Mit jelent valójában áldottnak lenni?

Nagyon gyakran hallok olyan kijelentéseket, mint: “Olyan áldott vagyok, hogy három egészséges gyermekem van!” vagy “Megkaptam az előléptetést, amire vártam… Olyan áldottnak érzem magam!” vagy “Most vettük meg álmaink otthonát. Hihetetlenül áldottak vagyunk!” vagy “Áldottak vagyunk, hogy egy olyan országban élünk, ahol ilyen kényelem, szabadság és lehetőségek vannak, nem igaz?”

De mi történik akkor, ha nem érzed magad annyira “áldottnak” a jelenlegi körülményeidben? Például az egyik gyermekemnek több olyan rendellenessége is van, amelyek miatt gyakran le vagyunk törve, összetörve és bizonytalanok vagyunk a jövőt illetően. Már nem tekintjük magunkat áldottnak?

A férjem elvesztette a fizetése felét, ami arra kényszerített minket, hogy elveszítsük az otthonunkat és mindent, amiért megdolgoztunk. Már nem számítunk áldottnak?

Az életem nagy részében több egészségügyi problémával küzdöttem. Did I just happen to draw the short stick and miss out on the blessings that so many others seem to have been given?

Why do we most often associate being blessed with positive circumstances, wealth, comfort, and the absence of problems? I believe it’s because many of us have a very short term and shallow view of what it means to be blessed.

This begs the question – what does it mean to be blessed?

The Meaning of Blessing

There are several definitions of blessed in the English language, according to the Oxford Advanced Learner’s Dictionary:

• • “Made holy; consecrated”

• • “Endowed, with divine favor and protection”

• “Bringing pleasure or relief as a welcome contrast to what one has previously experienced”

The Greek definition of the word “blessed” comes from makários. Ez úgy írja le a hívőt, mint aki irigylésre méltó helyzetben van ahhoz, hogy Isten gondviselését (kegyelmét) megkapja – mint aki az ő kegyelmének kiterjesztése. Ez az Úr hitben való részesülésével történik (HELPS Word Studies).”

Elismerem, ezek a definíciók kissé megleptek. A nyugati kultúrában felnőve leggyakrabban a “meg vagyok áldva” kifejezést hallottam a jó szerencsére, egy kívánt eredményre vagy kényelemre utalva. Sőt, magam is gyakran használtam így.”

Az bizonyára igaz, hogy a földi ajándékok, amelyeket a földön kapunk, mint például a kényelem, a kívánt eredmények, a siker és a barátságok, amelyeket élvezünk, mind az Úrtól kapott érdemtelen áldások. Ezeket a meg nem érdemelt áldásokat, amelyeket Isten az ő kegyelme által minden emberre kiáraszt, hálaadással és dicsérettel kellene fogadnunk, ami arra vezet bennünket, hogy örömünket leljük, amikor Istent dicsőítjük általuk. Testünkben azonban gyakran hajlamosak vagyunk a jogosultság, a büszkeség és a világi körülményekben való boldogságkeresés magatartására.

Ezért tartom tanulságosnak, hogy még az angol szótárban is az áldás kifejezés elsődleges meghatározása nem a gazdagság vagy a kényelem, hanem a “szentté válás”. Mivel a Jézus Krisztusban való megváltás által válunk szentté, lényegében az áldottá válás legigazibb formája az, hogy tudatára ébredünk nyomorúságos állapotunknak, bűnbánatra vezetnek bennünket, megszentelnek a szentségre, és egy napon megkapjuk az igazság koronáját. Minden más földi áldás nagymértékben el kell, hogy halványuljon ehhez képest!

Igen, a nem hívők is részesülnek áldásokban, de nem ugyanolyan módon. Ők Isten közös kegyelme révén részesülnek áldásban, amely minden emberre kiterjed. Mivel azonban ennek a kegyelemnek lejárati ideje van az ítéletnapon, életük áldott körülményei Isten kegyelmének rövid távú ajándékai, nem pedig a hívőkre kiáradó, életadó, örökkévaló áldások. Sajnos, ezeknek az átmeneti áldásoknak a kényelme gyakran azzal végződik, hogy sokakat elvakít valódi szegénységükről és a Megváltó iránti szükségükről.

