Menü

FELÜL: Adenomatosus polip
© ISTOCK.COM, SELVANEGRA

Rachel Winegar, a háromgyermekes coloradói édesanya, amióta az eszét tudja, problémái voltak az emésztőrendszerével. Így amikor közeledett a 30-hoz, és a problémái felerősödtek, a vastagbélrák nem jutott eszébe. Orvosa úgy gondolta, hogy talán egy olyan krónikus betegségről van szó, mint a cöliákia, a fekélyes vastagbélgyulladás vagy a Crohn-betegség. Szenvedett: “végbélvérzés még gázürítés közben is, telt érzés, puffadás, émelygés, alacsony energia, az érzés, hogy ül valamin, ceruzavékony széklet” – írja a The Scientistnek küldött e-mailben.”

Amikor végre orvoshoz fordult, Winegarnak kolonoszkópiát írtak elő. De ahelyett, hogy bármelyik említett állapotra bizonyítékot talált volna, az orvosa egy Winegar tenyérnyi nagyságú tömeget fedezett fel a végbelében, emlékszik vissza. Ez volt a 4. stádiumú rák. “A férjem, a három gyerekünk és én felforgattuk az életünket a rák diagnózisa miatt.”

Noha a Nemzeti Rákintézet szerint még mindig ritka, a felnőttek nagyjából 4 százalékát érinti életük során, a vastagbélrák egyre gyakoribb a fiatal felnőttek körében, még akkor is, ha az idősebbek körében csökken az előfordulása. Az első jelentések a fiatalabb betegek körében tapasztalható emelkedésről egy évtizeddel ezelőtt jelentek meg. “Azt hittük, hogy ez az újabb adatokkal kiegyenlítődik, de továbbra is emelkedik” – mondja Darren Brenner, a Calgary Egyetem molekuláris rákepidemiológusa.

Kétségtelenül látok olyan betegeket, akik vegetáriánusok, maratont futnak, vékonyak, tehát ez nem kizárólagos.

-Nancy You, MD Anderson Cancer Center

Brenner és munkatársai a kanadai nemzeti rákregiszter adatainak nemrégiben végzett elemzéséből kiderült, hogy az 50 év alatti nők körében a vastagbélrák diagnózisának előfordulása 2010 és 2015 között évente közel 4,5 százalékkal nőtt. Az 50 év alatti kanadai férfiaknál 2006 és 2015 között évente átlagosan közel 3,5 százalékos növekedést tapasztaltak. “A férfiak és a nők körében a legfrissebb születési kohorszok között a valaha mért legmagasabb arányokat látjuk” – mondja. A Kanadai Rákellenes Társaság szerint az ország 37 millió lakosából 2017-ben közel 12 000 nőt és közel 15 000 férfit diagnosztizáltak vastagbélrákkal minden korosztályból.

A Cancer című folyóiratban nemrég megjelent tanulmány hasonló tendenciát írt le az amerikaiak körében, a számok a végbélrák esetében valamivel magasabbak, mint a vastagbélrák esetében. 2004-ben a diagnózisok 10 százaléka 50 év alattiakat érintett, míg 2015-ben ez az arány 12 százalék volt. Az emelkedés nem korlátozódik Észak-Amerikára: májusban egy elemzés szerint Dániában, Új-Zélandon és az Egyesült Királyságban az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt a vastagbélrákos megbetegedések száma az 50 év alattiak körében. Hasonlóképpen, egy 20 európai országot vizsgáló tanulmány szerint az elmúlt évtizedben a vastagbélrák előfordulása évente közel 8 százalékkal nőtt a 20-as éveikben járók körében, 5 százalékkal a 30-as éveikben járók körében, és 1,6 százalékkal a 40-es éveikben járók körében.

Napjainkban a Texasi Egyetem MD Anderson Rákközpontjában minden harmadik új vastagbélrákdiagnózis 18 és 50 év közötti betegeket érint, Nancy You, az ottani sebészeti onkológus szerint. Ami különösen aggasztja őt, hogy a fiatal felnőtteket aránytalanul nagy arányban érinti a végbélrák, amely összetettebb kezelést igényel, mint a vastagbélrák – írja a The Scientistnek küldött e-mailben. Ráadásul aránytalanul nagy számban vannak már a diagnózis felállításakor a 3. vagy 4. stádiumban – valószínűleg azért, mert a betegek és az orvosok nem ismerik eléggé a fiatalokat érintő betegséget, mondja. A tendenciák arra hívják fel a figyelmet, hogy sürgősen fel kell hívni a figyelmet a problémára, és meg kell érteni a kiváltó okokat. “Ez egy nagyon nehezen megválaszolható kérdés” – mondja.”

A vastagbélrák kialakulásához hozzájáruló számos tényező

Általánosságban elmondható, hogy a vastagbélrákok kis része – körülbelül 5 százaléka – örökletes, beleértve az olyan állapotokat, mint a Lynch-szindróma, amelyet a DNS-replikáció hibáinak javításáért felelős gének mutációi okoznak. További körülbelül 20 százaléknál a családban előfordult vastagbélrák, bár nem egyértelmű, hogy elsősorban genetikai vagy környezeti tényezők okozzák-e a betegség egyes családokban való halmozódását.

