Moly

A lepkék a pillangókkal közeli rokonságban álló rovarok. Mindkettő a Lepidoptera rendbe tartozik. A lepkék és a molylepkék közötti különbség több, mint egyszerű rendszertani különbség. A tudósok világszerte mintegy 200 000 lepkefajt azonosítottak, és feltételezik, hogy ennek ötszöröse is lehet.

Molylepke leírása

A lepkéknek gyakran tollszerű csápjaik vannak, amelyeknek a végén nincs bunkó. Ülő helyzetben a szárnyaik laposan fekszenek. A lepkéknek általában vastag szőrös a testük és földszínűbbek a szárnyaik. A molylepkék általában éjszaka aktívak, nappal pedig egy kedvelt fás élőhelyen pihennek.

A molylepkéknek nagyon hosszú ormányuk, azaz nyelvük van, amellyel nektárt vagy más folyadékot szívnak. Ezek a tapadókorongok használaton kívül nagyon szorosan feltekerednek, mint egy tömlőcső. Amikor használják, a csápok teljes hosszukban kitekerednek, és egyes fajoknál ez a hossz figyelemre méltóan hosszú. A kolibrimolylepke nyelve hosszabb, mint az egész teste. A madagaszkári Darwin-sólyomlepkének közel 13 hüvelyk hosszú ormánya van, amelyet kétségtelenül azért fejlesztettek ki, hogy lehetővé tegye a táplálkozást az ott termő mélytorkú orchideákkal.

Nem minden lepkének van hosszú nyelve. Némelyiknek nagyon rövid az ormánya, ami lehetővé teszi a gyümölcsök könnyű és hatékony átszúrását.

Némelyiknek egyáltalán nincs táplálkozási mechanizmusa. Vannak olyan kifejlett példányai egyes fajoknak, amelyek semmilyen táplálékot nem vesznek fel. Rövid felnőttkori életüket a szaporodással töltik, és az ehhez szükséges energiát a hernyó által a testben elraktározott zsírból nyerik.

A lepkék antennái, tapogatói, lábai és számos más testrészük szaglásra szolgáló érzékelő receptorokkal van ellátva. A szaglás a táplálék (általában virágnektár) és a párkeresés (a nőstény kiszagolja a hím feromonjait) megtalálására szolgál. A feromonok a láb sípcsont szegmensén, a szárnyakon lévő pikkelyeken vagy a hasüregből szóródhatnak szét. A nőstények által kibocsátott feromonokat a hímek akár 8 kilométer távolságból is érzékelhetik.

Molylepke álcázás

Az álcázás nagyszerű védekezési mód az éhes ragadozó általi észlelés elkerülésére. Egyes lepkék úgy néznek ki, mint a zuzmók, mások pedig pontosan úgy, mint az élőhelyükön őshonos fák kérge. Még azt is megfigyelték, hogy a városokban, ahol erős a füstszennyezés, egyes lepkék sötétebb színezetűek, mint a kevésbé szennyezett területeken élő fajok.

Az álcázás másik hatékony formája a színezés, amely megzavarhatja a ragadozót, hogy vagy a lepke egy nem létfontosságú testrészére csapjon le, vagy teljesen kihagyja azt. Az ezeken a lepkéken található vonalak és foltok megnehezítik a célzást, különösen, ha a lepke mozog.

A védekezés másik formája, amikor a lepke egy nagyobb és/vagy fenyegetőbb élőlény megjelenését veszi fel. Ezt a csodálatos képességet “mimikri”-nek nevezik. A védekezésnek ez a formája a nagyméretű mérges kígyók fejére hasonlító farokkal rendelkező hernyóktól kezdve a lepkékig és pillangókig terjed, amelyek jelzéseik alapján nagy madaraknak tűnnek.

Molyok látása

A lepkéknek (sok más kifejlett rovarhoz hasonlóan) összetett és egyszerű szemeik vannak. Ezek a szemek sok hatszögletű lencséből/kürtőből állnak, amelyek a rovarok látómezejének minden egyes részéből a fényt egy rabdómára (a mi retinánk megfelelője) fókuszálják. Ezt az információt a látóideg továbbítja a rovarok agyába. Nagyon másképp látnak, mint mi. látják az ultraibolya sugarakat (amelyek számunkra láthatatlanok).