Ezt világosan látjuk Krisztusnak a Jelenések könyvében a laodiceai gyülekezethez intézett figyelmeztető szavaiban.

Mertem a te cselekedeteidet: sem hideg, sem forró nem vagy. Bárcsak hidegek vagy forrók lennétek! Mivel tehát langyosak vagytok, és se nem melegek, se nem hidegek, kiköplek titeket a számból. Mert azt mondjátok: gazdag vagyok, jólétben vagyok, és semmire sincs szükségem, és nem veszitek észre, hogy nyomorultak, szánalmasak, szegények, vakok és mezítelenek vagytok. Azt tanácsolom nektek, hogy vegyetek tőlem tűzben tisztított aranyat, hogy gazdagok legyetek, és fehér ruhát, hogy felöltözzetek, és ne látszódjék mezítelenségetek szégyene, és kenetet, hogy megkenjétek szemeteket, hogy lássatok. Akiket szeretek, azokat megdorgálom és megfegyelmezem, ezért legyetek buzgók és tartsatok bűnbánatot. (Jelenések 3:15-19)

A laodíceaihoz hasonlóan ma sok kultúra, köztük a miénk is, az áldott létnek egy felhígított és torz felfogását vette át. Sajnos, még sok hívő (néha én is), aki ezekben a gazdag kultúrákban nevelkedett, szintén áldozatul esett ennek a téves felfogásnak. Sokan az áldást úgy tekintik, mint szerencsésnek, kényelmesnek és boldognak lenni.

Ez persze problémát jelent a hívő ember számára, amikor hirtelen olyan körülmények között találja magát, amelyek nem felelnek meg az elvárt áldott életnek. Nehezen értik meg, hogy amikor úgy döntöttek, hogy engedelmeskednek és követik Krisztust, miért látják körülöttük a nem hívőket, akik munkahelyi előléptetéseket kapnak, sikeresek az erőfeszítéseikben (akár mások kárára is), nagy házakat vesznek, és látszólag mindenben boldogulnak.

Az áldás bibliai valósága

Emiatt abban kell lehorgonyoznunk, ami igaz, nem pedig abban, amit látunk és amit értelmezni tudunk. Mert bár csábító lehet az emberek életének felszíni szintjét nézni, és azon fáradozni, hogy megértsük, miért tűnik úgy, hogy virágoznak, nem szabad elfelejtenünk, hogy talán éppen ezek az áldások vakítják el őket a Megváltó iránti szükségükről, és hagyják őket beteljesületlenül és üresen.

Mielőtt azonban megengednénk magunknak, hogy büszkék legyünk, emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy valamikor mindannyian ugyanebben a vak állapotban voltunk, és Jézus Krisztus kegyelmes és irgalmas munkája nélkül még mindig ugyanolyan vakok és szűkölködők lennénk. Ez az igazság ösztönözzön minket arra, hogy megosszuk az életadó evangéliumot mindazokkal, akik elveszettek, és akiket elvakított a saját hamis kényelem- és biztonságérzetük!

Mit jelent tehát ez számunkra, hívők számára? Íme néhány kérdés, amit feltehetünk magunknak.

• Mire törekszem mindennél jobban?
• Követem Krisztust, és azt várom, hogy a kényelem és jólét földi ajándékai kövessenek? Vagy azért keresem Krisztust, mert ő a végső áldás, és minden áldozatot megér?
• A kényelem miatt langyos vagyok, ahelyett, hogy folyamatos bűnbánattal és Jézus evangéliuma iránti buzgósággal élnék?

Ezek sarkalatos kérdések, mert ha azt gondoljuk, hogy Krisztus követése földi áldásokat (a jólét evangéliuma) garantál számunkra, akkor ki kell nyitnunk a Bibliát és el kell olvasnunk. Nem fog sokáig tartani, amíg rájövünk, hogy Krisztus éppen az ellenkezőjét ígérte.

