Mi a szambó? The Russian Combat Martial Art Explained

2018. október 6-án, az Ultimate Fighting Championship (UFC) 229. versenyén egy epikus vegyes harcművészeti (MMA) csatára kerül sor a nemzetközileg elismert szambó mester, Khabib Nurmagomedov és a brazil jiu jitsu (BJJ) barna öves Conor McGregor között.

Mivel Khabib Nurmagomedov a szambót használja az ír ütő ellen, meg akartuk kérdezni, mi is az a szambo, és beleástuk magunkat a harcstílusának alapját képező harcművészetbe.

Az orosz szambo a szovjet korszak Oroszországában kifejlesztett harcművészet, harcstílus és küzdősport. A szambó ötvözi a judo és a birkózás földharci és grappling aspektusait, mint például a dobásokat és a behódolási fogásokat, az álló harci technikák használatával, mint például az ütések, rúgások, térdütések és könyökütések. Bár a szambót eredetileg a hadsereg számára fejlesztették ki, hogy a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban fejezzék be a harcot, a harcstílus hamar versenysporttá fejlődött.

Mit jelent a szambo?

A szambo szó az orosz “SAMozashchita Bez Oruzhiya” szavak rövidítése, ezért a szó néha csupa nagybetűvel SAMBO-ként szerepel. A sambo jelentése szó szerint: “fegyver nélküli önvédelem”. A harcstílusra a rövidség kedvéért gyakran egyszerűen csak “szambó”-ként hivatkoznak.

Szambó eredete és története

A szambó a 20. század elején jött létre a Szovjetunió Vörös Hadserege számára létrehozott kézitusa-kiképzési rendszer részeként. A szambó létrehozásában különösen három ember játszott nagy szerepet.

A három közül az egyik Viktor Spiridonov volt, egy I. világháborús veterán, aki birkózásban és harcművészetekben, például a japán jujutsuban is jártas volt. Spiridonov a Vörös Hadseregben dolgozott oktatóként és edzőként a Dinamónál, a Belügyi Népbiztosság (NKVD) fizikai kiképzőközpontjában. Az első világháborúban elszenvedett kar-sérülése miatt Spiridonov olyan technikákra összpontosított, amelyeket végre tudott hajtani, és a mozgást helyezte előtérbe az erővel szemben.

Spiridonov célja az volt, hogy a különböző birkózási és harcművészeti stílusok leghatékonyabb aspektusait ötvözze egy új kézitusa rendszerben. A Spiridonov által kifejlesztett stílus “szamoz” néven volt ismert, és a gyengébb vagy sérült gyakorlók is használhatták.

Amíg Spiridonov a saját harcstílusát fejlesztette, egy Vaszilij Ocsepkov nevű férfi szintén a Vörös Hadsereggel dolgozott, és egy új közelharc-rendszert fejlesztett ki. Ifjúkorában Oshchepkov dzsúdót tanult, és Japánban, Jigoro Kano Kodokan Akadémiáján edződött. 1913-ban Oshchepkov lett az első orosz, aki fekete övet szerzett, majd 1917-ben magától Kanótól szerezte meg a másodfokú fekete övet. Oshchepkov a judo tudását Oroszországba vitte, ahol azt beépítették a Vörös Hadsereg közelharci kiképzésébe.

Noha Spiridonov és Oshchepkov egyaránt nagy szerepet játszott az új kézitusa stílus kialakításában, ritkán keresztezték egymást. Csak a mindkét férfival együtt edző tanítványok és a katonai személyzet erőfeszítései révén került sor a technikák “kereszteződésére”, aminek eredménye az lett, ami végül szambó néven vált ismertté.

A szambó azonban majdnem elveszett, mielőtt hivatalosan elkezdődött volna. 1937-ben a Szovjetunió és Japán között egyre nőtt a feszültség. A Szovjetunió vezetője, Joszif Sztálin paranoiás volt a japán kémektől. Következésképpen Ocsepkov Japánhoz fűződő szoros kapcsolatai miatt gulágra került a kémkedés vádjával, míg a szambó japán harcművészeti technikák használata miatt maga a harcstílus is gyanússá vált Sztálin szemében.

A szambó megmentéséhez egy harmadik ember, Anatolij Harlampijev, Ocsepkov egyik tanítványa erőfeszítéseire volt szükség. Harlampijev ezt ügyes politikai manőverezéssel és a szambó történetének átírásával tudta elérni, hangsúlyozva a harcstílus orosz gyökereit Spiridonov szamozában. 1938-ban a szambót a Szovjetunió Állami Sportbizottsága az anyaország harcművészetének nyilvánította, és a nemzet hivatalos küzdősportja lett. Mivel ez nem történt volna meg Kharlampiyev okossága és beavatkozása nélkül, Kharlampiyevet hivatalosan a sport szambó atyjaként emlegetik.”

