Mondj el mindent, amit a kognitív disszonanciáról tudni kell

Mit jelent pontosan a kognitív disszonancia?

Tegyük fel, hogy úgy edzel, mint egy főnök – fizetsz a virtuális edzésekért, kocogsz a környékeden, meghódítasz minden túraútvonalat öt mérföldes körzetben – és egészségesen étkezel, mindezt a 15-ös karantén ledobása érdekében.

Aztán elmész élelmiszert vásárolni, és kiszúrsz egy kád ehető sütitésztát, amit beteszel a kosaradba, gondolván, hogy csak egy-egy kanálnyit eszel belőle. Hiába veszed meg, tudod, hogy nem kellett volna, mert, nos, szabotázs. És ez az, amikor a kellemetlen érzés, a bűntudat és a szégyenérzet elkezd telepedni rád.

Ez a kognitív disszonancia – egy mentális konfliktus, amely akkor lép fel, amikor a meggyőződéseid nem állnak összhangban a tetteiddel. “Ez egy kellemetlen lelkiállapot, amikor valakinek ugyanarról a dologról egymásnak ellentmondó értékei, attitűdjei vagy perspektívái vannak” – mondja Dr. Grant H. Brenner pszichiáter, FAPA, a manhattani Neighborhood Psychiatry társalapítója. “A kellemetlenség mértéke a témától függően változik, valamint attól, hogy az illető mennyire bírja az önellentmondást.”

Egy másik példa az a dohányos, aki nagyon jól tudja, hogy a nikotin tüdőrákot okoz, de a pillanatnyi szorongás enyhítésére mégis slukkot slukk után slukk után szív, és utána szégyenérzetet és bűntudatot érez. “Van valamiféle ellentmondás aközött, hogy mik az értékeink és mit érzünk abban a pillanatban” – mondja Thea Gallagher, PsyD, a Pennsylvaniai Egyetem Perelman Orvosi Iskolájában működő Center for the Treatment and Study of Anxiety (CTSA) adjunktusa és ambuláns klinikájának igazgatója. Vagy vegyük a vegánt, aki bőrtáskát vásárol, a környezettudatos fickót, aki benzinnel működő autót vesz, és a lista folytatható.”

Míg a kognitív disszonancia önmagában nem feltétlenül rossz dolog, “ha az emberek elkerülik a mentális kellemetlenségek kezelését – kivéve, ha a probléma magától megoldódik, ami egy belső konfliktus esetén általában valószínűtlen -, az később problémákhoz vezethet” – mondja dr. Brenner szerint.

A kutatók úgy vélik, hogy ez nem egy automatikus érzés, amit akkor érzünk, ha ellentmondásos hiedelmeink vannak – csak akkor tapasztaljuk, ha tudatában vagyunk annak, hogy ellentmondás van.

Honnan származik a kifejezés?

Még 1957-ben Leon Festinger pszichológus alkotta meg a kifejezést egy úttörő kísérlet után. Festinger és kollégája 71 alanyt kért meg arra, hogy egy órán keresztül végezzenek el néhány szunyókálásra alkalmas feladatot, például forgassák a fogasokat egy fogastáblán. Vagy 1 vagy 20 dollárt fizettek nekik azért, hogy azt mondják egy várakozó résztvevőnek, hogy a feladat szórakoztató. Később, amikor az alanyokat megkérték, hogy értékeljék a kísérletet, azok, akiknek 1 dollárt fizettek, szórakoztatóbbnak ítélték meg, mint azok, akiknek 20 dollárt fizettek.

Zavaró, igaz? A kísérlet azt mutatta, hogy az 1 dollárért fizetett alanyok disszonanciát tapasztaltak. Hogy miért? Mert 1 dollár nem volt elég a hazugsághoz, így tulajdonképpen meggyőzték magukat arról, hogy a feladat valójában élvezetes. Ezzel szemben, mivel a 20 dolláros csoport úgy vélte, hogy az összeg elég volt a hazugsághoz, nem tapasztaltak disszonanciát.

