Mindössze 42 perc alatt megtanulhatsz algebrát videojátékokkal
Átlagosan 41 perc és 44 másodperc alatt sajátították el a diákok az algebrai ismereteket a Washington állambeli Algebra Challenge során a DragonBox alkalmazás segítségével.
A Washington Egyetem Játéktudományi Központja és a Technológiai Szövetség által közösen támogatott Challenge-ben 4.192 K-12-es diák vett részt. Együttesen 390 935 egyenletet oldottak meg 5 nap alatt június elején. A Challenge számításai szerint ez 6 hónap, 28 nap és 2 óra algebrai munkát jelent.”
Mi még lenyűgözőbb: “azok közül a diákok közül, akik legalább 1,5 órát játszottak, 92,9%-uk elsajátította a feladatot. Azok közül a tanulók közül, akik legalább 1 órát játszottak, 83,8% ért el mesteri szintet. Azok közül a diákok közül, akik legalább 45 percet játszottak, 73,4% ért el mesteri szintet.”
Miért nem létezett ez, amikor én gyerek voltam? Utáltam az algebrát. Rettegtem a változóktól. Mindenáron kerültem. Most azon kapom magam, hogy szórakozásból játszom a DragonBoxot.
Az eredeti DragonBox alkalmazás az egyik dolog, ami kezdetben lelkesedést váltott ki belőlem a játékalapú tanulás iránt. Jóval azelőtt, hogy valaha is hallottam volna a “közös médiakapcsolat” kifejezést. Írtam egy bejegyzést a Forbes-on “Why Playing Video Games Makes You Makes You A Better Dad” címmel. Jungi és archetipikus pszichológiai hátteremből merítettem, hogy elmagyarázzam, ami intuitívan helyesnek tűnt számomra: sokkal fontosabb, hogy biztos legyél benne, hogy játszol a gyerekeiddel, mint hogy azon aggódj, hogy MIT játszol. A cikkre érkezett számos válasz között kaptam egy e-mailt, amelyben felszólítottak, hogy játsszam a DragonBoxot a gyerekeimmel. Letöltöttem az alkalmazást, és megdöbbenve láttam, hogy a fiam (akkor 7 éves) milyen gyorsan megtanult összetett algebrai egyenleteket felállítani.
El voltam ragadtatva. Úgy éreztem, mintha egy olyan jövőt pillantottam volna meg, amelyben a gyerekek szeretnek tanulni. Elképzeltem az iskolákat tele lelkes gyerekekkel, akik felfedezték, hogy az élet és a munka is lehet játék. Ha a DragonBox izgalmassá tudja tenni az algebrát, mi mást várhatunk még az interaktív tanulástól? Azóta is kutatom ezt a területet, és találkoztam néhány hihetetlen emberrel, akiknek nagy szívük és hatalmas álmaik vannak az oktatás jövőjéről.
Jean-Baptiste Huynh, a DragonBox megalkotója néhány napja e-mailt küldött nekem. Szeretné, ha tudnék a DragonBox 12+ új, frissített változatáról, és felhívná a figyelmemet a Challenge lenyűgöző eredményeire.
A DragonBox Algebra 12+ frissíti az eredetit néhány új grafikával, új zenével, jobb visszajelzésekkel, gyorsabb tempóval és több szinttel. Most megerősített visszajelzés ösztönzi a tanulókat a felesleges műveletek kiküszöbölésére, dinamikusabb pozitív és adaptív megerősítés, vagányabb sárkány-ábrázolás és több megoldandó egyenlet van. A frissítések lenyűgözőek, és azt mutatják, hogy Huynh fantasztikus tanár. Fogott egy már amúgy is lenyűgöző tanulási platformot, és frissítette, hogy még erősebbé tegye. Fokozatosan javította az alkalmazást, ugyanúgy, ahogy én is frissítem a tananyagomat és a tanterveimet a Temple Egyetem tantermében szerzett minden egyes tapasztalat után. Ez a jó tanítás egyik kritériuma: a folyamatos értékelés nemcsak a diákjaidról, hanem a saját teljesítményedről is – önképzés.”
Most az ötéves fiam játszik, és megbabonázza a cél, a sárkány etetése. Gyorsan megtanulja a szabályokat és elsajátítja a játékot. Végignéztem, ahogy az első két fejezeten körülbelül 20 perc alatt átrobog.
Nemsokára azonban elgondolkodtam azon, hogy miért értékeljük egyáltalán az algebrát: absztrakt gondolkodás, problémamegoldó készség? Vajon a gyerekeim egyszerűen mechanikus folyamatokat, algebrai eljárást tanultak? Vagy olyan kognitív készségeket is elsajátítottak, amelyek miatt a pedagógusok eleve nagyra értékelik az algebraórát?
