Myxomatosus mitrális billentyű degeneráció – Petcardia – Állatorvosi kardiológia Coloradóban

A középsúlyos vagy súlyos MMVD-ben szenvedő háziállatokat gyakran ACE-gátlóval és pimobendánnal (Vetmedin) kezelik. Egy nemrégiben végzett gyógyszerkísérlet kimutatta, hogy a pimobendán felírása a mérsékelt és súlyos MMVD-ben szenvedő kutyáknak átlagosan 15 hónappal késleltetheti a pangásos szívelégtelenség kialakulásáig eltelt időt.”
Az ACE-gátlók és a vízhajtók egyaránt a vesére hatnak, és növelhetik a veseértékeket. Fontos ellenőrizni a veseértékeket e gyógyszerek megkezdése előtt és után, hogy a vesék megfelelően működjenek és megfelelően tudják kezelni a gyógyszereket.
A korábbi szakaszokban az MMVD-t 6-12 havonta ajánlott újra ellenőrizni, hogy felmérjék a betegség előrehaladásának ütemét, és meghatározzák, mikor kell elkezdeni a gyógyszeres kezelést. Amint a háziállat a pangásos szívelégtelenség tüneteit kezdi mutatni, diuretikumok adására kerül sor, és az újraellenőrzéseket 3-6 havonta kell elvégezni. A sorozatos újraellenőrzések lehetővé teszik a kardiológus számára a gyógyszerek beállítását, remélhetőleg a lehető leghosszabb ideig megóvva a háziállatot a CHF-től és a kórháztól.
Azért, hogy a pangásos szívelégtelenséget korai stádiumában elkapjuk, fontos, hogy otthon megismerjük a háziállat normális alvási légzésszámát és légzési erőfeszítéseit. Az alvó háziállat légzésszámának percenként 30 vagy annál kevesebb légzésnek kell lennie. Ha azt tapasztalja, hogy ez a szám folyamatosan növekszik, vagy a légzéshez szükséges erőfeszítés növekedését észleli, azonnal forduljon kardiológusához vagy háziállatorvosához. A légzésszám vagy az erőfeszítés növekedése annak a jele, hogy folyadék halmozódik fel a tüdőben, és a háziállat szívelégtelenségbe kerül.
Segítséget jelenthet, ha naponta naplót vezet a háziállat légzésszámáról, hogy észrevegye a normál légzéshez képest bekövetkező növekedéseket vagy változásokat.