Miért hívják az orvosi szakértőt “orvosnak”?
Amit tudni kell
Az orvosszakértőket azért hívják orvosnak, mert a fizika szó eredetileg az orvosi gyakorlatra és a természettudományra egyaránt utalt. Ahogy a tudományterületek kiforrottak, a gyógyításra alkalmazott fizika fokozatosan kiszorult az orvostudomány javára. A fizikus szóval azt jelölték, aki a “fizikát” tanulmányozza, az orvos pedig megmaradt az orvosokkal való társítással.
Mi a szótárszakmában hajlamosak vagyunk inkább a nyelvbe érkező új szavakra koncentrálni, mint azokra, amelyek csendben távoznak a nyelvből. Ez érthető, sőt kiszámítható, de néha a használaton kívüli szavak maradványai, amelyek a szemünk előtt rejtőznek, elárulnak valamit arról, hogyan fejlődött a nyelv.
Egy példa: egy tudós a tudományt tanulmányozza; egy fogorvos a fogászatot alkalmazza; egy vízvezeték-szerelő a vízvezetékkel foglalkozik. De miért van az, hogy az orvostudományt gyakorló személyt orvosnak hívják?
A választ a lexikográfiai módszerrel találhatjuk meg.
“Fizika” és orvostudomány
Kiderül, hogy a fizikát az 1400-as évektől kezdve használták “a betegség gyógyításának gyakorlatára” és “a betegség gyógyítására szolgáló orvosságra” – mindkettőt ma már általában az orvostudomány szóval fejezik ki. A modern kor előtti időkben az orvostudomány és a természettudomány szorosan összekapcsolódott, és a fizika kifejezés mindkettőre vonatkozott.
Shakespeare korában a fizikát “orvosságra” használták, az orvost pedig úgy használták, ahogy ma is használjuk, vagyis “aki orvoslást gyakorol”:
This Physicke but prolongs thy sickly days (Hamlet)
Nagyobb szüksége van az istenire, mint az orvosra. (Macbeth)
Shakespeare kortársa, Thomas Nashe “Litánia pestis idején” című versében a fizikust használta az orvostudomány megszemélyesítésére:
Gazdag emberek, ne bízzatok a gazdagságban,
Az arany nem vehet nektek egészséget;
A fizikusnak magának is el kell halványulnia.
Minden véget ér,
A pestis teljes gyorsasággal elmegy;
Beteg vagyok, meg kell halnom.
A gyógyászat szinonimája volt a fizika e “betegség ellen való orvosság” használatának, és a két szó évszázadokon át együtt élt:
Így tettek minden olyan dolgot, ami a biztonságukkal ellentétes volt, mintha nem is fizikát vagy orvosságot adományozott volna a világnak az igazi orvos
-William Camden, Britannia, or A chorographicall description of the most flourishing kingdomes, 1637
Nathan Bailey 1725-ös szótárában, a kor legnagyobb szótárában az orvostudomány definícióját a fizika fogalmával írja le:
MEDICINE : the Art of Physick; also a Physical Remedy.
Mégis ugyanebben a szótárban Bailey világosan kifejezi, hogy tudatában van a szókincs változásának, ahogy a tudományos szabványok fejlődtek:
PHYSICK : általában minden anyagi lény tudománya, vagy bármi, ami e látható szó rendszerével kapcsolatos, bár szűkebb és helytelenebb értelemben az orvostudományra alkalmazzák; the Art of curing Diseases, or Medicines prepared for that purpose
Branching Fields of Science
Az ítélkező “improper” megjegyzésével Bailey egy tudományos, kulturális és nyelvi változást ismert el; csak miután a speciálisabb területek elkülönültek egymástól, alakultak ki az e területeket megnevező szavak. A 18. században a kémia elvált az alkímiától, a csillagászat elvált az asztrológiától, a biológiát megalkották, a fizika pedig az élő dolgok helyett az anyag és az energia tanulmányozására korlátozódott.
Egy évszázaddal később, 1828-ban Noah Webster is megad egy definíciót és egy megjegyzést a fizika elhalványuló használatáról:
- A betegségek gyógyításának művészete. Ezt ma már általában orvoslásnak nevezik.
Fizikus vs. fizikus
A fizika orvosi használata így lexikailag megfeneklett: a fizika egy új tudományág neve volt, az orvostudomány pedig kényelmesen és teljesen kiszorította a már nem használt fizika használatát.
A fizikus azonban nem kapta meg a feljegyzést. Sokáig használták mind a “természettudományt tanulmányozó”, mind az “orvostudományt művelő” kifejezésre, de miután a fizika területét elkülönítették a többitől, és végül az 1800-as években a fizikus az új tudomány szakemberének kifejezéseként született meg, az orvos egy jelentésében megváltozott gyökszó maradványa maradt. A francia nyelvben a médecin szót használják olyan személyre, aki médecine-t gyakorolt – de az angol nem ilyen szigorúan logikus.
Fizikusok, orvosok és sebészek
Az orvost persze nevezhetnénk egyszerűen orvosnak is, de még ez a kifejezés is változott az idők során. A doktor a latin “tanár” szóból származik, és olyan rokon szavakat adott nekünk, mint a doktrína és a dokumentum. A King James Bibliában a jelentése valami olyasmi, mint “vallástudós”:
És lőn, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, az orvosok között ülve, mindketten hallgatták őket, és kérdezgették őket.
Később a kifejezést azokra kezdték használni, akik egy adott területen a legmagasabb fokú műveltséget érték el, és az orvostudomány a tudományágak közé tartozott. Talán egyszerűen azért, mert a közönségnek sokkal több oka van arra, hogy orvosokat keressen, mint mondjuk az irodalom vagy az alkalmazott matematika doktorát, a doktor mint általános kifejezés inkább a gyakorló orvosok, mint a gyakorló fizikusok szinonimájává vált.
Végezetül, egy másik majdnem szinonima a sebész. A sebészetet gyakran lenézték az orvosok, és valójában a középkortól egészen az 1700-as évekig a borbélyok végezték (az Oxford English Dictionaryben még a barber-surgeon szócikk is szerepel) – ez az oka annak, hogy a borbélybot a mai napig piros-fehér. They were trained by apprenticeship and their manual skills were considered less intellectually challenging than the educations that made physicians “doctors.”
Ultimately, of course, surgeons became the highly trained and highly skilled people we know them to be, and whether we call them doctors or physicians, are among the medical professionals who are trusted because of their demonstrable expertise.
