Médeia – Görög tragédiák – Bevezetés

Főbb témák

• szenvedély és düh

Médeia szélsőséges viselkedésű és szélsőséges érzelmű nő. Iaszón iránti szenvedélyes szerelméért mindent feláldozott, kimondhatatlan tetteket követett el érte. A férfi árulása azonban a szenvedélyt haraggá változtatta. Erőszakos és mértéktelen szíve, amely korábban Iaszónnak szentelte magát, most a férfi pusztulását tűzte ki célul. A görögöket nagyon érdekelték az érzelmek szélsőségei és az érzelmek féktelenségének következményei; hajlamosak voltak arra is, hogy az erős szenvedélyt és a dühöt a nagyság szerves részének tekintsék. Médeia a túlzásba vitt szenvedély példája, egy nőben, aki perverz módon a dühöt választja a kegyelem és az értelem helyett.

• Bosszú

A bosszú csábító vonzereje is része a darab tartós népszerűségének. Médeia mindent hajlandó feláldozni azért, hogy bosszúja tökéletes legyen. Paradox módon megöli saját gyermekeit, hogy megvédje őket ellenségei ellenbosszújától; megöli őket azért is, hogy fájdalmat okozzon Jasonnak, noha megölésükkel önmagát is egy bűntudattal és gyásszal teli életre kárhoztatja. De Médeia vonzereje részben abban rejlik, hogy bosszúfantáziaként hat; Médeiához hasonlóan mindannyian szenvedtünk már egyszer vagy máskor olyan ellenségektől, akiknek hatalma intézményesen védett és igazságtalan. És mint Médeia, mi is fantáziáltunk már a tökéletes bosszú elégtételéről. A Chorushoz hasonlóan mi is a rémület és az izgalom keverékével nézzük Médeiát.”

• Nagyság és büszkeség

A görögöket lenyűgözte a nagyság és az önhittség közötti vékony határvonal. Irodalmukban végigvonul az az érzés, hogy ugyanazok a tulajdonságok, amelyek egy férfit vagy nőt naggyá tesznek, a pusztulásukhoz is vezethetnek. Euripidész itt a nagyság gondolatával játszik, gyakran meglepő eredményekkel. Médeia rendelkezik a nagy hős néhány tulajdonságával, de Euripidész eltorzítja és kizökkenti ezeket a vonásokat, kiforgatva művészetének néhány konvencióját. Értelmi nagyságához és önimádatához nem fér kétség, de e tehetségek szűkített terepe szörnyeteggé teszi őt.

A nagysághoz szorosan kapcsolódó büszkeséget ugyancsak eltorzítja. Míg sok tragédia egyfajta tiszta elégtételt ad a tragikumban, addig a Médeia nézéséből nyert bármilyen elégtétel perverz formát ölt. Médeiát büszkesége szükségtelenül brutális tettekre készteti. Óriási a pazarlás érzése. Teljes mértékben bosszút áll, majd a brutalitást egy lépéssel tovább viszi, túl a mítosz határain, saját gyermekeinek megölésével (Euripidész hozzáadása a történethez). Az övé egy olyan nő sérült és eltorzult büszkesége, akit neme és barbár származása miatt lenéznek, aki ennek ellenére mindenki felett áll körülötte. Mindazok után, amit elszenvedett, Médeiát bizonyos szempontból az dühíti fel leginkább, amikor a bolondok nevetségessé teszik.”

• A nők helyzete

Euripidészt lenyűgözték a nők és a görög nemi-nemi rendszer ellentmondásai; az ő nemekkel kapcsolatos kezelése a legkifinomultabb, amely bármelyik ókori görög író műveiben megtalálható. Médeiának a kórushoz intézett nyitóbeszéde a klasszikus görög irodalom legbeszédesebb megnyilatkozása a nőket sújtó igazságtalanságokról. Felismeri azt is, hogy a nők helyzete és a férfiakkal szembeni alárendeltségük elválaszthatatlan a görögországi társadalmi rend magjától. A görög társadalom az igazságtalanságnak köszönhetően működik. Athén, amely a szomszédos diktatúráknál szabadabb helyként büszkélkedett, mégis a rabszolgamunkától és a nők elnyomásától függő város volt. (Az Athén csodálói által felhozott tipikus mentegetőzés az, hogy minden ókori társadalom szexista volt és rabszolgamunkától függött; ez az általánosság nem igaz. Sok társadalom nagylelkűbben bánt a nőkkel, mint a görögök; és sok társadalom működött, még az ókori világban is, rabszolgamunka nélkül). Euripidész tisztában volt ezekkel a képmutatásokkal, és gyakran rámutatott arra, hogy a görög társadalom milyen módon próbálta elfedni vagy mentegetni az általa elkövetett igazságtalanságokat.

A Médeia ugyanakkor nem éppen feminista példakép. Euripidész megmutatja a nőket érő nehézségeket, de nem ad nekünk ónos szűz hősnőket. Igazi nőket ad nekünk, akik szenvedtek és szenvedéseik által kiforgatottá váltak. Amit látunk, az nem a nők felszabadításának története, hanem a nemek közötti háború, amelyből mindenki sebhelyesen kerül ki.”

