LVMH: A világ legértékesebb luxuscikk-konglomerátumának felépítése

1984-ben Bernard Arnault megtudta, hogy Christian Dior eladó. Az anyavállalat, a Boussac csődöt jelentett, és a francia kormány vevőt keresett a gyengélkedő textilbirodalomra, amely számos vállalatot birtokolt, köztük a párizsi Dior divatházat. A történet szerint az akkor 35 éves Arnault – aki az előző 10 évet a nagyapja által alapított építőipari cég élén töltötte – 15 millió dollárt vett el a családjától, ezt kombinálta a Lazard Frères francia pénzintézettől kapott 45 millió dollárral, és megvásárolta a Boussac-ot, hogy megszerezze a híres francia divatházat.

Mint azt a New York Times 1989 decemberében írta, a Boussac megvásárlását követő két éven belül “Arnault feketébe nyomult, 9000 dolgozót bocsátott el, és 500 millió dollárért eladta eldobható pelenkák részlegét és textilüzletágának nagy részét”. Míg ez az üzlet segített Arnault-nak, hogy “a családja évi 15 millió dolláros vállalkozásából egy hússzor akkora céggé ugorjon át”, és elnyerte a “francia üzleti életben számolni kell vele” címet, egy újabb felvásárlás következett: 1990-ben a Louis Vuitton Moet Hennessey, az egyesített divatház és szeszesitalgyártó vállalat irányításának megszerzése, amelybe Arnault először az 1980-as évek végén fektetett be.

Azóta Arnault – aki ma 71 éves, és a Bloomberg futó “Milliárdosok” listája szerint a világ leggazdagabb emberei közé tartozik – dollármilliárdokat költött és kitartóan dolgozott, hogy nem kevesebb, mint 70 luxusmárkát halmozzon fel az LVMH Moet Hennessey Louis Vuitton néven futó csoport égisze alatt.

Az Arnault 2018-ban így nyilatkozott a CNBC-nek arról az ötletéről, hogy ennyi luxusmárkát – köztük egymással versengő márkákat is – egy fedél alá gyűjtött: “A 90-es években volt egy luxuscsoport ötlete, és akkoriban nagyon sokat kritizáltak érte. Emlékszem, az emberek azt mondták nekem, hogy nincs értelme ennyi márkát összevonni. És ez siker volt… És az elmúlt 10 évben minden versenytárs megpróbálja utánozni, ami nagyon kifizetődő számunkra. Szerintem nem sikeresek, de próbálkoznak.”

Itt megnézzük a világ legértékesebb luxuscikk-konglomerátuma felépítésének idővonalát…

(Megjegyzés: az alábbiakban semmiképpen sem teljes körűen ismertetjük az LVMH-val kapcsolatos felvásárlásokat és egységeket, hanem kizárólag a divatra és néhány szépségápolással és ékszerekkel kapcsolatos egységre koncentrálunk.)

1987: Louis Vuitton – Az 1854-ben Franciaországban alapított Louis Vuitton 1987-ben, a konglomerátum létrehozásával az LVMH részévé vált. A Moët et Chandon és a Hennessy, a pezsgő és a konyak vezető gyártói egyesültek a Louis Vuittonnal, és így jött létre a luxuscikk-konglomerátum.

1988: Givenchy – Az 1952-ben alapított Givenchy, egy couture és ready-to-wear márka, 1988 óta az LVMH csoport része. (Annak teljes történetét, hogyan került a Givenchy az LVMH égisze alá, itt találja.)

1993: Berluti – Az 1895-ben az olasz Alessandro Berluti által alapított férfi cipő, bőráru és férfi konfekciómárka 1993-ban került az LVMH tulajdonába.

1993: Kenzo – Az 1970-ben alapított női és férfi ruházati márkát az LVMH 1993-ban vásárolta meg 80 millió dollárért.

1994: Guerlain – A francia parfüm-, kozmetikai és bőrápolási márka, amely a világ legrégebbi márkái közé tartozik, 1828-as alapításától 1994-ig a Guerlain család tagjai birtokolták és irányították, ekkor vásárolta meg az LVMH.

1996: Céline – Az 1945-ben alapított párizsi székhelyű márka készruhákat, bőrárukat, cipőket és kiegészítőket kínál. Arnault 1987-ben vásárolta be magát a Céline tőkéjébe, de csak 1996-ban sikerült a márkát 2,7 milliárd francia frankért (540 millió dollárért) az LVMH csoportba integrálni.

1996: Loewe – Az 1846-ban alapított spanyol céget 1996-ban vásárolta fel az LVMH. A Loewe eredetileg nagyon jó minőségű bőrmunkákra specializálódott, ma már bőrárukat és ready-to-wear termékeket kínál.

