Meniszkusztranszplantáció

A meniszkusztranszplantáció (csere vagy rekonstrukció) egyre népszerűbb az 50 év alatti, poszttraumás artritisz korai jeleit mutató betegek kezelésében. A Cleveland Clinicben a meniszkusztranszplantációt a nagy, helyrehozhatatlan szakadással járó, minimálisan vagy mérsékelten tüneteket mutató betegek számára tartjuk fenn.

A térd meniszkusz-sérülései bármely életkorban előfordulhatnak, de a leggyakoribbak a 30-50 éveseknél. A fiatalabbak általában sportolás közben sérül (szakad el) a meniszkuszuk, míg az idősebbeknél a szakadás minimális sérülések, például a székből vagy golfkocsiból való kiszállás közbeni kicsavarodás következtében következik be.

A C alakú porc fő funkciója a teherátvitel. A meniszkusz nagyobb felületen osztja el az erőket a combcsont és a sípcsont között, hogy csökkentse az ízületi porcok pontszerű érintkezési erőit. Segítik az ízület kenését és táplálását, és a mediális (belső) meniszkusz az elülső keresztszalag (ACL) sérülését követően a térd “tartalék” stabilizátoraként működik.

Mivel a meniszkusz nagy részének nincs vérellátása, sérülés esetén nem képes átesni azon a normális gyógyulási folyamaton, amely a test nagy részén végbemegy.

A tünetekkel járó meniszkuszszakadás kezelése magában foglalhatja a meniszkusz javítását, a részleges meniszektómiát és a meniszkusztranszplantációt. A meniszkuszjavítás minden lehetséges esetben javasolt, különösen fiatal betegeknél, mivel ez helyreállíthatja a térd normális működését.

A meniszkuszszakadás-sérülések leggyakoribb kezelése azonban az artroszkópos részleges meniszektómia, amely egyben a leggyakoribb ortopédiai sebészeti eljárás is. A részleges meniszektómia csökkenti a meniszkuszszakadással járó tüneteket (záródás, kattogás, fájdalom, duzzanat stb.), de csak a helyrehozhatatlan szakadások esetében alkalmazható, mivel nem változtatja meg a betegség természetes lefolyását, amely gyakran vezet osteoarthritishez.

A mediális (belső) meniszkuszt gyakrabban ültetik át, mint az oldalsó (külső) meniszkuszt, mivel a mediális meniszkusz sérülései gyakoribbak. A transzplantációra alkalmas jelöltek közé tartoznak a stabil, jól beállított térddel és minimális vagy mérsékelt tüneteket okozó, poszttraumás ízületi gyulladással rendelkező betegek.

A legjobb eredmény érdekében az orvosnak a meniszkusztranszplantáció előtt korrigálnia kell a térd esetleges helytelen beosztását és/vagy “lazaságát”.

A meniszkusztranszplantáció során először a megmaradt meniszkuszszövetet távolítják el. Ezután artroszkópos irányítással egy frissen fagyasztott cadaver meniszkuszt ültetnek be a térdbe, amelyet előzetesen a páciens térdéhez méreteztek. A csontos rögzítéshez vagy csontvályút (laterálisan) vagy csontalagutat (medialisan) használnak, majd varratokat helyeznek a natív meniszkusz peremére vagy a kapszulára.

A járóbeteg-műtét 23 órás tartózkodással jár. A betegnek négy-hat hétig mankót kell használnia, és rehabilitáción kell részt vennie a mozgás és az erő visszanyerése érdekében. Három-négy hónap múlva visszatérhetnek a nehéz munkához, hat-kilenc hónap múlva pedig a sportoláshoz.

Klinikai tanulmányok 75-85 százalékos sikerességi arányt mutattak ki a meniszkusztranszplantáció esetében, amelyet a fájdalom/duzzanat csökkenéseként, az aktivitás növekedéseként és a poszttraumás artritisz elkerülhetetlen progressziójának késleltetéseként határoztak meg. Amíg azonban a hosszú távú vizsgálatok nem tudják pontosan meghatározni a progresszió mértékének csökkenését, addig ez az eljárás nem ajánlott tünetmentes betegek esetében.