Szambó az USA-ban?

Mi a szambó az USA-ban? A szambó először az 1960-as és 70-es években kezdett elterjedni Oroszországon kívül, amikor sok szambó gyakorló elkezdett versenyezni a nemzetközi dzsúdóban. Majd 1968-ban az International Federation of Associated Wrestling Styles (FILA) elismerte a szambót, mint nemzetközi birkózóstílust a judo és a görög-római birkózás mellett.

Szintén 1968-ban egy Boris Timoshin nevű orosz származású politikai menekült érkezett az Egyesült Államokba az akkori Csehszlovákiából. Timoshin sport szambó bajnok volt a főiskolán, és érdekelt volt a szambó tanításában és saját edzéseinek folytatásában. Az összes harcművészeti klub, amelyet megkeresett, elutasította, ezért elment a New York-i YMCA-ba a 23. utcában, ahol barátságra és egy helyre talált, ahol taníthatott és edzhetett.

Noha Timoshin csak 1971-ig tanított ott szambót, kitörölhetetlen nyomot hagyott, és legendává vált a szambó közösségben. Timoshin volt az első, aki szambót tanított az Egyesült Államokban, és úgy ismert, mint “Amerika első szambóedzője.”

A nyolcvanas évek közepére a szambóversenyek népszerűvé váltak, és 1985-ben a sportág saját szervezetet kapott a Nemzetközi Szambó Szövetséggel (FIAS). Azonban csak 1995-ben, amikor Oleg Taktarov, egy sport szambó versenyző, aki orosz fekete öves dzsúdós volt, megnyerte az UFC 6 versenyt, vált igazán szélesebb körben ismertté a szambó. Azóta egyre több UFC harcos vette fel a szambó technikákat a képességei közé.

Az USA-ban jelenleg két nagy szambó szervezet létezik, az USA Sambo és az All-American SAMBO Federation (AASF).

A szambó és az olimpia

Az 1980-as moszkvai nyári olimpiai játékok megnyitóünnepségének részeként egy ifjúsági szambó bemutató is szerepelt. A szambó azonban még mindig nem vált hivatalos olimpiai sportággá, annak ellenére, hogy a szambóközösség folyamatos, szenvedélyes erőfeszítéseket tesz, és Vlagyimir Putyin orosz elnök, a FIAS tiszteletbeli elnöke határozottan támogatja.

Modern szambó

A FIAS szerint a 2016-os szambó világbajnokságon Szófiában (Bulgária) 80 országból több mint 500 sportoló vett részt. Bár a szambót világszerte űzők pontos száma nem ismert, a Nemzetközi Szambó Szövetség elnöke, Vaszilij Sesztakov 2013-ban azt nyilatkozta, hogy Oroszországban több mint 410 ezren űzik a sportot.

Mint sok más harcművészetnek, a szambónak is van egy filozófiája, amely a személyes fejlődést, az önfegyelmet, a barátságot és a tiszteletet segíti elő. Mivel a szambó tanulása az erő, az állóképesség és az állóképesség fejlesztése mellett ezeket az értékeket is elősegíti, ezért a harcművészet ideális felnőttek és gyerekek számára egyaránt.

A szambó fajtái

A szambónak számos különböző stílusa létezik, de a harcművészet két fő kategóriára osztható: sport szambó és harci szambó.

• Sport szambó. A sport szambo a szambo versenyszerű formája, és a birkózáshoz és a dzsúdóhoz hasonlít. A gyakori mozdulatok közé tartoznak a grappling, a takedownok és a lábzárak, amelyek hasonlóak a karzárakhoz, de helyettük a lábakkal hajtják végre őket.
• Harci szambó. A “combat sambo” kifejezés a szigorúan a katonaság által használt sambo stílusra utalhat. Azonban általában a szambó versenyszerű stílusára is használják, amely a sport szambótól abban különbözik, hogy a grappling mellett ütéseket is használ, beleértve az ágyékütéseket, rúgásokat, ütéseket, fejbeütéseket, valamint a könyök és térd használatát. A harci szambó a modern MMA-hoz hasonlít.

A szambó további típusai közé tartozik a strandszambó, amely, mint a neve is mutatja, a strandon végzett sport szambó; a szabadstílusú szambó, amely lehetővé teszi a fojtófogásokat és a sport szambóban nem engedélyezett behódolásokat; az önvédelmi szambó, amely Spiridonov szamoz szellemében az ellenfél agressziójának ellene való felhasználását hangsúlyozza; és a speciális szambó, amely kifejezetten a katonaság és a rendvédelmi szervek számára kifejlesztett szambóstílusok.

