Mi az a foltoshal?
Egyek szerint ez a nyálkás, rózsaszín hal bizarr és szörnyű, mások szerint viszont aranyos és imádnivaló. Ismerd meg a blobhalat.
A teremtményt már megszavazták és a bolygó legrondább állatának nevezték egy kampányban, amely a veszélyeztetett és esztétikai kihívásokkal küzdő élőlényekre hívja fel a figyelmet.
Ezt a furcsa, mégis érdekes állatot tudományosan Psychrolutes marcidus néven ismerik.
A blobhalat 2003-ban Kerryn Parkinson tengeri ökológus fedezte fel egy óceáni expedíció során Új-Zélandnál.
A sima fejű blobfish néven is ismert különös faj egy mélytengeri tengeri élőlény, amely Ausztrália szárazföldi részének délkeleti partjainál, valamint Tasmánia és Új-Zéland vizeiben él.
A zselatinos, furcsa kinézetű hal olyan víz alatti régiókban úszik, ahol a nyomás 60-120-szor nagyobb, mint a tengerszinten, ill, azaz 2 000 és 3 900 láb (600 és 1 200 méter) közötti mélységben.
A pocsolyahalak anatómiája
Ezek az állatok anatómiája eltér a többi halétól.
Nincs például úszóhólyagjuk, amely lehetővé teszi számukra a felhajtóerő szabályozását. Ha a pocsolyahalaknak lennének ilyen gázzal teli zsákjaik, akkor összeomlanának.
Ezeknek a tengeri állatoknak nincs teljes csontvázuk vagy izmaik, és a gyomruk a testükben van.
A testük egy pocsolyás anyagból áll, amelynek sűrűsége valamivel kisebb, mint a vízé, így képesek a tengerfenék felett lebegni.
A sok más halfajtól eltérően a pocsolyahalaknak nincsenek pikkelyeik – ehelyett laza, petyhüdt bőrük van.
Nagy fekete szemekkel, nagy szájjal és gömbölyded orral, a pocsolyahalnak gömbölyű feje van, amely testtömegének 40 százalékát teszi ki.
Ezeknek a mélytengeri úszóknak egyetlen zárt keringési rendszerük van.
Hosszuk meghaladhatja a két lábat, bár átlagosan általában egy láb hosszúak.
A szaporodásuk lassú, akárcsak a növekedésük és öregedésük. Valójában akár 130 évig is élhetnek.
A nőstények akár 100 000 tojást is leraknak egyetlen fészekbe, sziklás területeken, a melegebb vízhőmérsékletű mélytengeri platformok tetején.
A tojások fölött lebegnek, amíg azok ki nem kelnek.
A pettyeshalak étrendjébe rákfélék – köztük rákok, homárok -, de tengeri sünök és puhatestűek is tartoznak. Az óceán fenekén ülve várják, hogy a zsákmány a szájukba kerüljön.
A foltoshal és az ember
A foltoshal veszélyeztetett faj.
A tengerkutatók szerint a világ óceánjaiban már csak 420 példány él.
A foltoshal rendkívül savas húsa és zselatinos teste miatt nem ehető. Paradox módon a halászok a blobhal fő ragadozói.
A faj a túlhalászás miatt a kihalás szélén áll.
A faj gyakran kerül véletlenül a vonóhálók járulékos fogásaként a hálóba, és amint levegőhöz jut, elpusztul.
Bár ritkán látható, egy japán nyilvános akváriumban mégis látható egy blobhal.
A bizarr külsejű rózsaszín lény nem harap, mert nincsenek fogai, így az emberre nem jelent veszélyt.
A blobfish a The Ugly Animal Preservation Society hivatalos kabalája, egy stand-up komikusokból álló informális egyesület, amelynek célja a természet néhány esztétikailag kihívást jelentő fajának védelme.
Furcsa kinézet és a faj evolúciója
A blobfish, bár zselésnek és gumószerűnek tűnik, természetes élőhelyén úgy néz ki, mint a közönséges halak, azaz, nagy mélységben.
Csak amikor a felszínre kerülnek, dekompressziós sérüléseket szenvednek, és testük összeesik, akkor néznek ki úgy, mint egy elhízott ember vagy egy nyálkás pacák.
A tengerbiológusok úgy vélik, hogy a kocsonyás, mélytengeri állat olyan halakból fejlődött ki, amelyeknek voltak légzsákjaik, de másokkal kellett versenyezniük a táplálékért.
A légzsákok nélkül, zselatinos masszával felszerelve a példány nagy mélységekben talál tápanyagot, ahol kisebb a konkurencia.