Mit tegyünk, amíg Istenre várunk

Ötéves unokám megkérdezte, mennyi idő múlva költözik a családja az új házukba. Mivel hat hetet nehéz felfogni egy ötévesnek, elvittem egy falinaptárhoz, és megmutattam neki, mennyi idő van a költözés napjáig. Most már minden nap, amikor egyenként kijelöli a naptár négyzeteit, látja, hogy mennyi idő múlva lesz vége a várakozásnak.

Nem ismerek senkit, aki szeret várni. Te igen? (Én nem így gondoltam). A várakozás kemény munka, és időnként még a hitünket is próbára teszi. Különösen nehéz, amikor semmi sem garantálja, hogy a várakozásunk valaha is véget ér ebben az életben. Vágyaink, amelyekre vágyakozunk, imáink és hírek, amelyekre várunk, arra csábíthatnak, hogy türelmetlenek legyünk, elkedvetlenedjünk, aggódjunk, és még arra is, hogy elgondolkodjunk, vajon érdekli-e Istent.

10 dolog, amit Istenre várva tehetsz

Talán ezért beszél a Biblia olyan sokat a várakozásról. Isten azt szeretné, ha tudnánk, hogy a várakozás messze nem egy passzív tevékenység, amelyben nem teszünk semmit. Sőt, a Szentírás azt tanítja nekünk, hogy Isten azt akarja, hogy aktívan részt vegyünk abban a munkában, amit el akar végezni. A stratégiai várakozás olyan jó gyümölcsöket nevelhet az életünkben, mint a türelem, a kitartás és a kitartás. Emellett közelebb visz minket Megváltónkhoz, és az evangéliumra irányítja azokat, akik figyelnek minket.

Ezért íme 10 dolog, amit várakozás közben tehetsz.

Hidd, hogy az Isten, aki megmentett, meghallja kiáltásodat (Mikeás 7:7).

Érezted már úgy, hogy az imáid a plafonról pattannak le? Talán hozzám hasonlóan te is évek óta imádkozol egy gondodért, de Isten úgy tűnt, hogy hallgat. Ott mutatta meg Isten irántunk szeretetét és irgalmát, amikor még az ellenségei voltunk.

Aki a saját Fiát sem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne adna vele együtt kegyesen nekünk is mindent? (Róma 8:32)

Más szóval, a kereszt a mi garanciánk arra, hogy Isten értünk van, és elkötelezte magát, hogy mindent megad nekünk, amit kérnénk, ha mindent tudnánk, amit ő tud. Megelégedhetünk ezzel, és türelmesen várhatjuk a válaszait.”

Várakozással figyelj, de készülj fel a váratlan válaszokra (Zsoltárok 5:3).

Míg Isten hűséges volt ahhoz, hogy sok imámra válaszoljon, gyakran egészen más módon, mint amire számítottam volna! Isten tudja, hogy az egyetlen módja annak, hogy azt tegyem, amire ő és én is vágyunk, időnként különböző mértékű kellemetlenségekkel jár az életemben.”

Az alázatban való növekedés azt jelenti, hogy a büszkeséget el kell hagyni. Ha megtanulunk úgy szeretni, mint Jézus, akkor nemet kell mondanunk önmagunk állandó követelésére, az önző ambíciókra, a saját utunk akarására és arra, hogy önmagunkat helyezzük előtérbe. A türelemben való növekedés elkerülhetetlenül magában foglalja a várakozás valamilyen formáját, akár egy hosszú sorban állunk az élelmiszerboltban, akár egy életen át várunk arra, hogy egy szerettünk Krisztushoz térjen. Amikor elé tárjuk a kéréseinket, hitből várunk és figyelünk, várva Isten jó munkáját bennünk és másokban.”

Tedd reményedet az ő igéjébe (Zsoltárok 130:5-6).

Kísértésbe eshetünk, hogy reményünket olyan dolgokba helyezzük, amelyek a végén csalódást okozhatnak nekünk. Remélhetjük, hogy egy orvos meggyógyít minket, egy tanár átad minket, a házastársunk szeretni fog minket, a munkaadónk megjutalmaz minket, vagy egy barátunk segít nekünk. De csak ha Krisztusba vetjük reménységünket, akkor várhatunk bizalommal, és tudjuk, hogy nem fogunk megszégyenülni.”

