Mi a különbség a szöcskék és a sáskák között?

Új Mexikóban valami nyüzsög. A fertőzés olyan sűrű, hogy a rovarfelhők úgy jelennek meg a radaron, mint, nos, igazi felhők.

“Az emberek számára kellemetlen, mert séta, futás és kerékpározás közben az emberek arcába repülnek” – mondta John R. Garlisch, a Bernalillo megyei szövetkezeti tanácsadó szolgálat tanácsadója az ABC Newsnak. “Beugrálnak az emberek házaiba és garázsaiba, vezetés közben szétfröcskölik a szélvédőt és az autó rácsát, és megeszik az emberek növényeit”.

Szóval mik ezek? Nos, a hírügynökségek szöcskéknek nevezik őket, de ha nyüzsögnek, akkor sáskák? A New York Times egy tavalyi hasonló esetről szóló cikke odáig ment, hogy azt állította, hogy a szöcskék pusztán a rajzás által válnak sáskává.

National Weather Service

A sáskákról szóló 2010-es cikkben, amely az Encyclopedia of Animal Behavior című könyvben jelent meg, Alexandre Vsevolo Latchininsky, Wyoming állam extension entomológusa kifejti, hogy “minden sáska szöcske, de nem minden szöcske sáska.” A sáskákat “rövid szarvú szöcskékként (Orthoptera: Acrididae) határozza meg, amelyeket a sűrűségtől függő viselkedési, fiziológiai és fenotípusos polimorfizmus különböztet meg.”

A fenotípusos mutabilitás arra utal, hogy a sáskák egyes alfajai esetében a különböző életszakaszokat különböző színek, sőt testformák jellemzik. Azonban a viselkedési aspektus – a tömeges csoportosulás – az, ami a leginkább figyelemre méltó. A rajzás, vagyis az úgynevezett “csoportos fázis” bemutatása a legnyilvánvalóbb jellemző, amely egy szöcske-alfajt sáskaként azonosít.”

Latchininsky tanulmányában kifejti, hogy “a világ több mint 12 000 leírt szöcskefajtája közül csak körülbelül egy tucatnyi mutat kifejezett viselkedésbeli és/vagy morfológiai különbségeket mind a nimfák, mind a felnőttek fázisai között, és azokat sáskának kell tekinteni”. És valójában az együttrajzolásra való hajlam viszonylag új keletű jelenség a szöcskék evolúciójában.

Mivel azonban Új-Mexikóban találkozunk, az az Acrididae család tagjainak jellegtelen rajzása, amelyek a szöcskék elnevezésének nem rajzó tagjai. Latchininsky a mental_flossnak elmondja, hogy ez nagyjából egy tucatszor fordult elő az evolúció történetében. Figyelmeztet azonban, hogy “ezek az alkalmi gyülekezések nem jelentik azt, hogy ezek a szöcskék sáskák! Csak mintegy tucatnyi valódi sáskafaj létezik, amelyeknél a sűrűség növekedése viselkedésbeli változásokat okoz, amelyeket fiziológiai, morfológiai és egyéb fenotípusbeli változások követnek”. Enyhítő tényezők – a tavalyi monszunszezon és a száraz tél – alapján úgy tűnik, hogy ez a mostani jelenség inkább a túl sok szöcske túl kis helyen, mint a rajzáshoz való hajlam esete.

Latchininsky mégis úgy véli, hogy “ez lehet az első evolúciós lépés afelé, hogy ez a faj egy távoli jövőben sáskává váljon.”