• A Másik

A Másik kulcsfontosságú téma. Médeia idegenségét kezdettől fogva hangsúlyozzák: a Nővér már az első sorokban emlékeztet minket arra, hogy Médeia egy távoli és egzotikus országból származik. A darabnak erről az aspektusáról elmélkedve több szempontot kell szem előtt tartanunk. Ne feledjük, hogy a Másik összetett és sokrétű fogalom: magában foglalja az idegent, az egzotikusat, az ismeretlent, a félelmeteset. A Másik az öndefiníció szempontjából is lényeges: mivel a görögök bizonyos tulajdonságokat tulajdonítanak a barbároknak, ezzel bizonyos dolgokat magukról is sugallnak. A barbárok vadak; mi, görögök nem vagyunk azok. A barbárok babonásak; mi, görögök racionálisak vagyunk. De a darab folyamán Euripidész destabilizálja ezeket az egyszerű kettősségeket. Megmutatja, ahogyan más darabokban is teszi, hogy a Másik nem kizárólag valami Görögországon kívüli dolog. A görögök önmagukról alkotott elképzelései gyakran hamisak. Sok minden van, a görögök számára és számunkra is, amit nem tudunk magunkról.”

• Exil

A mai közönség nehezen tudja elképzelni, milyen szörnyű volt a száműzetés az ókori görögök számára. Az embernek a városállam volt az otthona és a védelmezője; barátok és menedék nélkül vándorolni olyan szörnyű sorsnak számított, mint a halál. Médeia a férje kedvéért száműzötté tette magát. Távol van otthonától, család és barátok nélkül, akik megvédik. Férje érdekeinek túlbuzgó képviseletében családjukat is száműzötté tette Korinthoszban. Iolcusban elkövetett tettei miatt Iaszón nem térhet haza. Helyzetük kiszolgáltatott. Iaszón, az Aranygyapjú hőse (bár Euripidész hangsúlyozza, hogy a küldetés sikerének igazi mozgatórugója Médeia volt) most vándorútra kelt. Házassága ravasz és számító: a korinthoszi királyi családból vesz feleséget. Hűtlen, de igaza van, amikor azzal érvel Médeiának, hogy valamit tenni kell, hogy biztonságot nyújtson a családjuknak.

Euripidész összekapcsolja a száműzetés és a nők helyzetének témáját. Amikor hangsúlyozza, hogy a nőknek milyen körülményeket kell elviselniük a házasság után (elhagyni az otthont, idegenek között élni), Médeia a száműzetés körülményeire emlékeztet. Helyzete tehát kétszeresen is súlyos, hiszen száműzött a szó hétköznapi értelmében, és száműzött abban az értelemben is, hogy minden nő száműzött. Emellett idegen is, és így a görögök számára mindig “barbár” marad.”

• Okosság

Euripidész kiemeli Médeia ravaszságát és okosságát. Ezek a csodálatra méltó tulajdonságok egyben szenvedést is okoznak Médeiának. Ez a téma kapcsolódik a büszkeség témájához és a nő helyzetének témájához. Médeia azt mondja Kreónnak, hogy jobb ostobának születni, mert az emberek megvetik az okosokat. Nehézségeihez az is hozzátartozik, hogy nincs igazi kiút adottságai számára. Eleanor Wilner úgy nevezi Médeiát, hogy “Machiavel, akinek nincs országa, amelyet kormányozhatna” (4). Ereje, intellektusa és akaratereje mind meghaladja rangját. A görögök, bár némi tiszteletet tanúsítanak iránta, gyakran önelégülten bánnak vele neme és barbár származása miatt. Nála kevésbé intelligens és leleményes emberek veszik körül, de a társadalmi hatalom és tisztelet az övék. Ne feledjük, hogy Arisztotelész a “gátlástalanul okos” nőt olyannyira visszataszítónak tartotta, hogy drámába alkalmatlan témának tartotta; kijelentése tipikusan görög attitűdöket tükröz. Médeiát olyan tehetségéért vetik meg, amellyel dicséretet kellene nyernie; ugyanakkor rettentően szabad. Mivel a normális rend kívülállója, korlátok és erkölcs nélkül viselkedik. Zsenialitását, akitől megtagadják, hogy birodalmat építsen, ehelyett a személyes bosszú szűkebb játékterén használja fel.”

• Manipuláció

A manipuláció fontos téma. Médeia, Iaszón és Kreón is megpróbálkozik a manipulációval. Iaszón a múltban Médeiát használta ki; most a korinthoszi királyi családot manipulálja, hogy saját céljait biztosítsa. Kreón jövedelmező frigyet köt lánya és Iaszón között, remélve, hogy hasznot húzhat Iaszónnak az Aranygyapjú hőseként szerzett hírnevéből. Médeia azonban a manipuláció mestere. Médeia tökéletesen kihasználja mind ellenségei, mind barátai gyengeségeit és szükségleteit. Médeia Kreón szánalmára játszik, és arra, hogy az öreg király drágán alábecsüli a boszorkányt. Aegeusszal szemben pedig alkudozásra használja fel képességeit, és kihasználja a király lágyszívűségét, hogy elnyerjen tőle egy kötelező esküt. Iaszón ellen kihasználja a férfi saját sekélyességét, érdemtelen büszkeségét és uralomvágyát. A hízelgő és engedelmes nőt játssza, férje örömére és megelégedésére. Jason beveszi a színjátékot, bizonyítva ezzel éleselméjűségének hiányát és azt, hogy hajlandó a saját fantáziája által becsapni.