Úgy tűnik, Isten megengedi, hogy csalódásokat éljünk át az életben, hogy megtanítson minket arra, hogy semmi más nem elégít ki igazán, és nem ad szilárd alapot, amin megállhatunk. Egyedül Isten Igéje rendíthetetlen. Várhatjuk az Urat, tudva, hogy bármilyen sötét is az éjszaka, az ő fénye áttör az életünkben, és bőséges örömöt hoz a Krisztussal való bensőségesebb kapcsolaton keresztül.

Bízzatok az Úrban, ne a saját értelmetekben (Példabeszédek 3:5-6).

Miért olyan csábító számunkra, hogy inkább a saját bölcsességünkre hagyatkozzunk, mint a mi mindentudó Istenünk bölcsességére? Miért gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk, mi a legjobb nekünk, mint ő? A Szentírás világosan beszél arról, hogyan élhetünk bőséges életet örökké Krisztussal; mégis, túlságosan könnyen igazoljuk a bűneinket, az ízléstelen parancsokat lényegtelennek nyilvánítjuk, és azt tesszük, ami a saját szemünkben helyes. A várakozás időszakai megmutatják, hogy hová helyezzük a bizalmunkat.

Megállj a bosszankodástól, tartózkodj a haragtól, légy csendes, és válaszd a türelmet (Zsoltárok 37:7-8).

Egyszerű azt mondani, hogy bízunk Istenben, de a késedelmekre, csalódásokra és nehéz helyzetekre adott válaszaink megmutatják, hogy valójában hová helyezzük a reményünket.

• Meg vagyunk-e győződve arról, hogy Isten meghallgat minket?
• Hiszünk-e abban, hogy Ő jó?
• Elfogadjuk-e, hogy a körülményeinket szuverén módon rendelte el?
• Kételkedünk abban, hogy valóban törődik velünk?

Amikor úgy döntünk, hogy csendesen és bizalommal várunk, nemcsak Istent tiszteljük, hanem másokat is arra bátorítunk, hogy reményüket is belé helyezzék.

Légy erős és bátor (Zsoltárok 27:13-14; 31:24).

A várakozás hosszú időszakaiban az egyik legnagyobb csatám a félelemmel és annak minden pajtásával, például a szorongással, az aggodalommal és az aggodalommal való küzdelem. Egy hang a fejemben azt kérdezi: Mi van, ha ez történik? Mi van, ha Isten nem válaszol az imáimra? Az evangélium az, ami megtanított arra, hogy a kitartó erőt és bátorságot soha nem magamban, hanem Krisztusban találom meg. Akkor kapok erőt a bátorságra, amikor:

• elmélkedem Isten szuverén uralmáról és hatalmáról, valamint bőséges jóságáról, hogy elküldte a Megváltót, hogy megszabadítson a bűntől.
• Emlékszem, hogy “könnyű, pillanatnyi nyomorúságom minden összehasonlítást felülmúló, örökkévaló dicsőség súlyát készíti elő számunkra” (2Korinthus 4:17).

Jézus azt mondta: “Soha nem hagylak el és nem hagylak el téged”. Soha. Ő Immanuel, Isten velünk. Ez egy olyan ígéret, amely fenntart bennünket, amíg az imára adott válaszokra várunk, de még inkább, amikor az ő győzedelmes visszatérésére várunk!

Nézd ezt úgy, mint egy lehetőséget Isten jóságának megtapasztalására (Zsoltárok 27:13; Siralmak 3:25).

Amikor a problémáimra és arra összpontosítok, hogy mit adott vagy nem adott nekem Isten, hajlamos vagyok zsörtölődésre, panaszkodásra, elégedetlenségre, keserűségre és önzésre. Amikor a jóságot úgy határozom meg, hogy mi hozza számomra a legnagyobb kényelmet, boldogságot és kielégülést ebben az életben, akkor minden, ami ezeket a dolgokat fenyegeti, arra csábít, hogy megkérdőjelezzem Isten szeretetét és jóságát.