Hogy tovább bontsuk, a disszonancia az 1 dolláros csoport megismerése (valójában nem akartak hazudni) és a viselkedésük (ténylegesen hazudtak) között keletkezett. Egy olyan feladat elvégzését, amely nincs összhangban valakinek a hiedelmeivel, kényszerű megfelelésnek nevezzük. És annak érdekében, hogy összeegyeztethessék az inkonzisztens viselkedést a hiedelmeikkel, csökkentették az általuk érzett disszonanciát azáltal, hogy megváltoztatták a cselekedethez való hozzáállásukat (azt jelentették, hogy szórakoztató volt). Érti?

Festinger elmélete azt mutatta meg, hogy az embereknek szükségük van a hozzáállásuk és a viselkedésük közötti összhangra – még akkor is, ha ennek az egyensúlynak az elérése nem mindig racionális módon valósul meg.

A kutatók még az agyi aktivitásban is találtak különbségeket a kognitív disszonancia állapotában. Agyi szkennelések kimutatták, hogy a magasabb szintű kognitív disszonanciával járó döntések látható elektrofiziológiai jelet váltottak ki az agy prefrontális kéregében, azon a területen, amely a belső konfliktusokat és hibákat felügyeli.

Milyen hatásai vannak a kognitív disszonanciának?

A pillanatnyi helyzetben a kognitív disszonancia kellemetlenséget, stresszt és szorongást okozhat. Ezeknek a hatásoknak a mértéke pedig gyakran attól függ, hogy az egymásnak ellentmondó hiedelmek között mekkora az eltérés, mennyit jelentenek az adott személynek a hiedelmek, valamint attól, hogy az illető mennyire bírja az önellentmondást.

Így például egy vegán, aki kisállatokat nevel és önkénteskedik egy helyi menhelyen, sokkal nagyobb stresszt élhet át a húsevéssel, mint mondjuk valaki, aki mindig a mozgásról beszél, mégsem kel fel soha a kanapéról. “Az emberek pszichológiai stresszt tapasztalhatnak, mert tudják, hogy önsajnálatot kellene tanúsítaniuk, de ugyanakkor mély szégyenérzetet és megbánást éreznek” – mondja Gallagher.”

A kognitív disszonancia okozta kellemetlen érzés miatt az emberek racionalizálhatják döntéseiket – még akkor is, ha azok a hitükkel ellentétesek -, elkerülhetik a bizonyos témákról szóló beszélgetéseket, eltitkolják mások elől a hitüket vagy tetteiket, vagy akár az orvos tanácsát is figyelmen kívül hagyhatják. Végül mindezek a taktikák csak abban segítik őket, hogy megismételjék azokat a viselkedési formákat, amelyekkel egyébként sem értenek egyet. Helló, élő, lélegző oximoron.

Hogyan befolyásolhatja a döntéseinket?

A kognitív disszonancia problémás lehet, ha elkezdjük igazolni vagy racionalizálni a destruktív viselkedést. Vagy ha elkezdjük komolyan stresszelni magunkat azzal, hogy megpróbáljuk racionalizálni a disszonanciát.

“Vannak pácienseim, akik társkereső alkalmazásokra mennek, és azt mondják, hogy csak elutasítást kapnak. Szeretem emlékeztetni őket, hogy ők is visszautasítottak már néhány embert, és nem volt olyan nagy ügy. Nem utálták őket. Nem gondolták, hogy undorítóak. Csak azt gondolták, hogy “Ó, ez az ember nem nekem való”. De amikor ezt magukra fordítják, keményebbek lesznek, és internalizálják a gondolatot, hogy ‘Szörnyű vagyok. Senki sem szeret engem. Én csak egy lúzer vagyok. Ez a destruktív gondolkodási minta megerősíti a disszonanciát, és olyan viselkedést alakíthat ki, amely hosszú távon ismétli ezt a negatív ciklust” – mondja Gallagher.

“Nem sokan megyünk bele valamibe úgy, hogy ‘Hé, ma tényleg szeretném megkérdőjelezni az ezzel kapcsolatos meggyőződésemet’. Általában szeretünk ragaszkodni a hiedelmeinkhez. Az emberek úgy oldják meg a disszonanciát, hogy további információkat keresnek, amelyek megerősítik azt, amit hinni akarnak, ahelyett, hogy megpróbálnák más módon megkérdőjelezni azt, ami végül csak megerősíti az előítéletet” – mondja Gallagher.”