A legtöbb vastagbélrák olyan embereknél fordul elő, akiknek nincs családi előzménye vagy ismert genetikai hajlamuk, mint a Winegar esetében. Ezekre a szórványos esetekre különböző elméletek születtek az okokra vonatkozóan, többek között a bélmikrobiom változásai és a mozgásszegény életmód. Az év elején közzétett bizonyítékok például összefüggésbe hozták a tévénézéssel töltött hosszabb időt a betegség kialakulásának fokozott kockázatával a fiatal amerikaiak körében. A vastagbélrák általános kockázati tényezői közé tartozik még a dohányzás és az erős alkoholfogyasztás.

A daganat egyszerűen közvetlenül megeheti az elfogyasztott cukrot. Ez egyedülálló a vastagbélrák esetében.

-Marcus Goncalves, Weill Cornell Medical College

Mivel a fiatal felnőttek körében viszonylag rövid idő alatt nőtt meg az esetek száma, Brenner szerint ezt valószínűleg inkább a környezeti kockázati tényezők, mint a lakosság genetikai változásai okozzák. “A valószínű bűnösök valószínűleg az elmúlt negyven évben megváltozott főbb életmódbeli és expozíciós trendek kombinációja” – mondja.”

Egyes kutatók az elmúlt évtizedek táplálkozással kapcsolatos változásait okolják. “Tudjuk, hogy az emberek ezekben a fiatalabb csoportokban kevesebb rostot és több feldolgozott élelmiszert fogyasztanak, mint a korábbi generációk” – mondja Brenner. Ezek ismert kockázati tényezői a vastagbélráknak, akárcsak a feldolgozott húsok és a vörös húsok. Ráadásul az elhízás aránya egyre nő a fiatal népesség körében, amit több tanulmány is összefüggésbe hozott a vastagbélrák növekedésével a fiatal felnőttek körében.

“A vastagbélrák az egyik legérzékenyebb a táplálkozásra” – jegyzi meg Marcus Goncalves, a New York-i Weill Cornell Medical College endokrinológusa, akinek kutatásai az étrend rákra gyakorolt hatásaira összpontosítanak.

Noha az elhízás és a vastagbélrák közötti pontos kapcsolatok nem egyértelműek, ő több módot lát arra, hogy az elhízás hogyan táplálhatja a daganat növekedését. A testszerte és a daganat közelében lévő zsírtartalékok növelésével az elhízás üzemanyagot biztosíthat a rákos sejteknek a növekedéshez. Az elhízás hormonális változásokra is hajlamosíthat, mint például a nagy mennyiségű inzulin és ösztrogén, ami fokozhatja a sejtnövekedés ütemét. Az állapot a testszövetek szisztémás gyulladásához is vezet, olyan citokineket szabadítva fel, amelyek tovább serkentik a tumor növekedését. A táplálkozási szokások is megváltoztathatják a bélben lévő baktériumpopulációkat, amelyek a metabolitok és hormonok szintjének megváltoztatásával befolyásolhatják a tumor növekedését – teszi hozzá.”

See “Breaking the Cancer-Obesity Link”

A cukorbevitel is fontos tényező lehet. “A daganat egyszerűen közvetlenül megeheti a cukrot, amit megeszünk. Ez egyedülálló a vastagbélrák esetében” – mondja Goncalves. Nemrég ő és kollégái olyan egereken végeztek vizsgálatot, amelyek genetikai hajlamot mutattak a vastagbélrákra, és magas fruktóz tartalmú kukoricasziruppal etették őket. A kezelt állatokban ezek a daganatok sokkal nagyobbak lettek, és agresszívebbnek tűntek, mint a kontroll állatokban, amelyek nem kaptak szirupot. “De nem váltak elhízottá, így a cukor hatása elkülöníthető” – magyarázza.”

A vastagbélrák jóindulatú polipokból, vagyis adenómákból ered, amelyek rákossá válhatnak, ha nem távolítják el őket. A fruktóz a glükóz mellett katalizátorként működik a glükóz-anyagcserében, amelyet a sejtek a makromolekulák, például a fehérjék, a DNS és a lipidek felépítéséhez használnak. Túlzott mennyiségben ezek a cukrok okozhatják a jóindulatú polipok rákossá válását. Mivel a sejtek gyorsan növekednek és szaporodnak, ez növelheti az új mutációk kialakulásának valószínűségét, például a sejtciklust szabályozó génekben. “A munkánk azt sugallja, hogy ha van egy jóindulatú polipunk, és aztán egy kicsit több cukrot adunk neki, akkor az a polip gyorsabban rákossá válhat” – teszi hozzá Goncalves.”

You, az MD Anderson onkológusa óvakodik attól, hogy túlságosan az egyes kockázati tényezőkre koncentráljunk. “Határozottan látok olyan betegeket, akik vegetáriánusok, maratont futnak, soványak, szóval ez nem kizárólagos” – mondja. “A sajnálatos valóság az, hogy sok olyan fiatalt is diagnosztizálnak, akik ‘mindent jól csináltak'” – teszi hozzá.”

