Lobáris tüdőgyulladás

A lobáris tüdőgyulladás, más néven nem szegmentális tüdőgyulladás vagy fokális nem szegmentális tüdőgyulladás 7, a tüdő egy vagy több lebenyének homogén és fibrinosuppuratív konszolidációjával járó radiológiai mintázat bakteriális tüdőgyulladásra adott válaszként.

A lobáris tüdőgyulladás radiológiai megjelenése nem specifikus egyetlen kórokozóra sem, bár vannak olyan organizmusok, amelyek radiológiai megjelenése klasszikusan a lobáris tüdőgyulladáshoz hasonló. A Streptococcus pneumoniae (más néven pneumococcus) a lobáris tüdőgyulladás leggyakoribb kórokozója.

Epidemiológia

A tüdőgyulladás a fertőző betegségek okozta halálozás leggyakoribb oka az Egyesült Államokban, egy tanulmány 4 szerint az incidencia 11,6/1000 fő/év. Az előfordulási gyakoriság a szélsőséges életkorban magasabb.

Klinikai megjelenés

A lobáris tüdőgyulladás megjelenése a betegség súlyosságától, a gazdaszervezeti tényezőktől és a szövődmények jelenlététől függ. A lobáris tüdőgyulladás produktív köhögéssel, nehézlégzéssel, lázzal/lázzal, merevséggel, rossz közérzettel, pleuritikus fájdalommal és esetenként hemoptízissel jelentkezhet.

A fizikális vizsgálat legfontosabb jellemzői a tompa ütőhangok, a lobáris mintázat, a hörgő légzés és az adventív légzési hangok. A mellhártya dörzsölődése és csökkent kiterjedés az érintett oldalon jelen lehet 5.

Patológia

A lobáris tüdőgyulladásban a konszolidáció elsősorban az alveoláris légtereket érinti. Jellemző a hörgők viszonylagos kímélete, ami a léghörgők megjelenését hozza létre. A konszolidáció eloszlása lobáris, mivel a fertőzés a szegmentális határokon keresztül terjed – amit a Kohn-pórusok és a Lambert 3 csatornák elősegítenek -, bár a pleurális határok korlátozzák.

A lobáris tüdőgyulladás leggyakoribb oka a Streptococcus pneumoniae. Egyéb kórokozók, amelyek lobaris képet okozhatnak, a következők 1:

• Klebsiella pneumoniae
• Legionella pneumophila
• Haemophilus influenzae
• Mycobacterium tuberculosis

A fertőzött tüdő durva és szövettani megjelenése a gyulladás négy szakaszára bontható 2:

• Tömlődés: hiperémia, alveoláris ödémával és bakteriális proliferációval
• vörös hepatizáció: vérzéses gyulladásos alveoláris exsudátum
• szürke hepatizáció: fibrinopurulens gyulladásos alveoláris exsudátum
• feloldódás: a maradék exsudátum feldolgozásának végső szakasza

A vörös és szürke hepatizáció a tüdő bruttó morfológiai megjelenésére utal, az alveoláris terekben gyulladásos exsudátummal.

Röntgenfelvétel jellemzői

Röntgenfelvétel

Jellemzően homogén, lobáris mintázatú opakizáció látható. Az opacifikáció a hasadékoknál élesen elkülönülhet, bár gyakrabban szegmentális konszolidáció is előfordulhat 3. A konszolidált lebenyen belül a nem opacifikált hörgők léghörgők megjelenését eredményezik. Szigorúan véve a konszolidáció nem jár térfogatvesztéssel; kis légúti obstrukció esetén azonban előfordulhat atelektázis.

CT

Klasszikusan a lobáris tüdőgyulladás az egész lebeny nagy részének fokális sűrű homályosodásaként jelenik meg, a nagy légutak viszonylagos kímélete mellett. Ehhez társulhatnak további homályosüveges területek lobáris vagy szegmentális mintázatban, amelyek valószínűleg részleges érintettséget vagy egyszerűen atelektázist jelentenek 1.

A kontrasztanyaggal dúsított CT-n a tüdőgyulladás gyakran kevésbé erősödik, mint az atelektatikus tüdő, bár nincs egyértelmű Hounsfield-egység küszöbérték a kettő megkülönböztetésére. Egy kis tanulmány például 85 HU küszöbértéket használt az atelektázia és a pneumónia megkülönböztetésére a CT PE protokollon, 90%-os érzékenységgel és 92%-os specificitással 10 . Van azonban átfedés, és olyan tényezők, mint a tüdővérzés és a mögöttes rosszindulatú daganat valószínűleg szintén befolyásolják a tüdő sűrűségét.

Kezelés és prognózis

A lobáris tüdőgyulladás radiológiai követése gyakran ajánlott – egy tanulmány szerint a kezdetben feltételezett, közösségi eredetű tüdőgyulladás ~5%-át diagnosztizálták újra rosszindulatú vagy fontos jóindulatú tüdőpatológiával a követéses mellkasi röntgenfelvételen/CT-n (átlagos követési idő 11,5 hét) 9 .

Komplikációk

• tüdőtályog 2
• pleura 2
  • parapneumonikus folyadékgyülem – fibrinózus gyulladásos reakció a szomszédos tüdőgyulladásra
  • empyema -. gennyes, fibrinózus gyulladásos reakció a pleurális térbe terjedő fertőzés következtében
  • megjegyzendő, hogy mind a híg, mind a gennyes folyadékgyülemek a fibroblasztika mértékétől függően későbbi hegesedést/tapadást eredményezhetnek. organization 2
• disseminated infection 2
  • bacteremia
  • multiorgan infection

Differential diagnosis

For radiographic appearances of consolidation, consider other forms of lobar consolidation such as:

• atelectasis – tends to be associated with more volume loss, and is more enhancing compared to pneumonia 10
• pulmonary malignancy
  • lung adenocarcinoma affecting an entire lobe
  • forms of pulmonary lymphoma 8 can affect an entire lobe

See also

• pulmonary infection
• pulmonary consolidation
• lobar consolidation