Magi: The Kingdom of Magic

Note: I’m writing this review under the assumption that you’ve seen Labyrinth of Magic (the first season), so if you haven’t, I’d suggest watching that first and then reading this review. There will be minor spoilers from the first season. You have been warned.
Story: 9/10
Kingdom of Magic had a better story than Labyrinth of Magic in my opinion. Labyrinth of Magic had an arc-based storyline where it was established by definitive arcs (the order being the beginning arc, separation, Balbadd, Sindria, and Zagan) that had some connection to each other, but were mostly standalone. Volt némi fejlődés egyiktől a másikig (karakterek és karakterfejlődés), de összességében nem volt összefüggés.
A Kingdom of Magicnek ezzel szemben van egy átfogó története, ami nem olyan egyértelműen ívek által meghatározott, így sokkal nehezebb megmondani, hol ér véget és hol kezdődik. Vagy a manga szempontjából a Kingdom of Magic a Magnostadt ív (ami egy nagyon hosszú ív) és az azt megelőző összes mini ív is.
A Labyrinth of Magic-hez hasonlóan ez a sorozat is elég könnyedén indul, de hamarosan sötétebbre fordul. Azonban ez a sorozat sokkal sötétebb lett, mint a Labyrinth of Magic, és meglepett, hogy mennyire sötét lett. Megismerkedünk egy korrupt kormánnyal, a küzdelemmel, hogy ember akarunk lenni, hogy mit jelent valójában az emberiség fogalma, és még sok más ötlettel.
Szóval, amikor elkezdtem a Kingdom of Magicet, ugyanolyan típusú narratívára számítottam, mint az első évad, de kellemesen meglepett, hogy mennyire komolyan vette magát a sorozat, és hogy mennyi világépítés történt.
Ez a sorozat bevezette a Djinn Equip koncepcióját is (amit az első évadban csak alig mutattak be), ami lényegében lehetővé teszi, hogy a Metal Vessel rendelkező emberek egy mágikus lány típusú átalakuláson menjenek keresztül, ahol a hajuk, ruhájuk és fegyvereik korlátozott időre feljavulnak. Szerintem félelmetes volt látni, ahogy a karakterek alapvetően felöltöznek, hogy nagyszabású csatákat vívjanak, ami valójában több célt szolgált a történetben, mint hogy epikus csatajeleneteket mutassanak a nézőknek.
Az egyetlen igazi problémám a történettel az volt, hogy ennyi karakter mellett nem jutott elég idő arra, hogy elmagyarázzák, mit csinálnak az egyes karakterek, amíg külön vannak egymástól. Aladdin történetét alaposan elmagyarázták, de ugyanez a luxus nem adatott meg Alibabának és Morgianának. Alibaba legalább két epizódot kapott, amiben részletezték, hogy mit csinál, de még mindig szerettem volna látni, ahogy tanul, harcol, vagy megtanulja használni a dzsinn felszerelését. És Morgiana? Egy epizód kétharmadát kapjuk a kalandjairól, és rengeteg kérdéssel maradunk a történtekkel kapcsolatban. Legalább egy rövid összefoglalót reméltem, de nem kaptunk semmit. Azt hittem, hogy a manga részletesebb, de sajnos nem. Talán sosem tudjuk meg……

Egy másik kisebb problémám a történettel kapcsolatban a komikum. Úgy éreztem, hogy sokszor inkább hangulatgyilkos volt. Eléggé kényelmetlenül éreztem magam, amikor éppen egy komoly részt néztem, és hirtelen olcsó poénok csattantak el. Nem volt teljesen jóvátehetetlen (a mangában a chibik sokkal viccesebbek), de nézni sem volt éppen kellemes.
Az egyik dolog, ami viszont különösen tetszett a történetben, hogy a sorozat az egyik utolsó rész egyik jelenetével kezdődik, teljesen kiragadva a kontextusból. Ez arra készteti az embert, hogy feltételezze, hova fognak eljutni a karakterek, de amint ténylegesen sorra kerül a jelenet, rájön, hogy nagyot tévedett. Szerintem jó választás volt ez az elhelyezés, hiszen én személy szerint gyakorlatilag az egész sorozat alatt azon gondolkodtam, hogy mi fog kiderülni ebből a zavaros jelenetből.
Art: 9/10
A színek élénkek és élénkek, a karakterek döbbenetesen részletesek, az animáció a helyén van, és néhány ponton finom CGI is van. Semmi komolyabb rossz nem történik, bár a vége felé a költségvetést megnyirbálták, ami ahhoz vezetett, hogy néhány harc nem lett olyan félelmetes, mint amilyen lehetett volna.
Hang: 9/10
Ezekre nem lehet panasz. Az OP-k jók voltak, és különösen a második félelmetes, bár mindkettőnek voltak elképesztő szekvenciái is.
Az ED-k viszont már más tészta. Nem csak a szekvenciák voltak félelmetesek és könnyfakasztóak, de maguk a dalok is nagyon jók voltak. Az első ED egyfajta nosztalgikus hangulatot árasztott, amit az első évadból származó képsorok montázsa még jobban felerősített. A második ED visszhangosan és sötéten indult, és bár nem tetszett annyira, amikor felpörgött egy erős ütemre, még mindig ez a kedvencem az ED-k közül.
Az egyetlen dolog, amit problémaként felhoznék, hogy néha a háttérzene elég halk volt, ami egy kicsit kár, mivel annyira király, különösen a harci téma, ami a személyes kedvencem.
A szinkronhangok tekintetében ez az évad még nem kapott szinkront, amikor néztem, így feliratozva néztem, a Netflix szemét felirataival együtt. Nem vagyok túl jó japán szinkronszínész, de nem vettem észre nagy problémákat. Imádtam Yuki Kaji alakítását Alibaba szerepében, és szerintem remek munkát végez, függetlenül attól, hogy melyik karaktert szólaltatja meg, így azt hiszem, ő volt a kiemelkedő számomra.
Mióta eredetileg megírtam ezt a kritikát, volt alkalmam megnézni néhány későbbi epizód szinkronizált változatát. Bár a szinkronhangok és a szereposztás nagyrészt tetszenek, két nagy problémám van vele.
Az első nagy problémám a szinkronizálással (és ami az első évadban is megvolt), hogy Vic Mignogna és Todd Haberkorn szó szerint minden egyes háttérszereplő. Ez nem lenne olyan rossz, ha mindketten nem lennének már mellékszereplők (Ka Kobun és Judar), de ráadásul mindkettőjüknek nagyon felismerhető hangja van.