1997: Marc Jacobs – Az LVMH 1997 óta rendelkezik többségi részesedéssel az 1984-ben alapított New York-i székhelyű márkában. Maga Marc Jacobs 1997-ben lett a Louis Vuitton női ruhákért felelős kreatív igazgatója, és egészen 2013-ig maradt, amikor is távozott, hogy saját, azonos nevű márkájára koncentrálhasson.

1997: Sephora – Az 1969-ben alapított francia kozmetikai lánc 1997 júliusában került az LVMH égisze alá, és azóta világszerte terjeszkedik.

1999: Thomas Pink – Az 1984-ben alapított és 1999-ben az LVMH által felvásárolt Thomas Pink az Egyesült Királyságban a felső kategóriás ingek elismert specialistája. Úgy tudni, hogy az LVMH mintegy 30 millió fontot fizetett a Thomas Pink tulajdonosának, az ír Mullen családnak a vállalat kétharmadáért.

1999: Tag Heuer – Az 1860-ban alapított svájci vállalat 1999-ben elfogadta az LVMH 739 millió dolláros ajánlatát az 50,1 százalékos tulajdonrészért cserébe.

1999: A Gucci Group – 1999. január 6-án nyilvánosan kiderült, hogy az LVMH 5 százalékos részesedést szerzett a Gucciban. Az LVMH elnöke, Bernard Arnault kitartott amellett, hogy ez egy passzív részesedés, és minden szándéka az volt, hogy a Gucci független maradjon. Arnault 1999. január 26-ra 34,4 százalékra növelte az LVMH részesedését.

1999 szeptemberében a Pinault-Printemps-Redoute (amely ma Kering néven ismert) beleegyezett, hogy 806 millió dollárt fizet az LVMH-nak a Gucci csoportban lévő többségi részesedésért. Ezzel egyidejűleg az LVMH bejelentette, hogy az év végéig el kívánja adni a Gucciban megmaradt részvényeit, mintegy 12 millió darabot, egy pénzintézetnek. (Az LVMH sikertelen küzdelméről a Gucci csoportért itt olvashat részletesen.)

2000: Emilio Pucci – Az 1947-ben Firenzében alapított olasz céget 2000-ben vásárolta fel az LVMH. Az LVMH meg nem nevezett összeget fizetett a 67 százalékos tulajdonrészért.

2000: Rossimoda – Az olasz divatcéget 1977-ben alapították. Az LVMH 2000-ben kisebbségi részesedést szerzett a vállalatban, majd később kizárólagos tulajdonjogot szerzett.

2001: La Samaritaine – Az LVMH 2001-ben 256 millió euróért 55 százalékos részesedést szerzett az ikonikus francia La Samaritaine áruházban (és annak ingatlanjaiban). Tulajdonosi részesedését 2010-ben 100 százalékra növelte. (Az LVMH La Samaritaine-ért folytatott harcáról teljes egészében itt olvashat.)

2001: Fendi – Az 1925-ben Rómában alapított olasz vállalat 2000 óta az LVMH csoport tagja. 2000 júliusában az LVMH – és a Prada – egyaránt tulajdonrészt szerzett a Fendiben. 2001 decemberében az LVMH megvásárolta a Prada részesedését, így 51 százalékra növelte részesedését a Fendiben. Az LVMH 2003 februárjában tovább növelte tulajdonrészét 84 százalékra.

2001: DKNY – 2001-ben az LVMH 89 százalékos részesedést szerzett az 1984-ben alapított New York-i székhelyű márkában. Az LVMH 2016 decemberében 650 millió dollárért eladta a vállalatot a G-III Apparel Groupnak.

2001: Hermès – 2001-ben az LVMH leányvállalatokon keresztül kezdetben 4,9 százalékos részesedést szerzett a Hermèsben, majd pénzügyi közvetítőkön és leányvállalatokon keresztül részvényderivatívák vásárlásával folytatta a részvények felhalmozását a párizsi székhelyű riválisban, mindegyikük 5 százalék alatti részesedést tartva. 2010 októberében az LVMH (a piac nagy meglepetésére) bejelentette, hogy összesen 14,2 százalékos részesedést szerzett, majd 2011 decemberében bejelentette, hogy 22,6 százalékra, majd 2013-tól 23,1 százalékra emelte részesedését a Hermèsben.

A francia pénzügyi felügyeleti hatóság, az Autorité des marchés financiers vizsgálatának csúcspontját követően, amely megállapította, hogy az LVMH titokban részvényeket vásárolt a rivális Hermèsben, hogy részesedést építsen az ikonikus dizájnházban, és nem csupán pénzügyi befektetésként, ahogy az LVMH állította, valamint egy francia bíróság beavatkozását követően az LVMH bejelentette, hogy 23 százalékos Hermès-részesedését szétosztja részvényesei és intézményi befektetői között, és vállalta, hogy a következő öt évben nem vásárol több Hermès-részvényt.

