Mentális betegségek

Tünetek és hatások

Noha a személyiségzavarok általában serdülőkorban vagy a korai felnőttkorban kezdődnek, a felnőttkor közepén is jelentkezhetnek. Az időzítés bizonyos mértékig a személyiségzavar típusától és az egyént körülvevő helyzettől vagy eseményektől függ.

A személyiségzavarral küszködők ennek következtében nagy nehézségekkel küzdenek másokkal szemben. Hajlamosak rugalmatlanok, merevek és képtelenek reagálni az élet változásaira és követelményeire. Bár úgy érzik, hogy viselkedésmintáik “normálisak” vagy “helyesek”, a személyiségzavarban szenvedő emberek hajlamosak szűk látókörrel rendelkezni a világról, és nehezen vesznek részt a társadalmi tevékenységekben. Az egészséges személyiségű emberek ezzel szemben képesek megbirkózni a normális stresszel, és nem okoz nekik gondot a családdal, barátokkal és munkatársakkal való kapcsolatteremtés.

A személyiségzavarok a szó szoros értelmében nem betegségek, mivel nem zavarják az érzelmi, értelmi vagy észlelési funkciókat. A személyiségzavarban szenvedők azonban olyan életet élnek, amely nem pozitív, proaktív vagy kiteljesedő. Nem meglepő módon a személyiségzavarok a potenciál elérésének kudarcával is összefüggnek.

A környezeti frusztráció nélkül a személyiségzavaros emberek vagy elégedetlenek önmagukkal, vagy nem. Segítséget kérhetnek a személyiségzavarukból eredő tünetek (pl. szorongás, depresszió) vagy maladaptív viselkedés (pl. kábítószerrel való visszaélés, bosszúvágy) miatt. Gyakran nem látják szükségét a terápiának, és társaik, családjuk vagy egy szociális intézmény utalja őket, mert maladaptív viselkedésük nehézségeket okoz másoknak. Ahelyett, hogy ők alkalmazkodnának más emberekhez, másoknak kell alkalmazkodniuk hozzájuk. Ez komoly terhet jelent a családi és közeli baráti kapcsolatokban, valamint a munkahelyen. Ugyanakkor, ha a többi ember nem alkalmazkodik, a személyiségzavarral küzdő egyén dühössé, frusztrálttá, depresszióssá vagy visszahúzódóvá válhat. Ez az interakciók ördögi körét hozza létre, ami arra készteti az egyént, hogy kitartson a maladaptív viselkedésben, amíg szükségletei ki nem elégülnek. Mivel ezek a betegek általában különállónak és rajtuk kívül állónak tekintik a nehézségeiket, a mentális egészségügyi szakembereknek nehéz rávenni őket arra, hogy belássák, hogy a probléma valójában az ő személyiségükben rejlik.

A súlyos személyiségzavarban szenvedőknél magas a hipochondria, az alkohol- vagy drogfogyasztás, valamint az erőszakos vagy önpusztító viselkedés kockázata. Előfordulhat, hogy következetlen, távolságtartó, túlzottan érzelmes, bántalmazó vagy felelőtlen szülői stílusuk van, ami gyermekeiknél orvosi és pszichiátriai problémákhoz vezet. A személyiségzavarban szenvedő emberek kisebb valószínűséggel tartják be az előírt kezelési rendet. Még ha meg is teszik, tüneteik – legyenek azok pszichotikusak, depressziósak vagy szorongásosak – sokkal kevésbé reagálnak a gyógyszerekre. A személyiségzavarban szenvedő személyek gyakran nagyon frusztrálóak a környezetük számára, beleértve az orvosokat is – akiknek irreális félelmeikkel, túlzott követeléseikkel, jogosultságtudatukkal, kifizetetlen számláikkal, be nem tartásukkal és dühös becsmérlésükkel kell megküzdeniük.

A legtöbb személyiségzavar a személyiségfejlődés és a jellem problémáiként kezdődik, amelyek a serdülőkorban tetőznek, majd személyiségzavarként definiálják őket.

A személyiségzavarok tünetei közé tartoznak:

• Bármennyire is különbözőnek hangzanak ezek a zavarok, a személyiségzavarban szenvedő egyénekben sok közös van.
• Az én-központúság, amely az “én vagyok az első”, önmagammal kapcsolatos hozzáállásban nyilvánul meg.
• Az egyéni felelősségvállalás hiánya, amely áldozati mentalitáshoz és mások, a társadalom és a világegyetem hibáztatásához vezet a problémáikért.
• A perspektívakeresés és az empátia hiánya.
• Manipulatív és kizsákmányoló viselkedés.
• Boldogtalanság, depresszióban és más hangulati és szorongásos zavarokban szenvedés.
• Más mentális zavarokra való hajlam, például kényszerbetegségekre és pánikrohamokra való hajlam.
• Torzult vagy felszínes ön- és mások észlelésének megértése, képtelen meglátni a kifogásolható,elfogadhatatlan, kellemetlen vagy önpusztító viselkedését vagy azokat a problémákat, amelyek hozzájárulhattak a személyiségzavarhoz.
• Socially maladaptive, changing the rules of the game, introducing new variables, or otherwise influencing the externalworld to conform to their own needs.
• No hallucinations, delusions or thought disorders.