Mi a pszichometria?

A Pszichometriai Társaság szlogenje szerint a társaság a kvantitatív mérési gyakorlatok fejlesztésének szenteli magát a pszichológiában, az oktatásban és a társadalomtudományokban. Ez egy nagyon általános leírása a pszichometriának, de hangsúlyozzuk a kvantitatív szót az előző mondatban. Vannak, akik a pszichometriát inkább klinikai szemléletűnek tekintik, és a pszichológiai skálák beadását és alkalmazását hangsúlyozzák. A skálák adminisztrációja azonban nem különösebb hangsúlyt kap ebben a társaságban.

A pszichometria fogalmának meghatározását és nézőpontját megvilágítandó, az alábbiakban néhány, különböző kutatási irányultságú pszichometrikus ad definíciókat. Ezek a definíciók semmiképpen sem hivatalosak, inkább a pszichometrikusok szakmájukról való gondolkodásának egyéni különbségeit mutatják.

Henk Kelderman (Leiden University, VU Amsterdam)

A modern társadalomban a mérés és a számszerűsítés mindenütt jelen van. A korai modernitásban a tudományos forradalom szilárd tudományos alapot biztosított az olyan fizikai méréseknek, mint a hőmérséklet, a nyomás és így tovább. A tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején hasonló forradalom zajlott le a pszichológiában az intelligencia és a személyiség mérésével. Ebben döntő szerepet játszott a pszichometria, amelyet kezdetben így definiáltak: “Az elme műveleteinek méréssel és számokkal való megszabásának művészete” (Galton, 1879, 149. o.). 1936 óta a Pszichometriai Társaság élen jár a pszichológiai mérések megfelelőségét és hűségét vizsgáló formális elméletek és módszerek kidolgozásában. Mivel a pszichológiában a mérés gyakran tesztekkel és kérdőívekkel történik, meglehetősen pontatlan és hibalehetőségekkel terhelt. Következésképpen a statisztika fontos szerepet játszik a pszichometriában. A társaság tagjai például nagy figyelmet szenteltek a zajos mérések értékelésére szolgáló statisztikai módszerek kidolgozásának, amelyek eredményeit olyan érdekes tulajdonságok mutatóinak tekintik, amelyeket nem lehet közvetlenül megfigyelni.

Ma a pszichometria gyakorlatilag minden olyan statisztikai módszert lefed, amely hasznos a viselkedés- és társadalomtudományok számára, beleértve a hiányzó adatok kezelését, az előzetes információk kombinálását a mért adatokkal, a speciális kísérletekből nyert méréseket, a statisztikai eredmények vizualizálását, a személyes adatvédelmet garantáló méréseket stb. A pszichometriai modellek és módszerek ma már széles körben alkalmazhatók különböző tudományágakban, például az oktatásban, az ipari és szervezeti pszichológiában, a viselkedésgenetikában, a neuropszichológiában, a klinikai pszichológiában, az orvostudományban, sőt még a kémiában is.

A jövőben minden eddiginél több személyes adatunk lesz, köszönhetően a jobb műszereknek, például az agyszkennelésnek és a genomszekvenálásnak, valamint az internet és a számítási teljesítmény növekedésének. Az adatgyűjtés ma már meghaladja a képességünket, hogy összegyűjtsük és értelmezzük összetettségét. Várhatóan egész gazdaságok fognak növekedni az adatok elemzése körül, mind kereskedelmi, mind tudományos szempontból. Ezzel együtt várhatóan nőni fog a mérési és statisztikai innovációk, valamint az adatok értelmes összegzésének és vizualizálásának fontossága is. A Pszichometriai Társaság felkészült arra, hogy ezeknek az újításoknak az egyik főszereplője legyen.

Galton, F. (1879). Pszichometriai kísérletek. Brain: A Journal of Neurology, 11, 149-162.

Peter Molenaar (Pennsylvania State University)

A pszichometria a látens pszichológiai folyamatok sztochasztikus elemzéssel történő közelítése egyéni és populációs szinten egyaránt.

Denny Borsboom (University of Amsterdam)

A pszichometria olyan tudományos diszciplína, amely olyan értékelési eszközök, mérőeszközök és formalizált modellek megalkotásával foglalkozik, amelyek a megfigyelhető jelenségek összekapcsolására szolgálhatnak (pl, az IQ-teszt elemeire adott válaszokat) elméleti jellemzőkkel (pl. intelligencia). Az elméleti konstrukciókat például a megfigyelhető viselkedések olyan területeiként definiálták, amelyekből a tételekre adott válaszok mintát alkotnak (általánosíthatósági elmélet), olyan pszichológiai tulajdonságokként, amelyek a tételekre adott válaszok közös okai (látens változó elmélet), a tesztpontszám várható értékeiként (klasszikus tesztelmélet), a megfigyelhető kapcsolatok számrendszerbe való leképezéseként (skálázási elmélet) és egymást erősítő tényezők rendszereként (hálózatelmélet). Az ilyen modellek fogalmi, tartalmi és statisztikai problémákat vetnek fel, amelyek elemzésére és megoldására a pszichometrikusok törekszenek. Mivel a pszichometrikusok által vizsgált kérdések közül sok meghaladja a tudományági határokat, és a mérés és adatelemzés általános kérdéseire vonatkozik, a tudományág határai elmosódottak; a pszichometria különösen szorosan összefonódik a módszertannal és a statisztikával. A pszichometriai technikákat széles körben használják a tudományokban, és alkalmazásra találtak az oktatási tesztelésben, a viselkedésgenetikában, a szociológiában, a politikatudományban és az idegtudományokban.

