonathan Ross műsoraiban, 2006 októberében pedig részt vett egy vígjátéki jelenetben Charlotte Church műsorában, és Michael Parkinson műsorában is szerepelt.
Az American Public Television 2009 novemberében adta le a Liza’s at the Palace-t, amelyet 2009. szeptember 30. és október 1. között rögzítettek Las Vegasban, az MGM Grand’s Hollywood Theatre-ben. A felvétel vezető producerei, Craig Zadan és Neil Meron korábban részt vettek az 1972-es Emmy- és Peabody-díjas Liza with a Z 2005-ös újrakiadásában.
Későbbi karrierSzerkesztés
Minnelli 1997-ben tért vissza a Broadwayre, ahol Julie Andrews helyett átvette a Victor/Victoria című musical címszerepét. A New York Times kritikusa, Ben Brantley azt írta kritikájában, hogy “minden színpadi szereplése a show-business állóképességének győzelmeként érzékelhető a pszichés gyarlóság felett. Olyan meztelenül és komolyan kéri a szeretetet, hogy egyenesen ördögi dolognak tűnik, ha nem válaszol.”
A 2000-ben kapott súlyos vírusos agyvelőgyulladást követően az orvosok azt jósolták, hogy Minnelli élete hátralévő részét kerekesszékben fogja tölteni, és talán soha többé nem lesz képes beszélni. Mivel azonban naponta vett ének- és táncórákat (különösen Sam Harrisnél, Ron Lewisnál és Angela Bacarinál), sikerült felépülnie. 2001. szeptember 19-én szerepelt a The Rosie O’Donnell Show egyik epizódjában, ami azért figyelemre méltó, mert ez volt Rosie első műsora a szeptember 11-i támadások után. Annak ellenére, hogy nem sokkal korábban hangműtéten esett át, elénekelte jellegzetes dalát, a “New York, New York”-ot, és lelkes ovációt kapott. 2001-ben szintén visszatért a színpadra, amikor régi barátja, Michael Jackson felkérte, hogy lépjen fel a New York-i Madison Square Gardenben, ahol a “Never Never Land”-et és a televíziós “You Are Not Alone”-t énekelte a Michael Jackson: 30th Anniversary Special koncerten, amelyet későbbi férje, David Gest készített. Minnelli ezt újságíróknak mondta: “Stabil vagyok, mint egy asztal.”
Gestet annyira lenyűgözte Minnelli állóképessége és a közönség elkápráztatásának képessége, hogy 2002 tavaszán megrendezte a Liza’s Back című előadást, amelyet Londonban és New Yorkban is nagy tetszést aratott. A turné során édesanyja előtt tisztelgett: miután évekig visszautasította a rajongók kérését, hogy énekelje el Garland jellegzetes dalát, az Over The Rainbow-t, az első felvonást édesanyja himnuszának utolsó refrénjével zárta, és azonnali ováció fogadta.
2003-tól 2005-ig visszatérő karakterként szerepelt az Emmy-díjas Arrested Development című szitkomban Lucille Austero (más néven “Lucille 2”), a szexuálisan és szociálisan esetlen Buster Bluth és Buster testvérének, Gobnak a szeretője. Minnelli a sorozat negyedik évadában, 2013-ban tűnt fel a szerepben.
2004. december 14-én Minnelli hosszú távollét után először lépett fel az Egyesült Királyságban, ahol az éves Royal Variety Performance különleges vendégeként lépett fel. Az előadást a BBC mutatta be, és Károly walesi herceg is részt vett rajta. Az előadást a londoni Coliseumban rendezték, megünnepelve a színház centenáriumi évét és a színház újranyitását egy négyéves átfogó felújítás után.
2006 szeptemberében Minnelli vendégszerepelt a hosszú ideje futó Law & Order című drámában: Criminal Intent című sorozat 2006. október 31-én sugárzott “Masquerade” című, Halloween-témájú epizódjában.
Minnelli vendégvokálozott a My Chemical Romance 2006-os The Black Parade című konceptalbumán is, a “Mother War”, a főszereplő édesanyjának sötét elképzelését alakította a “Mama” című dalban.
Minnelli visszatért a Broadwayre egy új szólókoncerttel a Palace Színházban Liza’s at The Palace…! címmel, amely 2008. december 3-tól 2009. január 4-ig tartott. A második felvonásban egy Kay Thompson által összeállított számsorozatot adott elő.
Minnelli szerepelt a Hugh Jackman főszereplésével készült The Boy from Oz című ausztrál musicalben (amely első férjének életrajza). A show Broadway-produkcióban Stephanie J. Block alakította. 2009 októberében Minnelli turnéra indult Ausztráliában, és mentorként és vendégzsűritagként szerepelt az Australian Idolban. Minnelli a 2010 májusában bemutatott Szex és New York 2 című filmben is szerepelt, amelyben Beyoncé “Single Ladies (Put a Ring on It)” című slágerét és Cole Porter “Ev’ry Time We Say Goodbye” című dalát feldolgozta. 2010 decemberében főszerepet vállalt a The Apprentice című sorozatban.
Szintén 2010-ben Minnelli kiadott egy albumot több amerikai sztenderdből “unplugged”, amelyet régi munkatársával, Billy Stritch-csel készített, megmutatva művészetének pimaszabb és lágyabb, értelmezőbb oldalát. A dalok állítólag több évvel korábban készültek, és később Confessions című albumként jelentek meg.
2012. június 14-én Minnelli a Hampton Court Palace Fesztivál fő fellépője volt. 2014. május 9-én Minnelli vendégszerepelt Cher Dressed to Kill turnéján Brooklynban, ahol Cyndi Lauper és Rosie O’Donnell társaságában adta elő a “Girls Just Want to Have Fun” című dalt.