A lepkék látása radikálisan megváltozik a különböző életszakaszaikban.

A lepkék hernyói alig látnak. Egyszerű szemeik (ocelli) vannak, amelyek csak a sötétet tudják megkülönböztetni a fénytől. Képet nem tudnak alkotni. Fotoreceptorokból (fényérzékeny sejtekből) és pigmentekből állnak. A legtöbb hernyó fejének mindkét oldalán egy-egy félkör alakú, hat ocellából álló gyűrű található.

Molyok érzékszervei

A hernyó “szőrzete” adja a tapintásérzékét. A hernyók az érintést hosszú szőrszálak (úgynevezett tapintószőrök) segítségével érzékelik, amelyek a kemény külső csontvázuk egészén található lyukakon keresztül nőnek. Ezek a szőrszálak idegsejtekhez kapcsolódnak, és az érintésről szóló információkat továbbítják a rovarok agyába.

A rovarok egész testén (beleértve az antennákat is) található szőrszálak (érzékszőrök) képesek érzékelni a környezetet. Repülés közben a rovarnak a szélről is információt adnak.

Molylepke navigáció

A molylepkék két módszerrel navigálnak. A holdat és a csillagokat használják, ha rendelkezésre állnak, és a geomágneses nyomokat, ha a fényforrások eltakarják őket.

Molyok viselkedése

A molyok a szárnyaik rezgetésével fűtik fel repülési izmaikat, mivel a nap sugárzó energiája (mivel éjszakai állatok) nem áll rendelkezésükre, hogy ezt a célt szolgálják.

Más érdekességek a molyokról

Az éjjel virágzó virágok beporzása általában a molyoktól (vagy denevérektől) függ, és a mesterséges világítás elvonhatja a molyokat a virágoktól, ami befolyásolja a növények szaporodási képességét. Ezt úgy előzhetjük meg, ha a lámpa köré ruhát vagy hálót helyezünk. Egy másik lehetőség a színes (lehetőleg piros) izzó használata. Ez elvonja a molyok figyelmét a fényről, miközben továbbra is biztosítja a fényt, hogy lássanak mellette.

Dacára annak, hogy a molyok a ruhák megevésére vannak bekeretezve, a legtöbb kifejlett moly egyáltalán nem eszik. A legtöbbnek, mint például a Luna, Polyphemus, Atlas, Prometheus, Cercropia és más nagyméretű lepkéknek nincs szájuk. Ha mégis esznek, a lepkék nektárt isznak. Csak egy lepkefaj eszik gyapjút. A felnőttek nem esznek, de a lárvák átrágják magukat a gyapjú ruházaton.

A lepkék (és a pillangók) tanulmányozását “lepidopterológiának” nevezik, és a biológusokat, akik valamelyikre szakosodtak, “lepidopterológusoknak” nevezik. A lepkék (és pillangók) megfigyelését időtöltésként “moth”-nak és “butterflying”-nak nevezik.

A lepkék, és különösen hernyóik a világ számos részén jelentős mezőgazdasági kártevőnek számítanak. A cigánymoly (Lymantria dispar) hernyója súlyos károkat okoz az Egyesült Államok északkeleti részén lévő erdőkben, ahol invazív fajnak számít. A mérsékelt éghajlaton a tőkehalmoly nagy károkat okoz, különösen a gyümölcsösökben. Trópusi és szubtrópusi éghajlaton a gyémántmoly (Plutella xylostella) a káposztafélék (a mustárfélék vagy a káposztafélék családja) talán legsúlyosabb kártevője.

A lepkék és a molyok a szárnyaikon keresztül hallják a hangokat.

A lepkék szárnyát nem por, hanem apró pikkelyek és szőrök ezrei borítják.

A lepkéknek és a molyoknak egyaránt van egy Johnston-szervnek nevezett szervük, amely a lepke vagy a moly antennáinak tövében található. Ez a szerv felelős a pillangó egyensúlyérzékének és tájékozódásának fenntartásáért, különösen repülés közben.

A Cecropia lepke képes akár 7 mérföldes távolságból is kiszagolni párját tollas antennáival.

A szfinxsólyom lepke a leggyorsabb lepke a világon, több mint 30 mérföld/órás sebességet képes elérni.