MR. MURRAY IRODALMI OLDAL

TUDJÁK MEG A KÖVETKEZŐ POETIKAI ESZKÖZÖKET. TANULJA MEG A FOGALMAZÁSOKAT, ÉS KATTINTSON A FELTÉTELEKRE, HOGY LÁSSA A PÉLDAIT, ÉS TOVÁBB BŐVEBB KIFEJEZÉSEKET KAPJON.

HA VÉGZETT, KÉPZELJEN KI EGYET AZ OLDAL ALJÁBAN Megtalálható KÉRDÉSBEN.

ALLITERÁCIÓ – a kezdeti mássalhangzók ismétlése.

ALLUSZIÓ – közvetlen vagy közvetett utalás egy ismerős alakra, helyre vagy eseményre a történelemből, irodalomból, mitológiából vagy a Bibliából.

APOSZTRÓFA – olyan szófordulat, amelyben egy jelen nem lévő személyt szólítanak meg.

ASSONANCIA – hasonló magánhangzók szoros ismétlődése, általában hangsúlyos szótagokban.

ATMOSZFÉRA / MOOD – az uralkodó érzés, amelyet egy történet vagy vers teremt.

KAKOPHÓNIA – a költői hatás érdekében bevezetett kemény hangok – néha nehezen kiejthető szavak.

CLICHE – túlhasznált kifejezés, amely elvesztette szándékolt erejét vagy újszerűségét.

KONNOTÁCIÓ – a szavakhoz kapcsolódó érzelmi sugallatok a szűk értelemben vett meghatározáson túl.

KONZONANcia – azonos mássalhangzók szoros ismétlődése különböző magánhangzók előtt és után.

KONTRÁTUS – különböző dolgok összehasonlítása vagy egymás mellé állítása

DENOTÁCIÓ – a szavak szótári jelentése.

DISSONANCIA – durva zöngés hangok egymás mellé helyezése egy vagy több sorban.

EUPHÓNIA – kellemes, könnyen artikulálható hangok.

Kiterjesztett metafora – két, alapvetően nem egyforma dolog közötti burkolt összehasonlítás. Ezek az összehasonlítási pontok az egész válogatásban folytatódnak.

FIGURATÍV NYELV – olyan nyelvhasználat, amely a szavakat szó szerinti jelentésükből a jelentésük hangsúlyozásával kiszorítja, hogy új felismerést és érzést hozzon a témához.

HYPERBOLE – túlzás az igazság szolgálatában – túlzás.

IDIOM – olyan kifejezés vagy kifejezés, amelyet nem lehet szó szerinti fordítással érteni, hanem ehelyett olyan átvitt értelemre utal, amelyet a köznapi használat révén értünk.

IMAGERIA – az érzéki tapasztalatok nyelvi megjelenítése. A kép leggyakrabban mentális képet sugall, de az animáció hangot, szagot, ízt vagy tapintási élményt is ábrázolhat.

IRÓNIA – olyan irodalmi eszköz, amely rejtett vagy ellentmondásos jelentéseket tár fel.

JARGON – egy adott szakmára, foglalkozásra vagy csoportra jellemző nyelvezet.

JUXTAPozíció – ellentétes vagy különböző helyzetek, szereplők, helyszínek, hangulatok vagy nézőpontok átfedése vagy keveredése a jelentés, a cél vagy a jellem tisztázása, vagy bizonyos hangulatok fokozása érdekében,különösen a humor, a horror és a feszültség. kontraszt is

LITERÁLIS NYELV – a mondottak a valóságon alapulnakaz átvitt nyelvben használt összehasonlítások nélkül.

LITOTÁCIÓ – az aláhúzás egy formája, amelyben valamit úgy mondanak, hogy tagadják az ellenkezőjét.

METAFÓRIA – két lényegileg különböző dolog összehasonlítása. Az összehasonlítás inkább burkoltan történik, mint közvetlenül kimondva.

METER – hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokon alapuló bármilyen szabályos ritmusminta.

METONIMIA – egy szorosan kapcsolódó gondolat használata magára a gondolatra.

MOOD – lásd atmoszféra

ONOMATOPOÉIA – olyan szavak használata, amelyek úgy hangzanak, mint amit jelentenek.

OXYMORON – két olyan szó egymás mellé helyezése, amelyek ellentmondásosak, mégis van bennük igazság.

PARADOXON – olyan állítás, amelyben látszólagos ellentmondás van, ami valójában igaz.

PERSONIFIKÁCIÓ – emberi tulajdonságokkal ruházunk fel egy állatot, tárgyat vagy eszmét.

RÍM – hasonlóan hangzó szavak

RÍMSÉTA – a rímek bármely mintázata a költészetben. Minden hírhanghoz az ábécé következő betűje tartozik.

RÍM – hangsúlyos vagy ékezetes szótagok sorozata egy szócsoportban, amely úgy van elrendezve, hogy az olvasó hasonló sorozatot várjon.

SIMILE – két lényegileg különböző dolog összehasonlítása. Az összehasonlítást közvetlenül az olyan szavakkal fejezik ki, mint például like, as, as, than vagy resembles.

SZÓLÓ – a “hang”, amely látszólag elmondja a verset. Nem azonos a költővel; ez olyan, mint egy narrátor.

SZIMBOL – a szimbólumnak két jelentésszintje van, egy szó szerinti és egy átvitt értelemben vett szint. A karakterek, tárgyak, események és helyszínek mind lehetnek szimbolikusak abban az értelemben, hogy önmagukon túl valami mást képviselnek.

SYNEDOCHE – egy rész felhasználása az egész gondolatra.

TÉMA – a történet központi gondolata, általában inkább burkoltan, mint közvetlenül megfogalmazva. Ez az írónak az életről alkotott elképzelése, és a beszélő hangján keresztül implikálható vagy közvetlenül kijelenthető. Nem szabad összekeverni a morállal vagy a cselekménnyel.

TONE – a költő hozzáállása a témához vagy az olvasókhoz. hasonló a hangnemhez, de nem tévesztendő össze a hangulattal vagy a hangulattal. A szerző hangneme lehet szarkasztikus, őszinte, humoros …

TRÓFA – olyan szófordulat, amelyben egy szót a szó szerinti jelentésén kívül használnak. A hasonlat és a metafora a két leggyakoribb trópus.

UNDERSTATEMENT – az igazság szolgálatában kevesebbet mondunk, mint amit gondolunk.

VOICE – az alkotó és művészi intelligencia, amelyet minden beszélő mögött felismerünk.