Ténylegesen azt ígéri nekünk, hogy ez az élet szenvedéssel, nehézségekkel és önmagunknak és földi vágyainknak való meghaladással lesz tele. Ha nem alakítjuk át a gondolkodásunkat, hogy a Krisztusban kapott hihetetlen áldások és biztosítékok szemszögéből nézzük a körülményeinket, akkor hamar megkérdőjelezzük Isten jóságát és szeretetét, amikor a földi “áldások” úgy tűnik, hogy rajtunk kívül mindenkit érintenek.

A világ nagy részével ellentétben a nyugati keresztények gyakran annyira hozzászoktak a kényelemhez és a gazdagsághoz, hogy hihetetlenül alacsony a fájdalom és a kényelmetlenségek tűrőképessége. Ez azt jelenti, hogy különösen keményen kell dolgoznunk azon, hogy mindig magunk előtt tartsuk az igazságot arról, hogy kik vagyunk, mit érdemlünk, és hogy milyen igazi áldásaink vannak Krisztusban. Krisztus az Ő Igéje és a Szentlélek ereje által képes átformálni a jogos perspektíváinkat. Ez felkészít és felvértez bennünket a megpróbáltatásokra, csalódásokra és nyomasztó körülményekre is, amelyekkel garantáltan szembe kell néznünk, amikor az evangélium számára kijelölt úton járunk.

Frissen emlékeztessük tehát magunkat arra, hogy milyen áldottak vagyunk Isten Igéjének igazságából.

Szellemi áldások miatt vagyunk áldottak, amelyek messze felülmúlnak minden földi áldást.

Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket Krisztusban minden lelki áldással a mennyekben… (Efézus 1:3)

Nem számít, mit kapunk vagy nem kapunk világi formában, minden áldást Krisztus teljes munkája által kaptunk – az ő igazsága, erőforrásai, kiváltsága, helyzete és hatalma által. De ezeket a lelki áldásokat gyakran olyan körülményeken keresztül munkálja az életünkbe, amelyeket a legtöbb ember nem tartana áldásnak. Életem legnagyobb lelki áldásai közül néhányat nemkívánatos földi körülményeken keresztül kaptam.”

Áldottak vagyunk, mert a Király kiválasztott és örökbefogadott fiaiként és leányaiként Krisztus gazdagságában, áldásaiban és magában a Krisztus természetében részesülünk.

…ahogyan ő kiválasztott minket benne a világ megalapítása előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből predesztinált minket fiakká fogadásra Jézus Krisztus által, az ő akaratának szándéka szerint, dicsőséges kegyelmének dicséretére, amellyel megáldott minket a Szeretettben. (Efézus 1:4-6)

Létezik ennél nagyobb áldás?! Ha Krisztusban vagy, akkor már a világ megalapítása előtt kiválasztott vagy, hogy a Király szeretett fiává vagy leányává fogadjon Jézus Krisztus által. Kiválasztottak és szeretettek vagyunk, mérhetetlenül áldottak vagyunk, mivel az ő meg nem érdemelt kegyelme által szentté válunk. Nincs ennél nagyobb áldás!

Áldottak vagyunk, mert megváltottak és megbocsátottak vagyunk, kegyelmének gazdagságát kapjuk, mivel megismertette velünk akaratának titkát, az evangéliumot.

Őbennünk van a megváltás az ő vére által, vétkeink bocsánata, kegyelmének gazdagsága szerint, amelyet ránk árasztott, minden bölcsességgel és belátással megismertetve velünk akaratának titkát, az ő szándéka szerint, amelyet Krisztusban az idők teljességére tervként meghatározott, hogy egyesítsen benne mindent, ami a mennyben és ami a földön van. (Efézus 1:7-10)

A legnagyobb áldás, amit Isten adhat nekünk, hogy segít meglátni, hogy szükségünk van Krisztusra, majd egyre növekvő szellemi megértést növeszt bennünk az evangéliumról. Szeretetből ezt néha olyan körülményeken keresztül teszi, amelyek elveszik tőlünk a vágyott földi áldásokat, amelyekre hajlamosak vagyunk törekedni, és helyükbe a nagyobb áldás kerül, hogy jobban megismerjük őt.

