Mi az a memóriakártya?

A memóriakártya egy olyan típusú tárolóeszköz, amelyet videók, fényképek vagy más adatfájlok tárolására használnak. A behelyezett eszköz adatainak tárolásához illékony és nem illékony adathordozót kínál. Flash memóriának is nevezik. Általában olyan eszközökben használják, mint a telefonok, digitális fényképezőgépek, laptopok, digitális videokamerák, játékkonzolok, MP3-lejátszók, nyomtatók stb.

A memóriakártya története

A memóriakártya-technológia alapja a flashmemória, amelyet Fujio Masuoka talált fel a Toshibánál 1980-ban. Később, 1987-ben a Toshiba kereskedelmi forgalomba hozta.

Amikor a digitális fényképezőgépek és mobiltelefonok technológiája fejlődni és összetettebbé vált, 1990 körül megjelentek a memóriakártyák. Manapság a legelterjedtebb az 5 megapixeles kamerát tartalmazó mobiltelefon, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy nagy felbontású képet készítsenek. Mivel a mobiltelefonok belső tárolókapacitása nagyon alacsony, körülbelül 10 MB. Így az adatok, például hang, videó, fényképek és egyéb adatok tárolásához a memóriakártyákra van szükség, amelyek további tárhelyet biztosítanak.

Az első kereskedelmi forgalomban kapható memóriakártya-formátumok, a PC-kártyák, általában az olyan I/O-eszközök, mint a modemek csatlakoztatására és ipari alkalmazásokban használták. 1994 óta számos olyan memóriakártya-formátumot vezettek be, amelyek kisebbek voltak, mint a PC Card. A CompactFlash volt az első kártya, majd a SmartMedia és a Miniature Card.

Az SD-kártyát vezették be először, majd az SD-kártya formátumot követve kifejlesztették a MiniSD, a MicroSD, az MS Micro2 és a Micro SDHC formátumot. A SanDisk volt az egyik első gyártó, amely a memória iránti igényével felugrott a szekérre. A memóriakártyákat nemcsak a videokamerákban, telefonokban és fényképezőgépekben használták, hanem a videojáték-vezérlőkben is, mint például, Xbox, GameCube és Play station.

1995-ben a Toshiba piacra dobta a SmartMedia kártyát a számítógépes floppy lemez utódjaként, amely egy NAND-alapú flash memóriakártya-szabvány volt. A SmartMedia memóriakártyák tárolókapacitása 2 MB-tól 128 MB-ig terjedt, ami nem elegendő a mai fényképek tárolására. A SmartMedia kártya a korai memóriakártyák közül az egyik legkisebb és legvékonyabb volt, és egyetlen, vékony műanyag kártyába ágyazott NAND-chipből állt; hajlamos volt a hajlításból eredő sérülésekre, mivel ez volt a legkisebb és legvékonyabb memóriakártya. Különösen ezek a memóriakártyák voltak népszerűek a digitális fényképezőgépekben és a hordozható eszközökben általánosan használtak.

2001-ben a CF megkezdte a professzionális digitális fényképezőgépek piacát, és egyedül az SM a digitális fényképezőgépek piacának csaknem felét elfoglalta. A fényképezőgépek felbontásának növekedésével a formátum kezdett problémákat mutatni. A memóriakártyák nem voltak kaphatók 128 MB-nál nagyobb méretben, és a SmartMedia kártyák is nagyon nagyok voltak ahhoz, hogy alkalmasak legyenek. Végül 1999-ben a Toshiba áttért a kisebb, nagyobb kapacitású SD-kártyákra (Secure Digital kártyák).

1997-ben a SanDisk és a Siemens AG piacra dobta a Multimedia Card (MMC) kártyát, amely nagy, akár 512 GB-os tárolókapacitással rendelkezett. Ezt a szórakoztató elektronikában használták. Az SD-kártyák megjelenése óta, 1999-ben a multimédiás kártyák elvesztették népszerűségüket. A beágyazott MMC-t azonban még mindig széles körben használják a hordozható eszközökben a belső tárhely tekintetében, amely Windows Phone-okban vagy Android rendszerű telefonokban is elérhető.