Gyorsan írtam egy e-mailt Huynhnak, hogy megkérdezzem, mit gondol: Huhnein: Azért fontos az algebra az én gyerekeimnek, mert azt akarom, hogy megértsék, hogyan működik a világ: fizika, természettudományok stb. Szükségük van az algebrára ahhoz, hogy megértsék az ezen tudományágak mögötti matematikát. Továbbá azt akarom, hogy a gyerekeim jó döntéseket hozzanak – a közgazdaságtan, a pénzügyek, a statisztika mind algebrát igényel.
Jean-Baptiste Huynh, a DragonBox alkotója
Láttam, hogy a DragonBox megtanítja a gyerekeimnek az algebrai folyamatok mechanikáját. Van valami fogalma arról, hogy ez lefordítható-e az absztrakt és kritikai gondolkodási képességek fejlesztésére? A DragonBox a feladat 50%-át elvégzi. A többit nekünk kell megtanítani. Például egy adott szituációból egyenletet kell felállítanunk ahhoz, hogy az absztrakt gondolkodási készségeket kiteljesítsük. A DragonBox az algebrai folyamatok mechanikájáról és az absztrakcióról szól. Ez 100%-ban az algebrai matematikai készségekről szól. De nem helyettesíti a tanárokat. Segítséget igényel a tudás átültetéséhez ceruzára és papírra (van egy pdf-ünk tanároknak és szülőknek, amely leírja a legjobb gyakorlatokat a táblagépről a papírra való átálláshoz). Őszintén szólva, még nem láttam olyan gyereket, aki úgy ült le a DragonBox-szal, hogy ne tanult volna algebrát.
Ha az óvodások képesek a DragonBox-szal tanulni, akkor nem kellene az algebrát a szokásosnál korábban tanítanunk? Olyan eszközöket kellene létrehoznunk, amelyeket a gyerekek akkor használhatnak, amikor már készen állnak és elég érettek a használatukra. Ezeknek az eszközöknek már nagyon korán elérhetőnek kell lenniük. Túlságosan a tanításra koncentrálunk, és nem eléggé a tanulásra. A tanárok tanítanak, a tanulók tanulnak. Két különböző szemlélet, két különböző világ.Az embereket tanítani szerintem nem hatékony. Másfelől viszont rendkívül hatékony, ha meghívjuk az embereket a tanulásra, amikor készen állnak és motiváltak. Az iskolában a tanulók motivációjának kellene a kulcsnak lennie. És ott csak egy dolgot lehet tenni: meghallgatni a gyerekeket. Sokkal jobb társadalmat hozunk létre, ha ezt tesszük, és a gyerekek sokkal gyorsabban tanulnak majd!”
Hogyan illeszkednek az olyan játékok, mint a DragonBox a tananyagfejlesztés jövőjébe? A DragonBoxhoz hasonló játékok minden olyan pedagógus számára elengedhetetlenek lesznek, aki a tanulóközpontúságot tartja szem előtt. Három okból kifolyólag: 1) Olyan tanulási élményt tudnak nyújtani, amely az egyénre van finomhangolva. 2) A játékban lévő visszacsatolási hurok lehetővé teszi, hogy egyszerre valósuljon meg a formatív értékelés és a tanulás. 3) A szociális elemek könnyen beépíthetők. Ez a szentháromság: egyénre szabott tanulás, nem tolakodó értékelés és szocializáció.”
Mit gondol, mit jelent a játékalapú tanulás az oktatás jövője szempontjából? A DragonBox megkérdőjelezi az egész rendszert. A DragonBox azt sugallja, hogy az osztály- és korosztályi szintű gondolkodás archaikus. Miért tanulunk dolgokat egy bizonyos életkorban? Miért kell ennyi idő, hogy megtanuljuk? Ki döntött erről? Ez tudományos? Szerintem a DragonBox segít elmozdulni a “lehetséges-e az egyénre szabott tanulás?” kérdésétől. A kijelentés felé: “Individualizáljuk a tanulást!”
Jordan Shapiro a popfilozófiai értekezés szerzője: FREEPLAY: A Video Game Guide to Maximum Euphoric Bliss és a Occupy Psyche társszerkesztője: Jungian and Archetypal Perspectives on a Movement. Közelgő könyveiről és rendezvényeiről ide kattintva tájékozódhat.
Kövessen a Twitteren. Nézze meg a weboldalamat vagy néhány más munkámat itt.