Tudatosságra van szükség a fiatalok vastagbélrákjával kapcsolatban

A fiatalabb betegek vastagbélrákja a diagnózis felállításakor gyakran előrehaladott stádiumban van. Az 50 év alatti vastagbélrákos betegek és túlélők körében végzett, a közösségi médiában végzett, 1195 fős felmérés friss eredményei szerint 71 százalékuk mondta, hogy a 3. vagy 4. stádiumban diagnosztizálták őket. “Valódi egyenlőtlenség van közöttük abban, hogy időben diagnosztizálják őket” – mondja Ronit Yarden, a kutatás vezető szerzője és a felmérést végző, washingtoni székhelyű Colorectal Cancer Alliance (CCA) betegjogi csoport orvosi ügyekért felelős igazgatója.

“A vastagbélrák esetében az a legpusztítóbb, hogy ha korán észreveszik, megelőzhető lenne, vagy legalábbis a túlélési arány jelentősen növekedne” – mondja Yarden. A fiatal felnőttek számára azonban több jelentős akadálya is van a korai diagnózis felállításának.”

A nem biztosított fiatalok, akiknél a vastagbélrák tünetei jelentkeznek, jellemzően nem jutnak hozzá időben elvégzett kolonoszkópiához, amelyet a vastagbélrák arany standard diagnosztikai eszközének tartanak. De még a biztosítással rendelkezők számára is nehéz lehet kolonoszkópiához jutni, mivel az amerikai biztosítótársaságok az eljárást osztályozzák: Ha az orvos nem talál olyan polipot a vastagbélben, amelyet el kell távolítani, a legtöbb társaság ezt megelőző eljárásnak tekinti az 50 év alatti, tüneteket mutató emberek esetében – magyarázza Yarden. Ha azonban polipot találnak és eltávolítják, még akkor is, ha az jóindulatú, a biztosítók ezt általában diagnosztikai vizsgálatnak tekintik, és mint ilyet, gyakran különböző önrészek és díjak terhelik. “Néhányan, akik esetleg alulbiztosítottak, nem akarnak elmenni és megvizsgálni magukat, mert attól félnek, hogy megnőnek a költségek, ha találnak valamit” – mondja. “Ez egy kiskapu, ami itt az Egyesült Államokban van.”

Az amerikai orvosi közösségen belül folyamatos viták folynak arról, hogy miként lehet a szűrési irányelveket a fiatalok körében megnövekedett esetszámhoz igazítani – mondja You. Tavaly az Amerikai Rákellenes Társaság (ACS) 50-ről 45 évre csökkentette a vastagbélrákra ajánlott szűrési korhatárt, mivel a legtöbb 50 év előtti rákos megbetegedés az emberek 40-es éveiben fordul elő. Néhány állam már elfogadta ezt az előírást, de mások arra várnak, hogy az amerikai Preventive Services Task Force elfogadja az ACS irányelveit, mondja Yarden.

A vastagbéltükrözés, az invazív eljárás körüli félelem is visszatarthatja az embereket attól, hogy orvoshoz menjenek. Vannak más, nem invazív szűrési módszerek is – például a széklet immunokémiai tesztek -, de a kolonoszkópia tekinthető a leghatékonyabbnak, mivel a polipok azonnal eltávolíthatók a látogatás során, mondja You.

Sok fiatal egyszerűen nincs tisztában azzal, hogy az olyan tüneteket, mint a fiatal korban jelentkező végbélvérzés, vastagbélrák is okozhatja, teszi hozzá Yarden. Ez volt a helyzet Rachel Winegar esetében is. A CCA felmérésében részt vevők 41 százaléka számolt be arról, hogy a tünetek jelentkezése után legalább hat hónapot várt, mielőtt orvoshoz fordult volna.

Ez az orvosok tájékozatlanságából is adódhat. A felmérés szerint a válaszadók 67 százaléka legalább két orvosnál járt, mielőtt megkapta volna a helyes diagnózist. “Az orvosaim nem keresték a vastagbélrákot” – írta egy válaszadó. “A tüneteim utólag elég nyilvánvalóak voltak, de nem hiszem, hogy hozzászoktak ahhoz, hogy ezt a diagnózist fiatalokban lássák”.

“Annak ellenére, hogy csak tíz százalék a fiatalon kialakuló vastagbélrák, ez még mindig jelentős” – mondja Yarden. “A betegeknek tisztában kell lenniük a tünetekkel, és hallgatniuk kell a testükre, és néha ragaszkodniuk kell egy második véleményhez, amíg alaposan meg nem vizsgálják őket”.

Winegar, aki elmondása szerint előzetes pozitív eredményeket tapasztalt, miután egy mexikói kezelőközpontban a Stivarga rákellenes gyógyszer kúráját kapta, egyetért. “Az embereknek tudniuk kell, mi a “normális” és mi az, ami aggodalomra ad okot”.

Katarina Zimmer New Yorkban élő szabadúszó újságíró. Megtalálható a Twitteren @katarinazimmer.