1998 végén a Sony bevezette a Memory Stick-et, amely egy cserélhető flash memóriakártya formátum. Kezdetben alacsony, 4 MB és 128 MB közötti tárolókapacitással érkezett. Később kisebb méretben, maximális tárolókapacitással és gyorsabb átviteli sebességgel is elérhetővé vált a piacon. A 2000-es években a Memory Stick-et kizárólag a Sony termékeiben használták, például a WEGA, a Cyber-shot digitális fényképezőgépekben, a PlayStation Portable kézi játékkonzolban és a VAIO PC-kben. A Sony 2010-ben kezdte el támogatni az Sd kártyaformátumot, az SD kártyaformátum növekvő népszerűségével. Napjainkban a Sony digitális fényképezőgépek SD és SDHC memóriakártyákat használnak.

Az SD Card Association kifejlesztette a hordozható eszközökben használható Secure Digital kártyát, amely egy memóriakártya formátum. 1999-ben a SanDisk, a Panasonic (Matsushita Electric) és a Toshiba közösen mutatta be az SD-kártyát a MultiMediaCards (MMC) továbbfejlesztéseként. Azóta ez az iparág szabványává vált.

2000-ben az IBM és a Trek Technology megjelentette és forgalmazta az USB-t (Universal Serial Bus) a kereskedelmi piacon. Ez integrált USB-interfésszel ellátott flashmemóriát tartalmazott, mivel ez egy plug and play adattároló eszköz. Az USB-stickek számos különböző méretben kaphatók, és adatmentésre, tárolásra és fájlok átvitelére használják.

2003-ban megjelent az SD-kártya kisebb változata, a miniSD kártyaforma. Az új kártyákat elsősorban mobiltelefonok számára tervezték; ezek kompatibilitást biztosítottak a szabványos SD memóriakártya-nyílással, mivel miniSD adapterrel voltak csomagolva.

A micro SD kártyák 2005-ben jelentek meg 32, 64, 128 MB kapacitással. 2006-ban megjelentek a 64 MB-tól 16 GB-ig terjedő méretű micro M2 kártyák és a micro SDHC kártyák 2 GB-tól 32 GB-ig terjedő méretben.

2010-ben megjelentek az SDXC memóriakártyák, ami a Secure Digital Extended Capacity rövidítése. Az SDXC memóriakártyák kezdeti tárolókapacitása 64 GB, és akár 2 TB-ig is bővíthető. Ezek a kártyák a víz- és porálló tulajdonságokkal is rendelkeznek, ezért akár 16 kg-os nyomásnak is ellenállnak, miközben szupergyorsak. Továbbá a kártya képes nagy adatmennyiségek és fájlok kezelésére a Microsoft exFAT használatával.

2016-ban megjelent a Samsung Universal Flash Storage a mobiltelefonokhoz, digitális fényképezőgépekhez és szórakoztató elektronikai eszközökhöz. Az UFS célja, hogy növelje a flashmemória-tárolók megbízhatóságát és nagyobb adatátviteli sebességet biztosítson. Az eMMC és az SD kártyák egyszerre csak egy műveletre képesek, az UFS technológia azonban egyszerre képes adatokat olvasni és írni a tárolóba.

Ahelyett, hogy a maximális tárolókapacitást ismét 2 TB-ról 128 TB-ra növelte volna, és a sebességet 1,58-szorosára javította volna az előző verzióhoz képest, az SDUC 2018 júniusában bejelentette az SDHC és SDXC kártyákat, amelyek az eredeti SD nyomdokaiba lépnek. Pontos dátum azonban nincs, hogy ezek a kártyák mikor lesznek elérhetőek a piacon.

