Mi van Ausztráliában?

Ha az ausztrál kultúrát a 6-D modell© szemüvegén keresztül vizsgáljuk, akkor jó áttekintést kaphatunk az ausztrál kultúra mély mozgatórugóiról a világ más kultúráihoz képest.

Hatalmi távolság

Ez a dimenzió azzal a ténnyel foglalkozik, hogy a társadalmakban nem minden egyén egyenlő – kifejezi a kultúra hozzáállását a köztünk lévő egyenlőtlenségekhez. A hatalmi távolságot úgy határozzák meg, hogy egy országon belül az intézmények és szervezetek kevésbé erős tagjai milyen mértékben várják el és fogadják el, hogy a hatalom egyenlőtlenül oszlik meg. Ez azzal függ össze, hogy egy társadalomban az egyenlőtlenséget a követők éppúgy helyeslik, mint a vezetők.

Ausztrália alacsony pontszámot ér el ezen a dimenzión (36). Az ausztrál szervezeteken belül a hierarchia a kényelem érdekében van kialakítva, a felettesek mindig elérhetőek, a vezetők pedig az egyes alkalmazottakra és a csapatokra támaszkodnak. Mind a vezetők, mind a munkavállalók elvárják, hogy konzultáljanak velük, és az információkat gyakran megosztják egymással. Ugyanakkor a kommunikáció informális, közvetlen és részvételi jellegű.

Individualizmus

Az alapvető kérdés, amellyel ez a dimenzió foglalkozik, az, hogy egy társadalom milyen mértékű kölcsönös függőséget tart fenn tagjai között. Ez azzal függ össze, hogy az emberek önképét az “én” vagy a “mi” fogalma határozza meg. Az individualista társadalmakban az embereknek csak önmagukról és közvetlen családtagjaikról kell gondoskodniuk. A kollektivista társadalmakban az emberek “csoportokhoz” tartoznak, amelyek a lojalitásért cserébe gondoskodnak róluk.

Ausztrália, amely 90 pontot ért el ezen a dimenzión, erősen individualista kultúra. Ez egy laza kötődésű társadalmat jelent, amelyben az az elvárás, hogy az emberek gondoskodjanak magukról és közvetlen családtagjaikról. Az üzleti életben a dolgozóktól elvárják, hogy önállóak legyenek és kezdeményezőkészséget mutassanak. Emellett a cserealapú munka világában a felvételi és előléptetési döntések az érdemeken vagy annak bizonyítékán alapulnak, hogy valaki mit tett vagy tud tenni.

Maszkulinitás

A magas pontszám (maszkulin) ezen a dimenzión azt jelzi, hogy a társadalmat a verseny, a teljesítmény és a siker vezérli, és a sikert a “győztes” vagy a “legjobb a pályán” határozza meg. Ez az értékrend az iskolában kezdődik, és az egész életen át folytatódik – mind a munkában, mind a szabadidős tevékenységekben.

A dimenzió alacsony pontszáma (Nőies) azt jelenti, hogy a társadalomban a másokkal való törődés és az életminőség az uralkodó érték. A Feminin társadalomban az életminőség a siker jele, és a tömegből való kitűnés nem csodálatra méltó. Az alapvető kérdés itt az, hogy mi motiválja az embereket, az, hogy a legjobbak akarnak lenni (maszkulin) vagy az, hogy szeretik, amit csinálnak (feminin).

Ausztrália 61 pontot ért el ezen a dimenzión, és “maszkulin” társadalomnak számít. Az iskolában, a munkában és a játékban tanúsított viselkedés azon a közös értéken alapul, hogy az embereknek “arra kell törekedniük, hogy a lehető legjobbak legyenek”, és hogy “a győztes mindent visz”. Az ausztrálok büszkék az életben elért sikereikre és eredményeikre, és ez alapot nyújt a munkahelyi felvételi és előléptetési döntésekhez. A konfliktusokat egyéni szinten oldják meg, és a cél a győzelem.”

bizonytalanságkerülés

A bizonytalanságkerülés dimenziója azzal kapcsolatos, hogy egy társadalom hogyan kezeli azt a tényt, hogy a jövőt soha nem lehet tudni: megpróbáljuk-e irányítani a jövőt, vagy hagyjuk, hogy megtörténjen? Ez a bizonytalanság szorongással jár, és a különböző kultúrák különböző módon tanulták meg kezelni ezt a szorongást. A bizonytalanságkerülés pontszáma azt tükrözi, hogy egy kultúra tagjai mennyire érzik fenyegetőnek a kétértelmű vagy ismeretlen helyzeteket, és milyen mértékben alakítottak ki olyan hiedelmeket és intézményeket, amelyek megpróbálják ezeket elkerülni.

Ausztrália ezen a dimenzión nagyon közepes, 51 pontot ért el.

Hosszú távú orientáció

Ez a dimenzió azt írja le, hogy minden társadalomnak fenn kell tartania bizonyos kapcsolatokat a saját múltjával, miközben a jelen és a jövő kihívásaival foglalkozik, és a társadalmak különbözőképpen rangsorolják ezt a két létfontosságú célt. A normatív társadalmak, amelyek alacsony pontszámot érnek el ezen a dimenzión, például inkább fenntartják a régi hagyományokat és normákat, miközben gyanakvással tekintenek a társadalmi változásokra. A magas pontszámot elérő kultúrájú társadalmak ezzel szemben pragmatikusabb megközelítést alkalmaznak: a jövőre való felkészülés jegyében ösztönzik a takarékosságot és a modern oktatásra való törekvést.

Ausztrália 21 pontot ért el ezen a dimenzión, tehát normatív kultúrával rendelkezik. Az ilyen társadalmakban az embereket erősen foglalkoztatja az abszolút Igazság megállapítása; normatív a gondolkodásuk. Nagy tiszteletet tanúsítanak a hagyományok iránt, viszonylag kevés hajlamot mutatnak a jövőre való megtakarításra, és a gyors eredmények elérésére összpontosítanak.

Kényeztetés

Az egyik kihívás, amellyel az emberiség most és a múltban szembesül, a kisgyermekek szocializációjának mértéke. Szocializáció nélkül nem válunk “emberré”. Ezt a dimenziót úgy határozzuk meg, hogy az emberek a neveltetésük alapján milyen mértékben próbálják kontrollálni vágyaikat és impulzusaikat. A viszonylag gyenge kontrollt “engedékenységnek”, a viszonylag erős kontrollt pedig “visszafogottságnak” nevezzük. A kultúrákat tehát elnézőnek vagy visszafogottnak lehet nevezni.

A 71-es magas pontszámával Ausztrália elnéző országnak számít. A magas Indulgence pontszámmal besorolt társadalmakban az emberek általában hajlandóságot mutatnak impulzusaik és vágyaik megvalósítására az élet élvezete és a szórakozás tekintetében. Pozitív hozzáállással rendelkeznek, és hajlamosak az optimizmusra. Emellett nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szabadidőnek, úgy cselekszenek, ahogyan akarnak, és úgy költik a pénzt, ahogyan akarják.