A LVMH Hermèsben lévő részvényeit teljes egészében felosztották, így az LVMH 2015. december 31-én már nem rendelkezett Hermès-részvénnyel. (Az LVMH és a Hermès közötti eljárásról részletesebben itt olvashat).

2009: EDUN – Az Ali Hewson és Bono által 2005-ben alapított vállalatot az afrikai méltányos kereskedelem előmozdítására alapították a kontinens egészén történő termelés beszerzésével. 2009 májusában az alapítók eladták a vállalat 49 százalékát az LVMH-nak. Az LVMH 2018 júniusában visszavásárolta a márkában lévő kisebbségi részesedését az alapítóknak.

2010: Moynat – A Groupe Arnault, az LVMH vezérigazgatója, Bernard Arnault holdingja megvásárolta a Louis Vuittonnál öt évvel idősebb, 19. századi ládagyártó Moynat-t.

2011: Bulgari – Az 1884-ben alapított olasz ékszermárkát az LVMH 6,01 milliárd dollárért vásárolta meg egy olyan üzlet keretében, amelyben a Bulgari család eladta 50,4 százalékos ellenőrző részesedését az LVMH 3 százalékáért cserébe.

2013: Loro Piana – Az LVMH 2013 decemberében 2 milliárd euróért 80 százalékos részesedést szerzett az 1924-ben alapított olasz luxustextil- és konfekcióruhaipari vállalatban.

2013: Nicholas Kirkwood – 2013-ban az LVMH 52 százalékos részesedést szerzett a 2004-ben alapított brit lábbeliipari vállalatban. A Kirkwood 2020 szeptemberében jelentette be, hogy egy 2020 végéig lezáruló tranzakció keretében visszaveszi a márka teljes tulajdonjogát az LVMH-tól.

2013: J.W. Anderson – Amellett, hogy bejelentették, hogy Jonathan Anderson veszi át a Loewe vezetését, az LVMH egy meg nem nevezett összegért kisebbségi részesedést szerzett Anderson névadó J.W. Anderson márkájában.

2015: Repossi – Az LVMH 2015 novemberében 41,7 százalékos részesedést szerzett a családi tulajdonban lévő olasz ékszermárkában. A Repossiban lévő részesedését 2019-ben 69 százalékra emelte.

2016: Rimowa – Az LVMH 2016 októberében 640 millió euróért 80 százalékos részesedést szerzett az 1989-ben alapított német poggyászgyártó cégben.

2017: Christian Dior – Az LVMH technikailag 2017-ben vásárolta meg a párizsi székhelyű couture-házat egy 13,1 milliárd dolláros üzlet keretében. Az üzletet megelőzően a Groupe Arnault, azaz a Bernard Arnault tulajdonában és ellenőrzése alatt álló magánholding volt a Christian Dior S.A. egyetlen bejelentett nagyrészvényese (a Dior korábbi tulajdonosi struktúrájáról részletesebben itt olvashat).

2018: Jean Patou – Az LVMH többségi részesedést vásárolt a Jean Patou francia couture márkában, amelyet állítása szerint a ready-to-wear ruhakollekciók újraindításával fog újjáéleszteni. Az LVMH a brit Designer Parfums Ltd-től vásárolta meg az irányító részesedést.

2019: Fenty – Az LVMH hivatalosan is elindította új márkáját, a Fenty-t, a zenész Rihannával közös vállalkozás keretében, aki 49,99 százalékos részesedéssel rendelkezik az új márkában, míg az LVMH a többségi 50,01 százalékot birtokolja.

2019: Stella McCartney – Az LVMH “közös vállalkozásba” lépett a Stella McCartney-val, miután a márka megszüntette a rivális Kering konglomerátummal régóta fennálló közös vállalkozását. A felek megállapodásának feltételeit nem hozták nyilvánosságra, bár a hírek szerint McCartney asszony marad névadó márkájának többségi tulajdonosa.

2020: A Tiffany & Co. – Miután az LVMH megpróbált kihátrálni a Tiffany & Co. megvásárlására irányuló üzletből, amely 16 dollárt kóstált.2 milliárd dollárért (135 dollár/részvény), és a Tiffany által kezdeményezett jogi csatározás után a felek megállapodtak egy újratárgyalt üzletben, amelyben az LVMH a Tiffany összes részvényét megvásárolja darabonként 131,50 dollárért, egy 15,8 milliárd dolláros tranzakció előmozdítása érdekében. (A Tiffany, LVMH üzlet és a pereskedés idővonalát itt találja).

*Ez a cikk eredetileg 2018 márciusában jelent meg, és ennek megfelelően frissítettük.