A gyomornyálkahártyában lévő mirigyek egy pepszinogén nevű fehérjét termelnek. Ha kellően savas a környezet (a pH-skálán 1,5 és 3 között), a vagusideg a hormonváladékkal együtt serkenti a pepszinogén felszabadulását a gyomorban. A pepszinogén ezután összekeveredik a sósavval (gyomorsavval), és pepszinné alakul. A pepszin a gyomorban lévő bármilyen ételben lévő fehérjéket kisebb egységekre, úgynevezett peptidekre bontja, amelyek aztán felszívódnak a vékonybélben. A bélben más proteázok folytatják a peptidek további lebontását aminosavakká, amelyeket a szervezet felhasználhat új fehérjék felépítésére vagy üzemanyagként való elégetésére.
Néha a pepszin visszafelé áramolhat a gyomorból a nyelőcsőbe, ami savas reflux állapotokat eredményez. Emiatt a pepszin nyomai a nyelőcsőben segíthetnek az orvosoknak a refluxesemények diagnosztizálásában. A gyógyszergyártók olyan termékeket árulnak, amelyek célja a gyomorszekréció gátlása a megkönnyebbülés érdekében; az egyik ilyen termék, a Pepcid AC® a pepszinről kapta a nevét.
A pepszin étrend-kiegészítőként is szedhető az emésztés elősegítésére. A kereskedelmi forgalomban kapható pepszint sertések gyomrából nyerik. Savas jellege miatt a pepszint arra is használják, hogy eltávolítsák a szőrt és más szöveteket az állati bőrökből, mielőtt cserzésre kerülnének, valamint a tengeri állatok héját és pikkelyeit.
A pepszin felelős a gyomorban lévő baktériumok elpusztításáért és a B12-vitamin fehérjéről való leválasztásáért is, hogy a vitamin megfelelően hasznosulhasson. 2015-ben kínai kutatók azt javasolták, hogy a pepszin segíthet megemészteni a nukleinsavakat – a DNS és az RNS összetevőit, amelyek az egészség szinte minden aspektusához elengedhetetlenek, az immunrendszertől az izomnövekedésig. Ez a megállapítás arra utal, hogy a pepszin szerepe a tápanyagok lebontásában nagyobb, mint korábban gondolták.
Miért szedjünk pepszin-kiegészítőt?
Az emésztőenzimek számos okból hígulhatnak, és ahogy az Oncotargetben megjelent tanulmány megállapította, az öregedéssel tovább csökkennek. Ha a bélrendszer pH-ja megemelkedik, a gyomor nem lesz képes elegendő pepszint felszabadítani. A lebontó enzim nélkül a szervezet nem tudja optimálisan feldolgozni a fehérjét. Ezért hasznos lehet egy pepszint tartalmazó étrend-kiegészítő szedése.
A pepszin szedhető önmagában, HCl-kiegészítővel (bétain-hidroklorid) párosítva, vagy egy emésztőenzim-keverék részeként. Egyes fehérjeporokat pepszinnel és más enzimekkel is kevernek, hogy segítsék a fehérje felszívódását.
Pepszin testépítéshez
Ha extra fehérjét fogyasztasz, hogy izomtömeget növelj, vagy hogy megtartsd az izmot, miközben fogyókúrázol a zsírból, a pepszin segíthet abban, hogy az elfogyasztott fehérje megfelelően hasznosuljon. “Bár nincs klinikai bizonyíték arra, hogy a pepszin pótlása összefüggésbe hozható az izomépítéssel, az ügyfelek gyakran jó eredményekről számolnak be, amikor elkezdenek emésztőenzimet szedni” – mondja Marc Bubbs, ND, CISSN, a kanadai férfi kosárlabda-válogatott teljesítménytáplálkozási szakértője és a Peak című könyv szerzője. “Ez az étvágy helyreállításához és a hipertrófia eléréséhez szükséges fehérje- és kalóriamennyiség elfogyasztásához vezethet.”
A fehérje asszimiláció fokozásának másik módja, ha figyelsz arra, hogy mit eszel. A Critical Reviews in Food Science and Nutrition című szaklapban megjelent kutatás megállapítja, hogy “a hüvelyesek, a gabonafélék, a burgonya és a paradicsom olyan inhibitorokat tartalmaznak, amelyek a tripszin, a pepszin és más bélproteázok blokkolásával csökkentik a fehérje emészthetőségét”. Ha tehát biztosítani szeretné, hogy étkezésének egyik összetevője ne szabotálja a másikét, akkor korlátoznia kell ezeknek az élelmiszereknek a fogyasztását, amikor olyan fehérjeforrásokat fogyaszt, mint a hús, a tejtermékek és a hal. (Az alapos főzés szintén csökkentheti az olyan ételekben, mint a bab és a burgonya, található inhibitorokat.)
Míg a pepszin nem létezik az élelmiszerekben, a szervezet saját termelését fokozhatja, ha több fehérjében és zsírban gazdag ételt fogyaszt. Az American Journal of Clinical Nutrition című folyóiratban megjelent kutatás szerint a magas zsír/ketotartalmú étrend nagyobb mennyiségű pepszint termelhet.