Memóriakártyák típusai

A piacon többféle memóriakártya létezik, a leggyakrabban használt memóriakártya-típusok az alábbiakban találhatók:

• SD kártya
• MicroSD
• SmartMedia kártya
• Sony Memory Stick
• CF (CompactFlash)
• xD-Picture Card
• SDHC kártya
• MMC

SD kártya: Ez az egyik legelterjedtebb memóriakártya-típus, a Secure Digital kártyát jelenti, amelyet úgy terveztek, hogy kis méretben nagy kapacitású memóriát biztosítson. Elsősorban számos kis hordozható eszközben, például kézi számítógépekben, digitális videokamerákban, digitális fényképezőgépekben, mobiltelefonokban stb. használják. Körülbelül több mint 8000 különböző modell és több mint 400 márkájú elektronikus berendezés használja az SD technológiát. Mérete 32 x 24 x 2,1 mm, súlya körülbelül 2 gramm, és a széles körű használat miatt az iparágban szabványnak számít.

MicroSD: Az információk tárolására használt, T-Flash vagy TransFlash néven is ismert cserélhető flash memóriakártya típusa. A SanDisk fejlesztette ki az első microSD-kártyát, és 2005. július 13-án szabványként jóváhagyta. Gyakran használják mobiltelefonokban és más mobil eszközökben, amelyek 128 MB-tól 4 GB-ig terjedő méretben kaphatók.

A laptopok egy része tartalmazza a MicroSD-nyílás funkcióját, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy MicroSD kártyát helyezzenek be a laptopra adatok vagy fájlok letöltéséhez. Ha asztali számítógépe van, vagy laptopja nem rendelkezik MicroSD-nyílással, használhat médiakártya-olvasót, amely szintén lehetővé teszi a MicroSD-kártyán lévő adatok megtekintését, és az adatok számítógépre történő átvitelét.

SmartMedia kártya: Ez egy olyan memóriatípus, amely egy Flash-Memory chipből áll, amely adatokat tárol. A Toshiba fejlesztette ki az első SmartMedia kártyát, és 2 MB-tól 128 MB-ig terjedő kisebb tárolókapacitással rendelkezett. Egyetlen NAND flash chipet tartalmaz, amely egy vékony műanyag kártyába van beágyazva. Ez a legkisebb memóriakártya, mindössze 0,76 mm vastag, és könnyen karbantartható kedvezőbb költséggel, mint mások.

Sony Memory Stick: Ez egy olyan típusú flashmemória, amelyet a Sony 1998 októberében vezetett be. A Sony digitális fényképezőgépein és más típusú elektronikai eszközökön használják adattárolásra. A Sony szinte minden flashmédiát használó terméke Memory Sticket használ, mivel ez a Sony saját terméke. A Sony különböző típusú memory stickeket adott ki, mint a Memory Stick Micro, Memory Stick PRO, Memory Stick Duo, Memory Stick PRO Duo és Memory Stick PRO-HG. A Memory Stick 4 MB-tól 256 GB-ig terjedő tárkapacitással és 2 TB maximális kapacitással rendelkezik.

A Memory Stick kártyák továbbá kompatibilisek a Sony által fejlesztett termékekkel. Új memóriakártyákat 2010 óta nem vezetnek be. Napjainkban a Sony digitális fényképezőgépek SD és SDHC memóriakártyákat használnak az adatok tárolására.

CompactFlash: Ez egy nagyon kicsi cserélhető tömegtároló eszköz, amely általában PDA-kban, digitális fényképezőgépekben és más hordozható eszközökben található. A SanDisk Corporation 1994-ben találta fel a CompactFlash memóriakártyát. Ez egy 50 tűs csatlakozós tárolóeszköz, amely támogatja a 3,3 V-os és az 5 V-os működést, és a flashmemória-technológiára támaszkodik. Nincs szüksége akkumulátorra az adatok korlátlan ideig történő megőrzéséhez. A CF-kártya tárolókapacitása nagy, azaz 2 MB-tól 128 GB-ig terjed.

