Madeira Mondays: Benjamin Franklin és a “tiszteletreméltó” pulyka – Carly Brown Madeira Mondays: Benjamin Franklin és a “tiszteletreméltó” pulyka

Az 1776 című musicalben van egy dal, amelyben Benjamin Franklin, Thomas Jefferson és John Adams arról vitatkoznak, hogy melyik madár legyen Amerika nemzeti szimbóluma. Adams azt javasolja, hogy legyen egy sas, Jefferson egy galambot, Ben Franklin pedig… egy pulykát. Ez a dal – melynek címe “The Egg” – a musical többi részéhez hasonlóan nagyon élvezetes. A három férfi gyönyörű háromszólamú harmóniákat szólaltat meg, miközben jóízűen civakodnak azon, hogy melyik madár legyen a jelkép.

Adams szenvedélyesen érvel a sas mellett, mondván, hogy az egy “fenséges madár”. Franklin nem ért egyet, szerinte a sas “dögevő, tolvaj és gyáva, a több mint tíz évszázados európai huncutság szimbóluma.”

“A pulyka igazán nemes madár” – érvel Franklin a dalban. ‘Amerikai őslakos, eredeti telepeseink táplálékforrása, hihetetlenül bátor fickó…’

A valóságban persze, akárcsak a dalban, úgy döntöttek, hogy a kopasz sas lesz a nemzeti madár. De a hálaadás közeledtével ez a dal elgondolkodtatott, vajon Franklin tényleg azt akarta-e, hogy a nemzeti madarunk pulyka legyen… a sas helyett?

Nos, a rövid válasz, barátaim, az, hogy ez egy mítosz.

A Franklin Intézet ezt írja:

A történet arról, hogy Benjamin Franklin azt akarta, hogy a nemzeti madár egy pulyka legyen, csak egy mítosz. Ez a hamis történet egy olyan levél nyomán kezdődött, amelyet Franklin a lányának írt, és amelyben kritizálta a Nagy Pecsét eredeti sas tervét, mondván, hogy az inkább egy pulykára hasonlít. A levélben Franklin azt írta, hogy “a kopasz sas… a rossz erkölcsi jellem madara. Nem szerzi meg a megélhetését becsületesen… túl lusta ahhoz, hogy saját magának halásszon.”

Mindamellett, hogy a történet egésze talán mítosz, ahogy az idézetből is látszik, Franklin láthatóan nem nagyon kedvelte a sasokat, a sast “rossz erkölcsű” madárnak nevezte, mert dögevő. Franklin azt is írja, hogy a pulyka “sokkal tiszteletreméltóbb madár, és mindemellett Amerika igazi, eredeti őslakója… Emellett, bár kissé hiú & butaság, a bátorság madara”. Tehát, magyarázza a Franklin Intézet, bár Franklin nem a pulykát javasolta Amerika egyik nemzeti jelképének, de megvédte a pulykát a kopasz sassal szemben.

Franklin odáig megy, hogy azt mondja: “A magam részéről azt kívánom, bárcsak ne a kopasz sast választották volna országunk képviselőjének.’

Az 1776-osok tehát “tévednek” abban az értelemben, hogy Franklin valójában nem a pulykát javasolta nemzeti madárnak, DE abban is teljesen igazuk van, hogy Franklin szerint a pulyka jobb szimbólum lett volna az ország számára. Nem vagyok benne biztos, hogy mennyire kell komolyan vennünk Franklin elmélkedéseit – úgy tűnik, mintha Ben Franklin tipikusan (és a kor divatja szerint) intelligensen csapongott volna. De talán tényleg csalódott volt, nem tudom!

A ‘The Egg’ című dal szövegének nagy része nyilvánvalóan Franklin lányának írt levelének parafrázisa. A ‘The Egg’-ben például a fiktív Franklin a pulykát “hihetetlenül bátor fickónak nevezi, aki nem riadna vissza attól, hogy egy angol ezredet egymagában megtámadjon”. A valódi levélben pedig Franklin azt mondja, hogy a pulyka “a bátorság madara, és nem habozna megtámadni az angol gárda egy gránátosát, aki vörös kabátban merészelne betörni a farmja udvarára”. Az írók egyértelműen a valódi idézetre játszanak. (És imádom ezt a képet, hogy egy pulyka megtámad egy brit vörös kabátot – egyszerűen olyan bolondos, és valahogy olyan Ben Franklin-szerű számomra!)

Szóval, mint a legtöbb történelmi fikció esetében, elég nehéz egyértelmű határokat húzni a “pontos” és a “pontatlan” között. Ez a kis példa az 1776-ból csak azt mutatja, hogy valami bizonyos értelemben egyszerre lehet pontos és pontatlan!

Boldog Hálaadást kívánok amerikai olvasóimnak – akár esznek pulykát, akár nem. Ha igen, akkor meséljetek erről a történetről a családotoknak! (Én nem eszem húst, ahogy a legutóbbi blogbejegyzésemben említettem, ezért általában valami “Tofurkey” nevű ételt eszem, ha az USA-ban ünneplem a Hálaadást/Karácsonyt – ez tényleg nagyon finom! Tudom, hogy ez lehetetlenül hangzik, tekintve a buta nevet, de tényleg az! Idén Skóciában vagyok, és diós sültet fogok enni, ami egy másik jó választás azoknak, akik nem akarják megenni Ben Franklin “tiszteletreméltó” madarát!)

Mi a véleményetek a pulyka vs. a sas mint nemzeti szimbólumról? Mi az országotok/államotok madara (vagy nemzeti állata/virága stb.), és szerintetek jó választás volt?

PS Ha holnap kedvet kaptatok egy kis költészethez, holnap (november 24-én, kedden) felolvasást tartok a Dubai Amerikai Egyetemen. Dubaji idő szerint 18 órakor lesz, úgyhogy neked kell kiszámolnod, hogy nálad ez hány órakor van! Ez egy egyórás költői felolvasás lesz a Zoomon keresztül, ingyenes és nyilvános. Többnyire a nyáron megjelent új verses pamfletemből, az Anastasia, Look in the Mirrorból fogok verseket felolvasni. Ha van kedved eljönni – itt a Zoom regisztrációs linkje!

További olvasmányok/Néznivalók:

• ‘Amerikai mítoszok: Benjamin Franklin’s Turkey and the Presidential Seal’ a The Smithsonian Magazine-ból
• 1776 the musical (a filmváltozat 1972-ben jelent meg, és nagyszerű!)

A mai kiemelt kép Alfred Schönian (1856-1936) – ‘Színes tollú, 1936’, elérhető a Wikimedia segítségével.

A ‘Madeira Mondays’ a 18. századi történelmet és történelmi fikciót vizsgáló blogbejegyzések sorozata. Kövesse a blogot minden hétfőn egy új bejegyzésért, és köszönjük az olvasást!