Az alapvető szambó mozdulatok

A fent felsorolt mozdulatokon kívül van néhány, a harci stílusra jellemző szambó technika:

• Szambó dobóütés. Ez egy rendkívül sokoldalú ütés, amely a vállból ered, és vagy a távolság csökkentésére, vagy a szorításba való belépéshez használható, hogy aztán végrehajthassuk a leütést. Az elnevezés az ütésnek a horgászzsinór bedobásának mozdulatához való hasonlóságából ered.
• Sambo knee bar. Ez a grappling submission technika elvileg hasonlít a arm barhoz, és használható akár önmagában, akár átmenetként más submission fogásokba.
• Sambo lábzár. A lábzár egy rendkívül gyakori grappling alávetési technika, amit a szambóban használnak. Mivel a lábzárak a judóban nem engedélyezettek, a lábzárak használata a judo és a szambo közötti egyik fő megkülönböztetési pont.

A szambo neves alakjai

Azokon kívül, akik hozzájárultak a szambo megteremtéséhez és népszerűségének növeléséhez, a szambo neves gyakorlói közé tartozik a négyszeres Combat Sambo világbajnok és hatszoros orosz nemzeti Combat Sambo bajnok Fedor Emelianenko, valamint a kétszeres Combat Sambo világbajnok és UFC bajnok Khabib Nurmagomedov.

Nurmagomedov harcosként elért eredményei mellett jól ismert a szambo és a jiu jitsu közötti szókimondó álláspontjáról is. Néhány évvel ezelőtt elég világossá tette az érzéseit, amikor híresen egy olyan pólót viselt, amelyen ez állt: “Ha a szambó könnyű lenne, akkor jiu jitsunak hívnák.”

Fedor Emelianenko “Az utolsó császár” és háromszoros Combat Sambo világbajnok, a szambó alapját használta arra, hogy ellenfeleit uralja a vegyes harcművészetekben. Fedor következetesen vezeti a listákat, mint minden idők legjobb MMA harcosa, és karrierje nagy részét a sportág legmagasabb szintjén töltötte a Bellator, a Strikeforce, az Affliction, a Pride és az M-1 színeiben.

Sambo vs. Jiu-Jitsu

Nem meglepő, hogy sok erős érzés és vélemény van arról, hogy melyik harci stílus a jobb, a szambó vagy a jiu jitsu, konkrétan a BJJ. Bár ez nagyrészt nézőpont kérdése, van néhány határozott különbség a kettő között. A szambót például eredetileg a hadsereg számára fejlesztették ki, míg a BJJ-t az utcán.

A BJJ szinte teljes egészében a földharcra helyezi a hangsúlyt, míg a szambo, különösen a harci szambo sokkal inkább állva küzd. A szambó az álló és a grappling technikák közötti átmeneteket is hangsúlyozza, ami az egyik oka annak, hogy a szambó olyan népszerű az MMA harcosok körében. Mindkét harcstílusban sok minden rejlik, ezért sok MMA harcos mindkét sportágból válogat technikákat.

A kezdés

Míg bárki, aki megfelelő fizikai állapotban van, elkezdheti a szambó tanulását, hasznos, ha van némi alapvető fizikai kondíciója, mielőtt elkezdi. A szambóiskolától függően egyenruhára lehet szükség, de lehet, hogy nem. Általában, ha az egyenruha nem kötelező, elfogadható az ésszerű edzőruházat, amely nem korlátozza a mozgást.

A szambónak hagyományosan nincs övrendszere, mint a harcművészeteknek, például a karaténak vagy a taekwondónak. Azonban 2018 márciusában a FIAS ügyvezető igazgatója, Sergei Tabakov javasolta egy olyan szambó övfokozati rendszer bevezetését, amely különböző színű övcsíkokat használ, és amely nem zavarja a versenyeken jelenleg használt hagyományos piros és kék szambó egyenruhát és öveket.

A szambó versenyeken a judóban viselthez hasonlóan piros vagy kék gi-t viselnek, valamint egy hozzá illő piros vagy kék övet és egy hozzá illő rövidnadrágot. A harci szambóban fejvédőt, kesztyűt, sípcsontvédőt, csizmát és ágyékcsészét viselnek.

Aki egy jól kidolgozott, kiegyensúlyozott harcmodort és önvédelmi technikát keres, annak ideális az orosz szambó művészete.

A szerzőről: Holly Layman Dél-Kaliforniában élő író. Első fokú fekete övvel rendelkezik taekwondóban.

Ha többet szeretne megtudni a harcművészetek történetéről és gyakorlatáról, nézze meg a Puncher “Mi is” sorozatának többi cikkét a judóról, bokszról, karatéról, taekwondóról, Muay Thai-ról, MMA-ról és még sok másról.

Iratkozzon fel YouTube csatornánkra profi tippekért és inspiráló harcművészeti történetekért, és legyen az első, aki a Puncher friss tartalmait közvetlenül a postaládájába kapja, ha feliratkozik az e-mail hírlevelünkre.