Áldottak vagyunk, mert garantált örökségünk van, és a megígért Szentlélekkel megpecsételtetett, amíg birtokba nem vesszük azt.

Őbenne nyertünk örökséget, mivel eleve elrendeltettünk annak szándéka szerint, aki mindent az ő akarata szerint cselekszik, hogy mi, akik elsőként reménykedtünk Krisztusban, az ő dicsőségének dicsőségére legyünk. Benne ti is, amikor hallottátok az igazság igéjét, az üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne, elpecsételtettek a megígért Szentlélekkel, aki az örökségünk biztosítéka, amíg birtokba nem vesszük azt, az ő dicsőségének dicséretére. (Efézus 1:11-14)

Az álmaid házának megvásárlása, az egészséged helyreállítása, a veszteségek és megpróbáltatások átélése ebben az életben mind-mind halványulni kezdenek ahhoz képest, hogy megragadjuk az örök örökséget, amelyet Isten gyermekeként garantáltan kapunk. Állampolgárságunk az új Jeruzsálemben lesz, egy megingathatatlan, biztonságos és örökkévaló királyságban (Jelenések 3:12, 21).

Rögzítsük tekintetünket arra a hihetetlen örökségre, amelyet garantáltan kapunk, amikor elkezdünk szomorkodni az elveszített dolgok miatt, amikor arra vágyunk, hogy a dolgok rendbe jöjjenek, és amikor e földi testben sóhajtozunk. Ha ez marad a fókuszunkban, soha nem lesz okunk a kétségbeesésre. A gyász, amit a földön átélünk, annál szebbé teszi örök örökségünket!

Másrészt, mivel sokkal több áldásunk van, mint amennyit felfogunk, önelégültekké válhatunk. Ha ezt látod magadon, menj bűnbánattal az Úrhoz, és kérd meg, hogy ébressze fel a szívedet nagyobb buzgalommal iránta, mint a kényelemért. Az idő rövid, és nem akarjuk, hogy alvónak találjanak bennünket! Imádkozz tehát bátran Krisztusért, hogy tegye meg, amit kell, hogy lángra lobbanjon a szíved érte. Azok számára, akik fáradtnak érzik magukat a veszteség és a fájdalom időszakában, ne feledjék, hogy az evangélium miatt a mi nagyobb áldásunk az a szentség és jellem, amelyet Krisztus munkál bennünk. Szóval nyomuljatok tovább!

Az áldás bizonyságtétele

Már látom, hogy egy különleges szükségletű gyermek ajándéka és sok földi kényelem elvesztése (bár még mindig sokkal kényelmesebb vagyok, mint a világ nagy része) Isten legnagyobb áldásai közé tartozott az életemben. Ő arra használta őket, hogy olyan lelki áldásokat árasszon ki, amelyek sokkal értékesebbek voltak, mint amit magamtól valaha is tudtam volna keresni vagy kívánni.

Igen, testvérem, áldottak vagyunk. Krisztusban szeretve, kiválasztva, megváltva, megbocsátva, megszabadítva, megszentelve vagyunk, és örök örökséget ígértek nekünk Megváltónk minden gazdagságával, dicsőségével és jellemével együtt. Isten dicsőségére áldottak vagyunk. Hirdessük mindannyian, hogy mennyire igazán áldottak vagyunk, amint látjuk, hogy Krisztus egyre mélyebben munkálkodik bennünk, még olyan körülmények között is, amelyek távolinak tűnnek az áldástól.

Mert jobb kétségbeesetten szegénynek és gyengének lenni a világ szemében, és örökké áldottnak Krisztus dicsőségében, mint földi mértékkel bőségesen áldottnak lenni, és Krisztus ítélőszéke előtt mezítelennek és szegénynek találtatni.