Loi Krathong
A Loi Krathongot egykor állítólag egy Nopphamat nevű udvarhölgy kezdte el a Sukhothai Királyságban. Ma már azonban ismert, hogy a Nopphamat-történet egy, a korai bangkoki időszakban írt versből származik. IV. Rama király 1863-ban írt írása szerint ez egy bráhmanikus (hindu) fesztivál volt, amelyet a thaiföldi buddhisták adaptáltak Thaiföldön Buddha, Sziddhárta Gautama herceg tiszteletére. A gyertya fényével Buddha előtt tiszteleg, míg a krathong elúszása a gyűlölet, a harag és a szennyeződések elengedését szimbolizálja. Az emberek néha levágják a körmüket vagy a hajukat, és a levágott részeket a krathongra helyezik a múltbeli vétkek és negatív gondolatok elengedésének szimbólumaként. Sok thai használja a krathongot, hogy köszönetet mondjon a víz istennőjének, a hindu Ganga istennőnek, Phra Mae Khongkha-nak (thai: พระแม่คงคา).
A fesztivált kísérő szépségversenyeket “Nopphamat királynő versenyek” néven ismerik. A versre írt legenda szerint Nang Nopphamat (thai: นางนพมาศ; alternatív írásmóddal “Noppamas” vagy “Nopamas”) a 13. századi Sukhothai király, Sri Indraditya (aki Phra Ruang néven is ismert) hitvese volt, és állítólag ő volt az első, aki díszes tutajon úszott. Ezt a mesét azonban a 19. század elején találhatták ki. Nincs bizonyíték arra, hogy Nang Nopphamat valaha is létezett volna. Ehelyett tény, hogy egy ilyen nevű nő volt a főszereplője egy regénynek, amely III. Rama király uralkodásának végén, i.sz. 1850 körül jelent meg. Az ő karaktere útmutatásként szolgált minden olyan nő számára, aki köztisztviselő akart lenni.
Loi Krathong valószínűleg Angkorból származik (Khmer Birodalom), nem pedig Sukhothaiból. Bayonban, a VII. Jayavarman király által a 12. században épített templomban Loi Krathong jeleneteket ábrázolnak a templomba vésve. A dombormű alapján a felső szinten egy királynőt ábrázolnak, aki a csónakban tartózkodik, hogy a krathongot a folyón úsztassa, míg alul hat másik királyi ágyast ábrázolnak, akik közül néhányan a krathongot tartják és a folyóparton szentelik fel, a mai Kambodzsában, Thaiföldön és más délkelet-ázsiai országokban gyakorolt hasonló hagyomány szerint.
A közelmúltban elfogadták, hogy a thaiföldi Loi Krathong a khmer birodalom Bondet Bratib, a kínai Vízilámpás és az indiai Odisha keleti államban ünnepelt Kartik Purnima fesztivál három fontos kulturális fesztiváljának keveréke és kombinációja. Ez a fesztivál a Boita Bandana nevet viseli, amelyet a Kartik Purnima vagy a Kartik hónap (amely október-novembernek felel meg) telihold napján tartanak az Odia naptárban. A Loi Krathong fesztiválokat általában a Kartik Purnimának megfelelő időszakban ünneplik. Odisha being part of the ancient Kalinga which had strong maritime trade relation with south east Asia, the similarities in all these festivals may not be coincidental.
Kelantan in Malaysia celebrates Loi Krathong similarly, especially in the Tumpat area. The ministry in charge of tourism in Malaysia recognizes it as an attraction for tourists.
Yi PengEdit
Loi Krathong coincides with the Lanna (northern Thai) festival known as Yi Peng (Thai: ยี่เป็ง). Yi means ‘two’ and peng means a ‘full moon day’. A Yi Peng a Lanna holdnaptár szerinti második hónap telihold napjára utal (a thai holdnaptár tizenkettedik hónapja). A fesztivál az érdemszerzés (thai: ทำบุญ; RTGS: tham bun) ideje.
A levegőbe égi lámpásokat (thai: โคมลอย; RTGS: khom loi), szó szerint: “lebegő lámpásokat” bocsátanak. A khom loi vékony szövetből, például rizspapírból készül, amelyet bambusz- vagy drótkeretre feszítenek, és amelyhez gyertyát vagy üzemanyagcellát erősítenek. Amikor az üzemanyagcellát meggyújtják, a keletkező forró levegő csapdába esik a lámpás belsejében, és elég felhajtóerőt hoz létre ahhoz, hogy a khom loi az égbe emelkedjen.
A Bangkok Post szerint a lámpások és a novemberi ünnepségek összekapcsolása viszonylag új keletű jelenség, a 21. század első évtizedéből származik, amikor a helyi idegenforgalmi hatóságok bevezették.
Mert veszélyt jelentenek az elhaladó repülőgépekre, és “…kárt okozhatnak az olyan fontos helyeken, mint a Nagy Palota , a templomok és a kormányzati hivatalok,…” a khom loi egyre inkább kormányzati korlátozások tárgyát képezik. Chiang Maiban a hatóságok 2017. november 3-4-én 78 Chiang Mai repülőtérre érkező és onnan induló járatot töröltek. További 79 járatot átütemeztek. Ezen intézkedések ellenére később több mint 100 lámpás maradványait találták meg a repülőtér területén. Bangkokban a lakosság számára teljesen megtiltották a tűzijátékok és az égi lámpások használatát. A szabályszegők három év börtönbüntetésre és/vagy 60 000 baht pénzbírságra számíthatnak. A Chao Phraya folyón százkilencven móló lesz nyitva a közönség számára, hogy felhajthassák a krathongokat. 2018-ban három repülőtéren akár 158 járatot is töröltek vagy átütemeztek, Bangkokban pedig 88 mólót zártak le.
A fesztivál ideje alatt egyesek khom fai (thai: โคมไฟ), bonyolult formájú papírlámpásokkal díszítik házaikat, kertjeiket és templomaikat, amelyek különböző formákat öltenek. A khom thue (thai: โคมถือ) olyan lámpások, amelyeket botra akasztva hordoznak, a khom khwaen (thai: โคมแขวน) a lógó lámpások, a khom pariwat (thai: โคมปริวรรรต), amelyeket templomoknál helyeznek el, és amelyek a bennük lévő gyertya hője miatt forognak. A Yi Peng-ünnepségeket Chiang Maiban, az egykori Lanna királyság ősi fővárosában lehet a legjobban megünnepelni, ahol most a Loi Krathongot és a Yi Penget egyszerre ünneplik, ami a vízen úszó fényeket, a fákról/épületekről lelógó vagy a falakon álló fényeket és az égen lebegő fényeket eredményez. A Yi Peng hagyományát a 16. században Laosz egyes részei is átvették.