Miért olyan veszélyesek az esések az idősek számára?

Az olyan betegségek, mint a szívbetegségek és a rák, közismertek a súlyosságukról, különösen az idősebb felnőttek esetében. Az elmúlt évtizedben azonban egyre gyakoribbá vált egy másik ok, amely súlyos egészségügyi következményekkel jár az idősek számára: az esések. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) szerint minden negyedik 65 éves és idősebb amerikai évente elesik.

ADVERTISMENT

Csak 2018-ban mintegy 36 millió esést jelentettek az idősek körében. Ezek közül több mint nyolcmillió igényelt orvosi ellátást vagy legalább egy napra korlátozott aktivitást; megdöbbentő módon több mint 32 000 idős halt meg esés következtében. A legtöbb esés nem jár súlyos sérülésekkel, hogyan lehet tehát egy ilyen ártalmatlannak tűnő baleset életveszélyes egy idősödő szerettünk számára?

Az idősek esésének következményei

Az esés súlyossága gyakran a baleset jellegétől függ. Például az, hogy egy idős ember hogyan esik el, jelentheti a különbséget a csípőtörés, a traumás agysérülés (TBI) vagy néhány ütés és horzsolás között. A csonttörések és a lágyrészsérülések (pl. zúzódások, rándulások és húzódások) a leggyakoribb eséssel kapcsolatos sérülések. Sajnos az idősek számára még a kisebb sérülések is kórházi kezelést igényelhetnek, és sokan soha nem nyerik vissza az esés előtti funkcionalitás és önbizalom szintjét.

Miért okoznak az esések halált az időseknél?

A magas életkor, a gyengeség és a már meglévő egészségügyi állapotok csökkentik annak valószínűségét, hogy az idősek felépülnek az eséssel kapcsolatos sérülésekből. A University of Rochester Medical Center kutatócsoportja arra vállalkozott, hogy megvizsgálja, hogyan különböznek a földre esések hatásai az idős és nem idős felnőttek között. Bár a talajszintű esések (amelyek akkor következnek be, amikor az egyén álló helyzetből esik el) nem hangzanak súlyosnak, az időseknél súlyos sérüléseket okozhatnak. A The Journal of Trauma: Injury, Infection, and Critical Care című szaklapban közzétett tanulmány megállapította, hogy az idősebb felnőttek háromszor nagyobb valószínűséggel halnak meg egy alacsony szintű esést követően, mint a 70 évnél fiatalabbak.

“Lehetőség van arra, hogy minimalizáljuk azt, amit az emberek viszonylag jelentéktelennek tartanak, mint például a nedves csempepadlón való elcsúszás és elesés” – magyarázta Julius Cheng, Dr. Julius Cheng, az URMC Sebészeti Tanszékének docense és a tanulmány vezető szerzője a sajtóközleményben. “Kutatásunk azt mutatja, hogy nem szabad alábecsülni az alacsony szintről történő eséseket abból a szempontból, hogy milyen súlyosak lehetnek, különösen az idősebb betegeknél.”

Egy másik tanulmány, amelyet a CDC Nemzeti Sérülésmegelőzési és -ellenőrzési Központjának kutatói végeztek, megállapította, hogy a 65 éves és idősebb emberek körében az eséssel kapcsolatos halálesetek közel fele (48,7 százaléka) fejsérüléssel járt. Azonban még a kevésbé súlyos, eséssel kapcsolatos sérülések, például csonttörések esetén is bonyolult a kezelés menete és a prognózis az idősek esetében. A kórházi kezelés kockázattal jár az időseknél. Még ha egy idős ember túl is éli az esést és az azt követő orvosi ellátást, a hosszabb felépülési idő hosszabb kórházi tartózkodást jelent, és növeli az idősek rehabilitációs intézetébe vagy tartós ápolási intézménybe való elbocsátás valószínűségét. Ez növeli a kórházi fertőzések, például a tüdőgyulladás, a szepszis, a C. diff és a katéterrel összefüggő húgyúti fertőzések (UTI) veszélyét. A csípőtáji törések gyakran igényelnek nyugtatóval és további traumával járó műtéti beavatkozásokat – két olyan dolog, amely veszélyeztetheti egy idős ember életét.

Az eséseknek hosszú távú hatásai vannak az idősekre

A nem halálos kimenetelű esés szövődményei végül képtelenné tehetik az idős embert arra, hogy gondoskodjon magáról. Az URMC földi eséses vizsgálatában részt vevő időseknek csak 22 százaléka volt képes önállóan működni, miután kiengedték a kórházból. Egy ilyen traumatikus és fájdalmas esemény után még azok az idősek is, akik jelentősen felépültek, hajlamosak csökkenteni aktivitásukat az újabb eséstől való félelem miatt. Sajnos ez a félelem jogos, hiszen egy esés megnöveli az idősek esélyét arra, hogy újra elesnek.

ADVERTIZEMENT

Sok idős ember tisztában van azzal, hogy az esések milyen veszélyesek lehetnek. Még ha egy idősödő szerette még soha nem is esett el, vagy szenvedett súlyos eséssel kapcsolatos sérülést, az esetleges sérüléstől vagy rokkanttá válástól való félelem markáns viselkedésbeli változásokat eredményezhet. Ilyen például a rendszeres tevékenységek (pl. fürdés, főzés, háztartásvezetés) megváltozása, az otthon elhagyásától való vonakodás és a mások segítségétől való fokozott függés. Bár ezek az életmódbeli változások érthetőek, és az elesés kockázatának csökkentését célozzák, akaratlanul is fokozhatják a gyengeséget és az elesésekkel szembeni sebezhetőséget. Ráadásul ezek a változások gyakran visszahúzódást és társadalmi elszigetelődést eredményeznek, ami hozzájárulhat a depresszióhoz, delíriumhoz vagy akár a demenciához is.

Az idősek esésének megelőzése a kulcs

Az esések megelőzésének legjobb módja, ha még azelőtt kezeljük és minimalizáljuk a veszélyeket, mielőtt azok veszélyt jelentenének az idősödő szeretteink egészségére. Nem minden baleset kerülhető el, de bizonyos óvintézkedések megtétele meghosszabbíthatja az idősek függetlenségét, segíthet nekik, hogy magabiztosabbnak érezzék magukat, és nagymértékben csökkentheti a sérülés és halálozás kockázatát.

olvasd: Hogyan előzhetjük meg az idősek elesését

Források: Hogyan előzhetjük meg az idősek elesését

Források: Important Facts about Falls (https://www.cdc.gov/homeandrecreationalsafety/falls/adultfalls.html); FACT SHEET: Older Adult Falls (https://www.cdc.gov/steadi/pdf/STEADI_ClinicianFactSheet-a.pdf); Ground Level Falls Are Associated With Significant Mortality in Elderly Patients (https://journals.lww.com/jtrauma/Abstract/2010/10000/Ground_Level_Falls_Are_Associated_With_Significant.14.aspx); Circumstances and Contributing Causes of Fall Deaths among Persons Aged 65 and Older: United States, 2010 (https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4707652/); Post-Fall Emotional Response (https://www.todaysgeriatricmedicine.com/archive/JF16p18.shtml)