Isten megmutatta jóságát, amikor Krisztus magába szívta Isten haragját, amelyet megérdemeltünk, és utat teremtett számunkra, hogy megszabaduljunk a bűn és ellenségünk, a Sátán hatalmától, aki el akarja lopni, megölni és megsemmisíteni örök örömünket és békességünket. Azok számára, akiknek van szemük a látásra, a várakozás időszakai számtalan lehetőséget kínálnak arra, hogy tanúi legyünk annak, ahogy Isten bennünk és általunk munkálkodik örökkévaló javunkra és az Ő dicsőségére.

Várj Isten ígéretére ahelyett, hogy a saját utadat járnád (ApCsel 1:4).

A Szentírás rengeteg példát kínál olyan szentekre, akik belefáradtak az Istenre való várakozásba, és inkább a saját útjukat választották. Én is engedtem már ennek a kísértésnek.

Isten jósága meg van ígérve azoknak, akik türelmesen várnak rá! Nem számít, hogy mennyi ideig. Függetlenül attól, hogy mennyire reménytelennek tűnnek számunkra a dolgok. Még akkor is, ha úgy tűnik, hogy mindenünkbe kerül. “Isten sokkal bőségesebben képes megtenni mindent, mint amit kérünk vagy gondolunk, a bennünk munkálkodó ereje szerint” (Efézus 3:20). Ha várunk rá, soha nem fogunk csalódni.”

Folytassátok állhatatosan az imádságot, hálaadással őrködve (Kolossé 4:2).

A másik kísértés, amivel szembe kell néznünk, amikor úgy tűnik, hogy Isten nem válaszol az imáinkra, hogy abbahagyjuk az imádkozást, nem várjuk tovább, hogy cselekedjen, miközben utat engedünk a cinizmus szellemének, ahelyett, hogy megköszönnénk Istennek, aki ő és mindaz, amit értünk tett. Bár Isten talán nem a mi időzítésünkben vagy nem úgy válaszol, ahogyan mi várjuk, de ha várunk rá, és kitartóan imádkozunk, beteljesíti jó céljait az életünkben.

Emlékezzünk a még eljövendő áldásokra (Ézsaiás 30:18).

Míg reménységünket erre az életre és a testünket kielégítő dolgokra összpontosítjuk, valószínűleg csalódottnak, csüggedtnek, sőt reménytelennek fogjuk érezni magunkat. Jézus Krisztus azért jött, hogy örök örömet és a bűntől való megszabadulást kínáljon nekünk, és bár megszabadultunk a bűn hatalmától, a bűn jelenléte még mindig bennünk és körülöttünk munkálkodik. Szerencsére az evangélium biztosít minket, hívőket arról, hogy Isten értünk van, és minden dolgot együttesen jóra cselekszik azoknak, akik elhívottak az ő szándéka szerint (Róma 8:28).

A várakozás hosszú (vagy akár rövid) időszakaiban szívünket bátorítja, hogy ne feledjük: a legjobb még csak most jön! Egy napon nem lesz többé bűn! Megszabadulunk majd önmagunk követeléseitől és kísértéseitől, és megtapasztaljuk az örök örömöt. Tehát,

Azt tartsátok szem előtt, ami fent van, ne pedig azt, ami a földön van. Mert meghaltatok, és életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben. Amikor Krisztus, aki a ti életetek, megjelenik, akkor ti is vele együtt fogtok megjelenni a dicsőségben”. (Kolossé 3:2-4)

Nem fogsz szégyenkezni

Susannah Spurgeon, Charles Spurgeon felesége ezekkel a szavakkal adott tanácsot saját szívének:

Az Úr Isten Igéjének lapjait áldásos ígéretekkel szórta tele azoknak, akik várnak rá. És ne feledjétek, az Ő legkisebb szava is szilárdan és biztosan áll; soha nem hagyhat cserben benneteket. Ezért, lelkem, vigyázz, hogy ígéret legyen alattad, mert akkor a várakozásod nyugodt lesz, és a reménységed szilárd támasza bizalmat ad neked Őbenne, aki azt mondta: “Nem szégyenülnek meg azok, akik várnak rám.'”

“Légy nyugodt az Úr előtt, és várj türelmesen rá; akik az Úrra várnak, azok öröklik a földet; de rád, Uram, várok, te vagy az, Uram, az én Istenem, aki válaszolsz.”

“Légy nyugodt az Úr előtt, és várj türelmesen rá! Krisztus a válasz! Ő a te nyugalmad és a kincs, amit keresel.

Várd az Urat.