MR. MURRAY IRODALMI OLDAL
TUDJÁK MEG A KÖVETKEZŐ POETIKAI ESZKÖZÖKET. TANULJA MEG A FOGALMAZÁSOKAT, ÉS KATTINTSON A FELTÉTELEKRE, HOGY LÁSSA A PÉLDAIT, ÉS TOVÁBB BŐVEBB KIFEJEZÉSEKET KAPJON.
HA VÉGZETT, KÉPZELJEN KI EGYET AZ OLDAL ALJÁBAN Megtalálható KÉRDÉSBEN.
ALLITERÁCIÓ – a kezdeti mássalhangzók ismétlése.
ALLUSZIÓ – közvetlen vagy közvetett utalás egy ismerős alakra, helyre vagy eseményre a történelemből, irodalomból, mitológiából vagy a Bibliából.
APOSZTRÓFA – olyan szófordulat, amelyben egy jelen nem lévő személyt szólítanak meg.
ASSONANCIA – hasonló magánhangzók szoros ismétlődése, általában hangsúlyos szótagokban.
ATMOSZFÉRA / MOOD – az uralkodó érzés, amelyet egy történet vagy vers teremt.
KAKOPHÓNIA – a költői hatás érdekében bevezetett kemény hangok – néha nehezen kiejthető szavak.
CLICHE – túlhasznált kifejezés, amely elvesztette szándékolt erejét vagy újszerűségét.
KONNOTÁCIÓ – a szavakhoz kapcsolódó érzelmi sugallatok a szűk értelemben vett meghatározáson túl.
KONZONANcia – azonos mássalhangzók szoros ismétlődése különböző magánhangzók előtt és után.
KONTRÁTUS – különböző dolgok összehasonlítása vagy egymás mellé állítása
DENOTÁCIÓ – a szavak szótári jelentése.
DISSONANCIA – durva zöngés hangok egymás mellé helyezése egy vagy több sorban.
EUPHÓNIA – kellemes, könnyen artikulálható hangok.
Kiterjesztett metafora – két, alapvetően nem egyforma dolog közötti burkolt összehasonlítás. Ezek az összehasonlítási pontok az egész válogatásban folytatódnak.
FIGURATÍV NYELV – olyan nyelvhasználat, amely a szavakat szó szerinti jelentésükből a jelentésük hangsúlyozásával kiszorítja, hogy új felismerést és érzést hozzon a témához.
HYPERBOLE – túlzás az igazság szolgálatában – túlzás.
IDIOM – olyan kifejezés vagy kifejezés, amelyet nem lehet szó szerinti fordítással érteni, hanem ehelyett olyan átvitt értelemre utal, amelyet a köznapi használat révén értünk.
IMAGERIA – az érzéki tapasztalatok nyelvi megjelenítése. A kép leggyakrabban mentális képet sugall, de az animáció hangot, szagot, ízt vagy tapintási élményt is ábrázolhat.
IRÓNIA – olyan irodalmi eszköz, amely rejtett vagy ellentmondásos jelentéseket tár fel.
JARGON – egy adott szakmára, foglalkozásra vagy csoportra jellemző nyelvezet.
JUXTAPozíció – ellentétes vagy különböző helyzetek, szereplők, helyszínek, hangulatok vagy nézőpontok átfedése vagy keveredése a jelentés, a cél vagy a jellem tisztázása, vagy bizonyos hangulatok fokozása érdekében,különösen a humor, a horror és a feszültség. kontraszt is
LITERÁLIS NYELV – a mondottak a valóságon alapulnakaz átvitt nyelvben használt összehasonlítások nélkül.
LITOTÁCIÓ – az aláhúzás egy formája, amelyben valamit úgy mondanak, hogy tagadják az ellenkezőjét.
METAFÓRIA – két lényegileg különböző dolog összehasonlítása. Az összehasonlítás inkább burkoltan történik, mint közvetlenül kimondva.
METER – hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokon alapuló bármilyen szabályos ritmusminta.
METONIMIA – egy szorosan kapcsolódó gondolat használata magára a gondolatra.
MOOD – lásd atmoszféra
ONOMATOPOÉIA – olyan szavak használata, amelyek úgy hangzanak, mint amit jelentenek.
OXYMORON – két olyan szó egymás mellé helyezése, amelyek ellentmondásosak, mégis van bennük igazság.
PARADOXON – olyan állítás, amelyben látszólagos ellentmondás van, ami valójában igaz.
PERSONIFIKÁCIÓ – emberi tulajdonságokkal ruházunk fel egy állatot, tárgyat vagy eszmét.
RÍM – hasonlóan hangzó szavak
RÍMSÉTA – a rímek bármely mintázata a költészetben. Minden hírhanghoz az ábécé következő betűje tartozik.
RÍM – hangsúlyos vagy ékezetes szótagok sorozata egy szócsoportban, amely úgy van elrendezve, hogy az olvasó hasonló sorozatot várjon.
SIMILE – két lényegileg különböző dolog összehasonlítása. Az összehasonlítást közvetlenül az olyan szavakkal fejezik ki, mint például like, as, as, than vagy resembles.
SZÓLÓ – a “hang”, amely látszólag elmondja a verset. Nem azonos a költővel; ez olyan, mint egy narrátor.
SZIMBOL – a szimbólumnak két jelentésszintje van, egy szó szerinti és egy átvitt értelemben vett szint. A karakterek, tárgyak, események és helyszínek mind lehetnek szimbolikusak abban az értelemben, hogy önmagukon túl valami mást képviselnek.
SYNEDOCHE – egy rész felhasználása az egész gondolatra.
TÉMA – a történet központi gondolata, általában inkább burkoltan, mint közvetlenül megfogalmazva. Ez az írónak az életről alkotott elképzelése, és a beszélő hangján keresztül implikálható vagy közvetlenül kijelenthető. Nem szabad összekeverni a morállal vagy a cselekménnyel.
TONE – a költő hozzáállása a témához vagy az olvasókhoz. hasonló a hangnemhez, de nem tévesztendő össze a hangulattal vagy a hangulattal. A szerző hangneme lehet szarkasztikus, őszinte, humoros …
TRÓFA – olyan szófordulat, amelyben egy szót a szó szerinti jelentésén kívül használnak. A hasonlat és a metafora a két leggyakoribb trópus.
UNDERSTATEMENT – az igazság szolgálatában kevesebbet mondunk, mint amit gondolunk.
VOICE – az alkotó és művészi intelligencia, amelyet minden beszélő mögött felismerünk.