Mechanikai, elektromos és vízvezeték szerelés
Mechanikai szerkesztés
A MEP mechanikai komponense a HVAC-szolgáltatások fontos szuperkomponense. Így magában foglalja a környezeti tényezők (pszichrometria) szabályozását, akár az emberi kényelem, akár a gépek működése érdekében. A fűtés, a hűtés, a szellőzés és az elszívás mind olyan kulcsfontosságú területek, amelyeket figyelembe kell venni egy épület gépészeti tervezésénél. Speciális esetekben a vízhűtés/fűtés, a páratartalom-szabályozás vagy a légszűrés is beépíthető. A Google adatközpontjai például nagymértékben használnak hőcserélőket a szerverek hűtésére. Ez a rendszer a kezdeti energiafogyasztás 12%-ának megfelelő többletköltséget okoz. Ez hatalmas előrelépés a hagyományos aktív hűtőegységekhez képest, amelyek 30-70%-os többletköltséggel járnak. Ez az újszerű és bonyolult módszer azonban gondos és költséges tervezést igényel a gépészmérnököktől, akiknek szorosan együtt kell működniük az épület elektromos és vízvezeték-rendszereit tervező mérnökökkel.
A HVAC-rendszerek tervezőinek egyik fő szempontja a hatékonyság, azaz az áram- és vízfogyasztás. A hatékonyságot a rendszer kialakításának megváltoztatásával optimalizálják, mind a nagy, mind a kis léptékben. A hőszivattyúk és a párologtató hűtés hatékony alternatívái a hagyományos rendszereknek, azonban drágábbak vagy nehezebben kivitelezhetőek. A MEP-mérnök feladata, hogy összehasonlítsa ezeket a követelményeket, és kiválassza a feladathoz legmegfelelőbb kialakítást.
A villanyszerelőknek és a vízvezeték-szerelőknek általában nem sok közük van egymáshoz, azon kívül, hogy a szolgáltatásokat távol tartják egymástól. A gépészeti rendszerek bevezetése megköveteli a kettő integrációját, hogy a vízvezetékeket a villanyszerelők irányíthassák, a villanyszerelőket pedig a vízvezeték-szerelők szervizelhessék. Így a MEP mechanikai komponense egyesíti a három területet.
Elektromos szerkesztés
Váltakozó áramSzerkesztés
Nagyjából minden modern épületbe beépítik a váltakozó áramú hálózati áram valamilyen formáját a háztartási és mindennapi készülékek táplálására. Az ilyen rendszerek jellemzően 100 és 500 volt között működnek, besorolásuk és specifikációjuk azonban földrajzi területenként nagymértékben eltér (lásd Hálózati áram országonként). A hálózati áramot jellemzően az épület aljzatába, fal- és mennyezetüregekbe rejtett, szigetelt rézvezetéken keresztül osztják el. Ezek a kábelek a falakra, a padlóra vagy a mennyezetre szerelt aljzatokban végződnek. Hasonló technikát alkalmaznak a világítás (“lámpatestek”) esetében is, azonban a két szolgáltatást általában különböző áramkörökben, különböző védőberendezésekkel különítik el az elosztószekrényben. Míg a világítás kábelezését kizárólag a villanyszerelők végzik, a lámpatestek vagy lámpatestek kiválasztását egyes esetekben az épület tulajdonosaira vagy a belsőépítészekre bízzák.
Telefonvezetékek az 1970-es évekből. A kisfeszültségű kábeleket gyakran a mennyezeti gerendákon és a tetőüregek szigetelésén keresztül fektetik.
A háromfázisú áramot általában ipari gépekhez, különösen motorokhoz és nagy terhelésű eszközökhöz használják. A háromfázisú áramellátásról való gondoskodást már az épület tervezésének korai szakaszában figyelembe kell venni, mivel más előírások vonatkoznak rá, mint a háztartási áramellátásra, és ez olyan szempontokat befolyásolhat, mint a kábelek útvonala, a kapcsolószekrények elhelyezése, a nagy külső transzformátorok és az utcáról való csatlakozás.
InformatikaSzerkesztés
A technológia fejlődése és a számítógépes hálózatok megjelenése az elektromos rendszerek új aspektusának megjelenéséhez vezetett, amely magában foglalja az adat- és távközlési kábelezést. 2019-től számos származékos rövidítést javasoltak erre a területre, köztük a MEPIT (mechanikai, elektromos, vízvezeték- és informatikai technológia) és a MEPI (a MEPIT rövidítése). Az egyenértékű elnevezések a “kisfeszültség”, az “adat” és a “távközlés” vagy “comms”. Megjegyzendő, hogy a távközlési hálózatokhoz használt kisfeszültségű rendszer nem azonos a kisfeszültségű hálózattal.
A villamos berendezések információtechnológiai ágazatát számítógépes hálózatokhoz, telefonokhoz, televízióhoz, biztonsági rendszerekhez, hangelosztáshoz, egészségügyi rendszerekhez, robotikához stb. használják. Ezeket a szolgáltatásokat jellemzően más szakemberek telepítik, mint a magasabb feszültségű hálózati vezetékeket, és gyakran nagyon speciális szakmáknak, pl. biztonsági telepítőknek vagy audiointegrátoroknak adják ki őket.
A kisfeszültségű vezetékekre vonatkozó előírások gyakran kevésbé szigorúak vagy kevésbé fontosak az emberi biztonság szempontjából. Ennek eredményeképpen gyakrabban fordul elő, hogy ezeket a vezetékeket hozzáértő amatőrök szerelik vagy szervizelik, annak ellenére, hogy az elektromos ipar folyamatosan próbálja ezt megakadályozni.
SzerelésSzerkesztés
A gépjárműmotorok tesztelésére szolgáló laboratórium, amely az épületbe integrált vízvezeték- és villanyszerelési beállításokat mutatja
A vízvezetékrendszerek hozzáértő tervezése szükséges a más szakmákkal való konfliktusok elkerülése, valamint a költséges utómunka vagy a felesleges készletek elkerülése érdekében. A szabványos lakossági vízvezeték-szerelés terjedelme általában a hálózati nyomású ivóvízre, a fűtött vízre (a gépész- és/vagy villamosmérnökökkel együtt), a csatornázásra, a csapadékvízre, a földgázra, és néha az esővízgyűjtésre és -tárolásra terjed ki. Kereskedelmi környezetben ezek az elosztórendszerek sokkal több felhasználó befogadására, valamint egyéb vízvezeték-szolgáltatások, például hidroponika, öntözés, üzemanyagok, oxigén, vákuum/sűrített levegő, szilárd anyagok szállítása és így tovább.
A vízvezeték-rendszerek a levegő elosztását/szabályozását is kiszolgálják, és így hozzájárulnak a MEP mechanikai részéhez. A HVAC-rendszerek vízvezeték-szerelése magában foglalja a hűtőfolyadék, a nyomás alatt lévő levegő, a víz és esetenként más anyagok átvitelét. A levegő átvitelére szolgáló csatornázás szintén vízvezeték-szerelésnek tekinthető, de általában más szakemberek szerelik.