Amikor a kognitív disszonancia nem kezelhető, nemcsak szorongást okozhat, hanem a döntéshozatalban is károsodást okozhat – mondja Dr. Brenner. A másik oldalról azonban azt mondja: “Ha a kognitív disszonanciát megfelelően kezeljük, az jobb döntéshozatalt és nagyobb önismeretet eredményezhet.”

“Hasznos lehet, ha azonosítani tudjuk, és megkérdezzük magunktól: “Miért? Hogyan jutottam el ide? Hogyan tudom helyrehozni? Milyen viselkedési formákkal tudok ezzel szembeszállni?”” Gallagher szerint.

Melyek a jelei annak, hogy kognitív disszonanciát tapasztalhatsz?

A kognitív disszonancia lehetséges jelei közé tartoznak:

• Általános kellemetlen érzés, amelynek nincs nyilvánvaló vagy egyértelmű forrása
• Konfúzió
• Konfliktus érzése egy vitatott témával kapcsolatban
• Az emberek azt mondják, hogy képmutató vagy
• Tudatában vagy annak, hogy ellentmondásos nézetek és/vagy kívánatosak, de nem tudod, mit kezdj velük

“A belső konfliktus érzésének kialakulását jó, ha észreveszed, mert ez merev meggyőződésekhez és hirtelen változásokhoz vezethet a meggyőződésekben és a viselkedésben,” dr. Brenner magyarázza. “Ha az egymással versengő értékek, meggyőződések, attitűdök stb. nem kerülnek feloldásra vagy integrálásra, az nagymértékben gátolja a csoportok konstruktív párbeszédre való képességét, ami megnehezíti, ha nem lehetetlenné teszi, hogy kielégítő kompromisszumra jussanak” – mondja.”

Mit tehet a kognitív disszonancia enyhítéséért?

A jó hír az, hogy a kognitív disszonancia feloldása gyakran pozitív változásokhoz vezethet. És ez nem mindig hatalmas változtatásokról szól. Néha már egy kis perspektívaváltás is sokat segíthet az egészségesebb gondolkodási minták kialakításában.

“A kulcs az azonosítása, az értékelése és annak kitalálása, hogyan oldjuk fel” – mondja Gallagher. “Azonosítanod kell, hogy mely értékek a sajátjaid, és melyek másokéi. És ha valaki más értékeit veszed át, akkor meg kell kérdezned magadtól, hogy miért” – mondja. Tehát például, ha valaki azt mondja: “Nem hiszem el, hogy pénzt költenél egy házvezetőnőre. Ki kell találnod, mik az értékeid, és mi az, ami fontos számodra, és aztán meg kell békélned velük – mondja Gallagher. “Néha nincs helyes vagy helytelen; az a lényeg, hogy mi a legjobb neked és az életednek ebben az időszakában.”

A disszonancia csökkenthető a meglévő hiedelmek megváltoztatásával, új hiedelmek hozzáadásával vagy a hiedelmek fontosságának minimalizálásával. Vegyünk például egy Festinger által javasolt példát: Egy erős dohányos, aki tudja, hogy a dohányzás árt az egészségének, disszonanciát fog tapasztalni, mert továbbra is szívja. A disszonanciát az alábbiakkal csökkentheti:

• Megszokik a dohányzásról
• Módosítja a dohányzás egészségre gyakorolt hatásáról alkotott hiedelmeit (hogy nem okoz tüdőrákot)
• Új hiedelmet ad hozzá azáltal, hogy a dohányzás pozitív hatásait keresi (csökkenti a szorongást és a súlygyarapodást)
• A hiedelem jelentőségének csökkentése azzal, hogy meggyőzi magát arról, hogy a dohányzás kockázatai elenyészőek egy autóbaleset kockázatához képest

Az élet bonyolult lehet, és cselekedeteinket és hiedelmeinket időnként nehéz értelmezni. A szorongató ellentmondások tudatosítása azonban fontos első lépés a kezelésükhöz. Még valamit tartsunk észben – életünk során növekedünk és fejlődünk, így a kognitív disszonancia, amellyel ma küzdünk, idővel feloldódhat.

Kognitív disszonancia GYIK