David Thissen (University of North Carolina at Chapel Hill)

A “pszichometrikus” jelző használata a Pszichometriai Társaság nevének értelmében legalább Francis Galton (1879) “Psychometric Experiments” című, Brain című esszéjéig nyúlik vissza; a cikk nyitó sora így hangzik: “A pszichometria, aligha szükséges elmondani, azt jelenti, hogy az elme műveleteire mérést és számot alkalmazó művészet …”. Galton “kísérletei” alapvetően introspektívek voltak, de eredményeiket “statisztikailag” kezelte (vagyis számokat közölt; elvégre 1879-et írtunk!). A “pszichometrikus” mint melléknév és a “pszichometria” mint a tudományterületre utaló főnév a pszichológia fejlődésével egyre gyakrabban került használatba, és a Psychometric Society 1935-ös megalapításával és Guilford (1936) Psychometric Methods című művének megjelenésével vált az aldiszciplína nevévé.

Guilford (1936) Psychometric Methods című műve a témák széles skáláját ölelte fel, a pszichofizikai módszerektől és a pszichológiai skálázástól a korreláción és a regresszión át a mentális tesztekből származó adatok elemzésére szolgáló eljárásokig és a faktorelemzésig. Az előszóban Guilford (1936, xi. o.) azt írta: “A “Pszichometriai módszerek” elnevezés, amely túl sokáig a klinikai tesztekre és hasonlókra korlátozódott, minden bizonnyal elég széles ahhoz, hogy megfelelően magába foglalja az imént említett összes témát”. A Pszichometriai Társaság folyóirata, a Psychometrika nevű, k-val írt folyóirat (feltehetően Galton és Pearson hasonló nevű Biometrika című folyóirata felé biccentve) a társaság megalapításával egy időben kezdett el megjelenni; a Guilford könyvében szereplő összes témáról tartalmazott cikkeket. A huszadik század nagy részében a pszichometriát jól definiálta az alcím, amely a Psychometrika címe alatt jelent meg az 1936-os alapítástól az 1984-es címlap-átalakításig: “a pszichológia mint kvantitatív racionális tudomány fejlődésének szentelt folyóirat.”

A pszichometria tudományának művelőit pszichometrikusoknak nevezték; ezt a kifejezést azonban azokra a szakemberekre is használták, akik pszichológiai teszteket alkalmaztak az oktatási és klinikai gyakorlatban. 1980 körül a pszichometriai graduális képzési programok elkezdték megváltoztatni a nevüket, hogy elkerüljék az ezzel az alternatív jelentéssel való összetévesztést, és hogy az egyre szélesebb körre kiterjedőbb legyen; a leggyakrabban használt elnevezés a “kvantitatív pszichológia” volt. 1984-ben a Psychometrika borítóját újratervezték, első alkalommal félretéve Thurstone kézzel rajzolt borítóját; az időtálló címet megtartották, de az alcím “a journal of quantitative psychology” feliratra változott. A szakterületet ma már leggyakrabban “kvantitatív pszichológia” néven emlegetik, de a legfontosabb folyóirat továbbra is a Psychometrika. Jones és Thissen (2007; lásd alább) egy viszonylag friss könyv nyitófejezetében foglalja össze az aldiszciplína történetét, melynek címe érdekes módon Psychometrics.

Galton, F. (1879). Pszichometriai kísérletek. Brain: A Journal of Neurology, 11, 149-162.
Guilford, J.P. (1936). Pszichometriai módszerek. New York, NY: McGraw-Hill Book Company.

Videók és további olvasnivalók

A videós előadások itt találhatók.
A pszichometria definíciójáról, történetéről és jövőjéről bővebben az alábbi tanulmányokban olvashat:

Jones, L. V., & Thissen, D. (2007). A pszichometria története és áttekintése. In C. R. Rao és S. Sinharay (szerk.). A statisztika kézikönyve, 26: Pszichometria (pp. 1-27). Amsterdan: North Holland.
A fejezet ingyenes változata itt érhető el.

Stout, W. (2002). Psychometrics: A gyakorlattól az elméletig és vissza. Psychometrika, 67(4), 485-518. A cikk ingyenes változata itt érhető el.

Groenen, P. J., & Andries van der Ark, L. (2006). Víziók a pszichometria 70 évéről: múlt, jelen és jövő. Statistica Neerlandica, 60(2), 135-144.

Borsboom, D. (2006). A pszichometrikusok támadása. Psychometrika,71(3), 425-440.