A CompactFlash kártyáknak két típusa van a különböző kapacitásoknak megfelelően: Az I. típusú kártyák és a II. típusú kártyák. Az I. típusú kártyák mérete 3,3 mm vastag, a II. típusú kártyák pedig 5,5 mm vastagok. A kártya egy adapter segítségével beilleszthető a PCMCIA foglalatba, mivel a PCMCIA PC Card szabvány alapján tervezték.

xD-Picture Card: Ez egy olyan flash-memóriakártya, amelyet számos digitális fényképezőgép-modellben való használatra terveztek. Az Olympus és a Fuji film 2002-ben fejlesztette ki. Az xD (Extreme Digital) Picture Card mérete 20 mm x 25 mm x 1,7 mm, kapacitása az eredeti változat esetében 512 MB-ig, a H és M/M+ típusú változatok esetében pedig 2 GB-ig terjed.

SDHC kártya: A Secure Digital High Capacity rövidítése, amely az SDA 2.00 specifikáción alapul. Ez a szabványos SD-kártya kibővített változata, amely legfeljebb 32 GB tárolókapacitással rendelkezik. Az SDHC másképp működik, mint a hagyományos SD-kártya, mivel új technológiát használ. Ezenkívül az alábbi három sebességosztály-rendszer használatával különböző adatátviteli sebességet biztosít a fogyasztók számára:

• 2. osztály – legalább 2 MB/mp tartós DTS
• 4. osztály – legalább 4 MB/mp tartós DTS
• 6. osztály – legalább 6 MB/mp tartós DTS

MMC (MultiMediaCard): A SanDisk és a Siemens AG/Infineon Technologies AG által kifejlesztett, flashmemóriaként működő apró memóriakártya. Arra használják, hogy a tárolást hordozhatóvá tegyék több eszköz között, például autórádiók, mobiltelefonok, digitális fényképezőgépek, autós navigációs rendszerek, PDA-k, nyomtatók, zenelejátszók, mobiltelefonok, videokamerák és személyi számítógépek között. Nagyon hasonlít az SD-kártyához, és kisebb, mint a régebbi memóriakártya-formátumok, például a CompactFlash és a SmartMedia kártya. Az MMC 2002 októberéig 128 MB-os tárolókapacitást biztosított.

Az MMC a CF- és SD-kártyákhoz hasonlóan sokkal erősebb, mint a hagyományos tárolóeszközök. Az SD-kártyához hasonlóan titkosítási funkcióval rendelkezik a védett adatokhoz, hogy meghatározza a szerzői jogvédelem alatt álló tartalmak, például e-könyvek, digitális zenék és videók biztonságos továbbítását.

A memóriakártya előnyei

Ma már nagyon elterjedt, hogy mindenkinek van mobiltelefonja. Bár a mobiltelefonok belső memóriatárolót tartalmaznak, egyes felhasználók a kevés memóriaterület vagy bármilyen más ok miatt SD-kártyát kívánnak használni okostelefonjukban. Ezért nagyon fontos, hogy ismerjük a memóriakártya előnyeit és hátrányait. Az alábbiakban felsoroljuk az SD-kártya telefonban való használatának előnyeit.

