Minnesota legöregebb halfajának kedveznek a folyó helyreállítási erőfeszítések

Alec Lackmann, az Észak-Dakotai Állami Egyetem kutatója egy nagytestű nagyszájú bölénykével, amely része volt annak a tanulmánynak, amely szerint a hal a világ egyik legidősebb élő édesvízi faja. Lackmann kutatásai során talált egy 112 éves nagyszájú bölényt, és sok 80 évnél idősebbet. (A fotó Alec Lackmann / NDSU jóvoltából)

Hosszú ideig élhetnek – a tanulmányok szerint több mint 100 évig -, óriásira nőhetnek, és a Red River-medence tavain és folyóin az íjhalászok kedvelt célpontjai.

Ez a faj is lenyűgöző.

Ez dióhéjban jellemzi a nagyszájú bivalyt, egy Minnesotában és Észak-Dakotában őshonos halfajt, amely azóta vált ismertté, hogy Alec Lackmann, az Észak-Dakotai Állami Egyetem kutatója 2019-ben dokumentált egy 112 éves példányt a Pelican folyóból, az Otter Tail folyó északnyugat-minnesotai Red River-medencei mellékfolyójából.

Ez a valaha Minnesotában dokumentált legidősebb hal.

“Elképesztőek” – mondta Lackmann Mike McFeelynek, a Forum News Service munkatársának egy 2019. májusi cikkben. “Ők a világ egyik legkülönlegesebb halai.”

Amint arról McFeely beszámolt, a Lackmann kutatásában szereplő legöregebb nagyszájú bivaly példányok – sokuk több mint 80 éves volt – a minnesville-i Pelican Rapids közeli tavakból származnak, köztük a Crystal, Rush, Prairie, Pelican, Lida, Lizzie és Fish tavakból.”

Furcsa módon Lackmann vizsgálati munkája nem dokumentált fiatal nagyszájú bivalyt a Pelican folyó medencéjében. Ez aggodalomra ad okot, mondta Nick Kludt, a természeti erőforrások minisztériumi Detroit Lakesben (Minnesota állam) működő Red River halászati szakértője.

A toborzás – vagy a populációhoz hozzáadott új halak – hiánya arra utal, hogy a Pelican folyó mentén az 1800-as évek végéig épített gátak megakadályozzák, hogy a nagyszájú bölény a medence más, kedvező ívási élőhelyekkel rendelkező részeire jusson, mondta Kludt.

Az eredmény egy elszigetelt populáció, amely gyakorlatilag csapdába esett a Pelican Rapids-i gát és a Detroit Lakes-től délre található Bucks Mill gát között, mondta Kludt.

Az élettartam a kulcs

Az élettartam tűnik a nagyszájú bölény túlélésének kulcsának a Pelican folyó medencéjében. Az 1980-as évek végén, egy magas vízállású időszak alatt tapasztalt időszakot leszámítva a DNR halászati felmérései nem dokumentálták a nagyszájú bölény termelését a Pelican folyóban az 1930-as évek óta, körülbelül ugyanabban az időben, amikor több tóból kivezető gátat hoztak létre, mondta Kludt.

“Az alapvető probléma az, hogy ezek a halak nem tudnak szaporodni, mert nem tudnak mozogni” – mondta. “A Pelican folyóban élő nagyszájú bölények története tehát az, hogy valószínűleg egyszerűen nincs elég helyük ahhoz, hogy befejezzék életüket.”

Az 1980-as évek óta több magas vízállású év is volt, de Kludt szerint egyik sem eredményezett fiatal nagyszájú bölényivadékot a Pelican folyó medencéjében.”

“Részben ezért is olyan rejtélyes ez a dolog” – mondta. “A DNR minden szokásos megfigyelése során egyszerűen nem látunk (termelést). Egyértelmű tehát, hogy jelenleg csak a faj biológiájának egy részét értjük.”

Az USA-ban végzett telemetriai kutatások mind az USA-ban, mind az USA-ban, mind az Egyesült Államokban, az USA-ban és az Egyesült Államokban. Kludt szerint az elmúlt években a Red River-medence amerikai és kanadai részein végzett nagyszájú bölénykutatások kimutatták, hogy a műtéti úton beültetett jeladókkal rendelkező nagyszájú bölények “óriási távolságokat” tesznek meg, és 80-110 mérföld közötti távolságokat tesznek meg otthonukban; akár 385 mérföldes mozgást is dokumentáltak.

A Pelican folyóban élő nagyszájú bölények ehhez képest körülbelül 15 folyómérföldön élnek túl, nem számítva a medencében lévő tavakat. A töredezett élőhely valószínűleg megakadályozza, hogy a halak elérjék az általuk kedvelt sekély, víz alatti növényzetű ívóhelyeket, véli Kludt.

