Nézd meg, ahogy az őzgidák egy pár őzgidát szülnek, és figyeld, ahogy gondozza és vezeti őket

Tavaszias idő van, május vége vagy június eleje. A nőstény őz egy csendes helyet keres a réten, hogy megszülje a kicsinyeit. A magas fűben elrejtőzve az oldalára fekszik, hogy megszülessen. Amikor az ivadék kétharmada szabadon van, az őz feláll, hogy az ivadék a saját súlyánál fogva kicsúszhasson. Az őzike általában két őzgidát hoz világra. Azonnal megtisztítja és megeteti őket. Néhány órán belül, amint az őzgidák elég erősek, az őzike tovább vezeti őket a rétre. Különálló helyeken hagyja őket, néha több mint negyven méter távolságra egymástól. Ez az óvintézkedés biztosítja, hogy az egyik őzike megmenekülhessen, ha a másikat egy ragadozó találja meg.
Az őzike naponta kétszer vagy háromszor eteti a kicsinyeit. Nyelvével gyengéden masszírozza az őzgidákat, hogy serkentse a bél- és hólyagmozgást. A második napon már állva etetésre ösztönzi az őzgidákat. Az etetés után az őzgidák órákig mozdulatlanul fekszenek a fűben, miközben az őzike járőrözik a réten, mindig résen van a ragadozók – például a vörös róka – miatt. Az őzgidák egyetlen védelme az álcázó színük és szinte semmilyen szag hiánya. Azzal, hogy mozdulatlanok maradnak, elkerülik a róka figyelmét. A mozdulatlanság sikeresnek bizonyult. Az éber anya eltereli a róka figyelmét, és elriasztja azt.
Az emberek sokkal nagyobb veszélyt jelentenek az újszülött őzgidákra. A gazda, aki időben felfedezi az őzgidát, szénába csomagolja, hogy ne vegye fel az emberi szagot, és veszélyen kívül helyezi el. Az őzike vészkiáltása jelzi az őzbaknak, hogy hol van. Az őz megnyugtatja újszülöttjét azzal, hogy azonnal eteti, ami sok emlősnél gyakori viselkedési reakció.
A fiatal őzgidák öt-hat napnál nem idősebbek, és ösztönösen elkezdik utánozni az anyjukat. Követik az anyát a réten, amikor táplálék után kutat. Az ő mozgását utánozva megrágják és lenyelik az első lóherevirágokat. Körülbelül tíz nap elteltével az őzgidák gyakran már önállóan mernek táplálékot keresni. Ha a fiatal őzgidák éhesek, vagy ha elhanyagoltnak érzik magukat, anyjukat hívják. Ő pedig hívja őket, ha etetni akarja őket.
Két-három hetes korukban az őzgidák elkezdik kipróbálni gyorsaságukat és ügyességüket. Vad és energikus ugrásaik nem zavarják az anya nyugalmát. Egy furcsa, új zavaró tényező a réten arra készteti az őzgidát, hogy figyelmeztetően kiáltson az őzgidáknak. Egy ismerős jármű, például egy traktor zaja nem jelent veszélyt.
Májustól augusztusig az őzek a réten tartózkodnak, ahol elegendő védelem és táplálék áll rendelkezésükre. Július végére az őzbakok bundáján a pöttyök már szinte eltűnnek.
A nyár végére az őzbak ismét készen áll a párzásra. Az őzgidák a párzási helytől rövid távolságra maradnak. A párzási időszakban a bakok lényegesen agresszívebbek, és versengenek a párzásért. Az erősebb elűzi riválisát a területről. A bak szaglása jól fejlett, és könnyen megtalálja a tüzes őzike nyomát. Amint a bak a nőstény közelébe ér, az őz megfutamodik, és a bakot órákig tartó üldözésbe vonja, amivel megkezdődik a több napig tartó párzási rituálé. A bak kitartása azonban végül a párzáshoz vezet. Miután az őz párosodott a bakkal, visszatér a fiatal őzgidáihoz.
Még ha egyre kevesebb tejet tud adni nekik, az őzike még hetekig eteti az őzgidákat. A hideg időjárás közeledtével az egyéves ősök visszatérnek az anyjukhoz. Az őzike és kicsinyei az erdő védelmező zártságában telelnek.