Mi a paracentézis?
A hashártya bélése egy olyan teret hoz létre, amely elválasztja a hasi szerveket a hasfaltól, és van egy kis mennyiségű természetes kenőanyag, amely összegyűlik e bélés két rétege között. Ha egy unciánál (30 ml) több folyadék keletkezik a hashártyaüregben, azt ascitesnek vagy aszcitisznek nevezzük. Ha túl sok aszcitiszes folyadék gyűlik fel a hashártyatérben, az nyomást gyakorolhat a hasi szervekre és a rekeszizomra. Az ascitikus folyadék felhalmozódását fertőzés, sérülés, májkárosodás vagy rák okozhatja. Az ascites gyakran fordul elő peritoneális mesothelioma esetén.
A paracentézis, más néven “hasi csapolás” vagy “ascites csapolás” egy kisebb sebészeti beavatkozás, amelynek során az orvos egy üreges tűn keresztül lecsapolja a felesleges ascites folyadékot a beteg hasüregéből. Ha a cél csak az aszcitesz okának diagnosztizálása, az orvos akár 50 ml folyadékot is vehet elemzésre. Terápiás paracentézis esetén az orvos egy liter vagy annál több folyadékot is lecsapolhat.
Gyors tények a paracentézisről
- A felesleges folyadékot a hashártyából vezeti le
- Az ascendálás általában out…betegeljárásként
- A hasi tüneteket ideiglenesen kezeli
- Kisebb invazív beavatkozás, mint más sebészeti kezelések
A peritoneális mezoteliómában szenvedő embereknél gyakran alakul ki a hashártyagyulladás, mivel a kiterjedt hasi daganatok egy peritoneális karcinomatózis néven ismert állapotot okozhatnak. A daganatok károsíthatják a hashártyaüreg bélését, így elzárják a nyirokrendszert, amely normális esetben szabályozza a hasüregbe be- és kiáramló folyadékot. Gyengíthetik a hasfal endotélsejtjeit is, amelyek normális esetben megakadályozzák, hogy fehérje és zsír szivárogjon ki a vérerekből és felhalmozódjon a hashártyaüregben.
A paracentézis ugyan hatásos lehet a peritoneális mezotelióma tüneteinek enyhítésében, az ascitális folyadék elemzése nem megbízható módja e ritka ráktípus diagnosztizálásának. A hashólyagfolyadékban található sejtek gyakran jóindulatúnak tűnnek még akkor is, ha rák van jelen, ezért a mesothelioma diagnosztizálásához elengedhetetlen a szövetmintavételre irányuló biopszia, nem pedig csak a lecsapolt ascitesben található sejtek citológiai elemzése.
Palliatív paracentézis előnyei és alternatívái
Mivel a paracentézis egy kisebb eljárás, amely általában nem igényel kórházi tartózkodást, a rák bármely stádiumában lévő betegek tüneteit enyhítheti és javíthatja az életminőséget. Fő korlátja, hogy ez egy palliatív kezelés, és nem akadályozza meg, hogy a betegnél a jövőben ismét ascites alakuljon ki.
Néhány peritoneális mesotheliomás betegnél magas az ascites kiújulásának aránya, ezért az ismételt paracentézis eljárások elvégzése helyett az orvosok inkább egy katétert hagynak a helyén a hashártyaüreg folyamatos lecsapolása érdekében. Ezenkívül, ha a daganat fejlődése miatt az ascitiszes folyadék lokalizálódik (ami azt jelenti, hogy a hasüreg kisebb tereiben gyűlik össze, és nem áramlik szabadon a hashártyaüregben), a paracentézis kevésbé lesz hatékony.
A peritoneális betegek esetében, akik elég egészségesek ahhoz, hogy alkalmasak legyenek az agresszív rákkezelésre, sok vezető mesothelioma-specialista javasolja a tumoreltávolító műtétet a hipertermikus intraperitoneális kemoterápiával (HIPEC) kombinálva, amely multimodális megközelítés az elmúlt években forradalmasította a hasüregi rák kezelését. Egy 2016-os áttekintés szerint a HIPEC a betegek több mint 90 százalékánál sikeresen kontrollálja az aszciteszt.
A paracentézis eljárás
A paracentézist gyakran ambuláns eljárásként végzik, és körülbelül 20-30 percet vesz igénybe. Sok esetben először ultrahangvizsgálatot végeznek, hogy jobban láthatóvá váljon a felgyülemlett ascitikus folyadék mérete és kiterjedése.
Miután a beteg meggyőződik arról, hogy a hólyagja üres, 45 fokos szögben megemelt ágyra fekszik, hogy a folyadék felgyülemelhessen az alhasában. Az orvos fertőtlenítőszerrel megtisztítja a behelyezés helyét, és helyi érzéstelenítővel elzsibbasztja, mielőtt egy nagyfuratú tűt vezetne be a hashártyaüregbe.
Amikor a hashártyagyulladásos folyadék elkezd folyni, az üreget vagy a gravitáció, vagy egy fecskendő segítségével, vagy egy vákuumos palackhoz csatlakoztatva leeresztik. Az orvosok általában egyszerre csak egy liter folyadékot ürítenek, 10 percenként legfeljebb 500 ml-t, hogy a szervezet egyensúlyba tudja hozni a folyadékot és az elektrolitokat. Ha az eljárás során több liter folyadékot ürítenek, a beteg szérumalbumint kaphat az elvesztett folyadék pótlására, a vérnyomásesés megelőzésére és a sokk kockázatának csökkentésére.
A kívánt mértékű lefolyás befejezése után az orvos steril kötszerrel és szükség esetén kis öltéssel fedezi a behelyezés helyét. Alternatív megoldásként, ha az eljárást megismétlik, az áramlást szabályozó szeleppel és védőkötéssel ellátott katétert a helyén lehet hagyni.
A beteg általában néhány órán belül hazaengedhető, feltéve, hogy a vérnyomása normális, és nem érez szédülést.
Kockázatok és szövődmények
A paracentézis meglehetősen egyszerű eljárás, amely nagyon kevés kockázattal jár. A ritka szövődmények közé tartoznak:
- Infekció
- Megmaradó szivárgás a behelyezés helyén
- Hasi falvérzés (vérgyülem az éren kívül)
- A vékony- vagy vastagbél perforációja, gyomor vagy hólyag
- Hypotenzió (alacsony vérnyomás)
Egy dokumentált szövődmény, amely egy peritoneális mezoteliómás betegnél fordult elő, a paracentézis eljárást követően ismételten fellépő pneumothorax volt. A pneumothorax akkor keletkezik, amikor levegő gyűlik fel a tüdő körüli térben, és nem engedi a tüdőt teljesen kitágulni. Ez ritka szövődmény, de az orvosok szerint a már meglévő tüdőbetegségben szenvedő betegeknél számolni kell vele.