“Minden alkalommal, amikor nagy testű folyami halakon végzünk egy ilyen telemetriás vizsgálatot, megdöbbenünk, hogy mekkora részre van szükségük a folyóból” – mondta.

Ahol máshol a Red River medencében, ahol a halaknak több helyük van a kóborlásra, a nagyszájú bölény jól érzi magát a nagyobb folyókban, például az Otter Tail, Red és Red Lake folyókban, valamint az állam más folyóiban, például a Minnesota és a Mississippi folyókban, mondta Kludt.

“Természetes módon szaporodnak, és ezt onnan tudjuk, hogy a méretosztályok változatosságát találjuk”, mondta Kludt. “Úgy tűnik, hogy a Pelican folyó egy elszigetelt nagyszájú bölénypopulációnak ad otthont, amelyet elsősorban a gátak befolyásolnak.”

Luther Aadland, a minnesville-i Fergus Fallsban található természeti erőforrások minisztériumának folyóökológusa ezen a dátumozatlan fotón egy nagyszájú bölényt tart, amelyből a DNR felmérése során mintát vettek. (A fotót Nick Kludt/ Minnesota DNR szíves hozzájárulásával)

Jó hírek a láthatáron

A jó hír – nemcsak a nagyszájú bölény, hanem az összes halfaj számára – az, hogy a Pelican folyó mentén az összeköttetés helyreállítására irányuló tervek már készülnek, mondta Kludt. Pelican Rapids városa együttműködik a DNR-rel a gát eltávolításán egy olyan projekt részeként, amely finanszírozott és jelenleg a tervezési szakaszban van.

Ezzel egy időben Becker megye egy támogatási folyamaton megy keresztül, hogy földet vásároljon a Bucks Mill gát eltávolításához, amely a DNR tulajdonában van, és a csatorna teljes helyreállítását végezze el.

A Lackmann kutatásai rávilágítottak három konkrét Pelican River gát lehetséges hatásaira: a Prairie, a Lizzie és a Fish Lake gátakra.

“Az egyik legjobb helyi partnerünk, a Pelican Group of Lakes Improvement District 2018 óta dolgozik a DNR-rel, hogy mindhárom gátat átalakítsák a halak áthaladása érdekében” – mondta Kludt. “Ezek a projektek mostanra befejeződtek, és a gátak már nem akadályozzák a halak mozgását.”

A 2008 óta, amikor a minnesotai választók jóváhagyták a Tiszta víz, föld és örökség módosítást, a Red River és minnesotai mellékfolyóinak 77 gátjából 40-et eltávolítottak vagy átalakítottak a halak áthaladása érdekében, mondta Kludt; további nyolc gát a halak áthaladásának különböző szakaszaiban van.

“A nagyszájú bölény esetében reméljük, hogy a Pelican folyó “maradék” populációját végül újra összekapcsolhatjuk a folyásirányban lejjebb lévő ismert termelési forrásokkal” – mondta. “Ez a legjobb esély a faj helyreállítására ezen a helyen, miközben az ökoszisztéma egészének is hasznára válik.”

“Ha ezek az élőhely-projektek elkészülnek, és folytatjuk őket, remélhetőleg vissza tudjuk hozni a Pelikán-medence populációját a szakadék széléről.”

A szószólót keresve

Lackmann, az NDSU kutatója a tanulmányához a legtöbb nagyszájú bölényt az íjászoktól gyűjtötte be, ezt a demográfiai csoportot Kludt szeretné elérni, hogy még több információt gyűjtsön, és talán megnyerje támogatásukat a faj javát szolgáló folyami helyreállítási projektek szószólójaként.

Amint ahogy az olyan csoportok, mint a Pheasants Forever aktívan részt vesznek az általuk kedvelt fajok megőrzésében, a DNR reméli, hogy hasonló kapcsolatot tud kialakítani a nagyszájú bölény horgászokkal, mondta Kludt.

Az élőhelyi projektek előnyei nélkül a vadászati nyomás hatással lehet a Pelican folyó elaprózott szakaszain megmaradt nagyszájú bivalyok mennyiségére, mondta.

“Egyelőre véges populáció lehet, amíg a folyókat vissza nem lehet kapcsolni a forráspopulációkhoz” – mondta Kludt. “A legjobb esélye ennek a populációnak az, ha összekötjük olyan helyekkel, ahol tudjuk, hogy van utánpótlás, és ez némi munkát igényel. Ezért szeretnénk, ha a bölény iránt érdeklődő emberek, különösen az íjászok vagy más horgászok jobban részt vennének ennek a fajnak az érdekében.”

“Amikor pályázati pénzekre pályázunk, minél több csoport támogatja a pályázatot, annál kedvezőbbnek tekintik a finanszírozást.”

Bővebb információért vagy a nagyszájú bölény védelmének és kezelésének szószólójaként lépjen kapcsolatba Kludttal a [email protected] címen.”