A második nagy problémám a “Teetus”. Értem, hogy a japánban így ejtették Titus nevét, de őszintén, mióta követik a szinkronok minden név pontos kiejtését (Free! dub, nézem a “Reen”-t). És ha már itt tartunk, ugyanez a kritika vonatkozhat a “Magi” kiejtésére is.”
Karakterek: 9/10
A karakterek fantasztikusak voltak ebben az évadban. Amikor a sorozat sötétebbre fordult, a karakterek ezzel együtt fejlődtek és változtak, és ez nagyon tetszett. Rengeteg fejlődés történt (különösen az új karakterek között), és ezt jól kezelték, figyelembe véve a Magi hatalmas mennyiségű karakterét.
Aladdin különösen sokat változott a sorozat során, és többet láthatunk a háttértörténetéből, valamint abból, hogy mi történik vele a sorozat idején.
Az egyik problémám az volt, hogy mivel ez az évad annyi új karaktert vezetett be, sok karakter a Mágikus labirintusból háttérbe szorult. Szép dolog átadni a reflektorfényt néhány újonnan érkezőnek, de én egy kicsit alulmaradtam, mivel sok nagy jelenléttel rendelkező karakter (mint például Szindbád) nem jelent meg annyit, amennyit kellett volna. Bár nem mintha különösebben mérges lennék emiatt, hiszen imádtam Tituszt és Sphintust és a többi új karaktert. De ez a probléma annak is köszönhető, hogy a Magi rengeteg szereplővel egyszerre interakcióba lép és fejlődik, így néhány régebbi szereplőnek kicsit hátrébb kell lépnie.
A másik probléma az, hogy mivel néhány régebbi szereplő az új karakterek miatt kevesebb szereplési időt kap, sok fejlődés látszólag a képernyőn kívül zajlik. Ezt már említettem Alibaba és Morgiana esetében, és ez még nyilvánvalóbb Hakuryuu esetében. A sorozat nagy részében nincs jelen, és amikor újra felbukkan, sokat változott, és ez nincs megmagyarázva. Fájdalmasan a sötétben maradtam, így csak remélni tudom, hogy ez a manga esetében kevésbé lesz homályos.
Még egyszer, a problémák a rövid epizódszámnak köszönhetőek, és ezért nagyjából elkerülhetetlenek.
Az új karakterek közül sokat nagyon szerettem, és ha kellett, megríkattak, ha kellett, megsajnáltam őket.
Öröm: 10/10
Ezt a sorozatot két nap alatt maratonira vettem, mert a Netflix nemrég tette fel az egész sorozatot, és én már láttam a Labyrinth of Magic-et, így nagyon gyorsan végig tudtam száguldani a Kingdom of Magic-en. Végig lekötött, és határozottan sok könnyet ejtettem a befejezést megelőző epizódokban, valamint magában a befejezésben is.
Míg a hangulatgyilkos komikus pillanatokkal és a szinkronizálással voltak problémáim, a kellemetlenség, amit ez okozott nekem, nem volt elég ahhoz, hogy befolyásolja az általános élvezetemet.
Összességében: 9/10
Néhány probléma és lógó kérdés, főleg a 25 epizódra korlátozottság miatt, de még ezeket is figyelembe véve ez egy igazán stabil sorozat, és újra és újra lenyűgözött a narratíva mélységével, a dinamikus és változatos karakterekkel és a fantasztikus animációval.
Szóval, ha még mindig ezt olvasod, és nem láttad a Labyrinth of Magic-et, akkor nézd meg, és utána nézd meg a Kingdom of Magic-et. A Magi összességében egy igazán szolid és fontos sorozat, amit úgy tűnik, nem néznek elég sokan, ami nagy kár, hiszen annyira jó. Már csak egy harmadik évadra van szükségünk. bővebben