1. Megnövelt tárhely
   Az egyik legfontosabb előny, hogy könnyedén növelheti a tárhelyet. Mivel egyes okostelefonok korlátozott tárolókapacitással rendelkeznek, így az SD-kártyával könnyedén bővítheti a további tárhelyet ennek megfelelően.
2. Költséghatékony
   Ha nagy belső memóriával rendelkező mobiltelefont vásárol, az drágább lesz a kis memóriával rendelkező telefonhoz képest. Vásárolhat egy SD-kártyát nagy tárolókapacitással; ez sokkal olcsóbb lesz, mint egy nagy tárolókapacitású telefon megvásárlása.
3. Csökkenti a telefon memóriafogyasztását
   Ha SD-kártyát helyez a telefonba, akkor a nagyméretű fájlokat, például filmeket, videókat, zenéket stb. az SD-kártyán tárolhatja, ahelyett, hogy a telefon memóriájában tárolná. Ezenkívül sok mobiltelefon lehetővé teszi számunkra, hogy alkalmazásokat telepítsünk az SD-kártyára. Így megtakaríthatja a telefon memóriáját, vagy csökkentheti a telefon belső memóriafogyasztását.
4. Kivehető & Hordozható
   Az SD-kártya hordozható és kivehető, mivel nagyon kis méretű. A merevlemezes meghajtóval ellentétben, ha kiveszi az SD-kártyát az okostelefonból, könnyen magával viheti bárhová, mivel az SD-kártya sokkal kisebb, mint a merevlemez.
5. Nem illékony memória
   Az SD-kártya nem illékony memóriát használ, mint memóriakártya-típus, amely az adatokat tartósan tárolja a kártyán. Ha például a számítógépen dolgozik, és az adatai az SD-kártyára vannak mentve, azok nem törlődnek a számítógép közbeni leállításával.
7. Könnyű hozzáférés a számítógépen
   Az SD-kártyát nagyon könnyű a számítógéphez csatlakoztatni. Ehhez szükség van egy kártyaolvasóra, majd helyezze be az SD-kártyát a kártyaolvasóba, és csatlakoztassa a kártyaolvasót a számítógépen rendelkezésre álló USB-porthoz. Miután csatlakoztatta az SD-kártyát a számítógéphez, akkor letöltheti az SD-kártyán lévő fájlokat a számítógépről.

A memóriakártya hátrányai

1. Könnyen eltörik
   A memóriakártya egyik legnagyobb hátránya, hogy könnyen eltörhet, mint más adathordozók. Tartalmaz egy fémrészt, amely elég érzékeny. Így könnyen megsérülhet. Ha a kártya megsérül, az adatok is elvesznek. Ezért nagy problémát jelenthet bárki számára, ha a kártya fontos adatokat tartalmazott.
3. Az alacsony kategóriájú kártya csökkentheti a telefon teljesítményét
   A piacon számos SD-kártya kapható. Ha alacsony osztályú memóriakártyát vásárol az okostelefonban való használathoz, az a telefon teljesítményének lassulását okozhatja. Például a telefonra telepített alkalmazások nagyon lassan futhatnak.
5. Lassabb, mint az elsődleges memória
   A telefon belső memóriája az elsődleges memóriára utal. Bár az SD-kártya szerény mértékben növeli a tárhelyet, a sebességet tekintve még mindig nem éri el az elsődleges memóriához képest ugyanazt a szintet.
6. Az alkalmazások eltűnnek az eltávolítás után
   Egyes okostelefonok lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy alkalmazásokat telepítsenek a memóriakártyára. Ha alkalmazásokat telepített az SD-kártyára, és eltávolít egy kártyát a telefonból, akkor az összes alkalmazás is eltűnik. Legközelebb, ahogy újra behelyezi az SD-kártyát a telefonba, kicsi az esélye, hogy visszakapja az összes eltűnt alkalmazást.

Mennyi tárhelyet biztosít a memóriakártya?

A memóriakártyák tárhelye a memóriakártya típusa alapján eltérő lehet. Manapság azonban a legtöbb memóriakártya 4 GB-tól egészen 128 GB-ig terjedő méretben kapható. Bár a régebbi memóriakártyák 4 GB-nál kisebb méretűek lehetnek, vásárolhat nagyobb, 128 GB-nál nagyobb memóriakártyákat is, de ezek a kártyák drágák lehetnek.

Megnövelhető a memóriakártya tárolókapacitása?

Nem, a memóriakártya kapacitása nem növelhető, mivel a mérete fix. De van néhány módja annak, hogy növelje a memóriakártya tárhelyét, például törölhet néhány, a memóriakártyán tárolt fájlt, áthelyezhet fájlokat egy másik tárolóeszközre, vagy vásárolhat egy új, nagy kapacitású memóriakártyát.