Nagyítás az áthaladással vagy kattintással
Az agy a legjobban védett szerv a szervezetben. Több védőréteggel rendelkezik, kezdve az első védőréteggel, amely a koponya vagy a koponyacsont, amely páncélként védi az agyat az ütésektől. A következő védőréteg az agyhártya, amely három membránnal veszi körül az agyat és a gerincvelőt, hogy megakadályozza, hogy a koponya belsejével érintkezve megsérüljön. Az utolsó védőréteg az agy-gerincvelői folyadék (CFS), amelyben az agy és a gerincvelő lényegében úszik.
Ez a védelemnek is megvannak a maga korlátai. Minél nagyobb az ütközés vagy a trauma, annál valószínűbb, hogy az agy megsérül. A traumás agysérülés (TBI) meghatározása szerint a fejre mért ütés vagy rázkódás vagy áthatoló fejsérülés, amely megzavarja az agy működését. Nem minden fejre mért ütés vagy rázkódás eredményez TBI-t. Az ilyen sérülés súlyossága az “enyhétől” (amely rövid ideig tartó változást okoz a mentális állapotban vagy a tudatállapotban) a “súlyosig” (amely a sérülést követően hosszabb ideig tartó eszméletvesztést vagy amnéziát okoz) terjedhet. A TBI rövid vagy hosszú távú problémákat eredményezhet az önálló működésben).
Az agyhártya
Az agy egy csontos burkolat, az úgynevezett koponya belsejében helyezkedik el. A koponya védi az agyat a sérüléstől, és az arcot védő csontokkal együtt koponyának nevezzük. A koponya és az agy között található az agyhártya, amely három szövetrétegből áll, amelyek az agyat és a gerincvelőt fedik és védik. Ezek a hártyák azonban megfertőződhetnek, ha valaki agyhártyagyulladást kap, és mivel az agyhártya közvetlen kapcsolatban van az agyvelővel, ez veszélyes lehet. A legkülső rétegtől befelé haladva ezek a dura mater, az arachnoidalis és a pia mater.
A dura mater vagy pachymeninx két fehéres hártyarétegből áll. A külső réteget (csonthártya) csonthártyának nevezzük. A belső réteg (meningeális), az egész koponya belsejét béleli, és kis redőket vagy rekeszeket hoz létre, amelyekben az agy részei védve és biztosítva vannak. Mivel a két réteg néhány területet kivéve nem különböztethető meg egymástól, egyszerűbb a durát egyetlen rétegnek tekinteni, amely egyszerre szolgál endokraniumként és meningeumként. Ahelyett, hogy két réteget elválasztónak tekintenénk, a vénás szinuszokat úgy szokták leírni, mint amelyek egyetlen dura belsejében helyezkednek el.
A dura két különleges redőjét az agyban falxnak és tentoriumnak nevezik. A falx választja el az agy jobb és bal felét, a tentorium pedig az agy felső és alsó részét.
A dura, akárcsak a fejbőr, mind a koponya (főként a trigeminális), mind a nyaki idegek által táplált. Maga az agy általában érzéketlen, és a fejfájás általában vagy érrendszeri (intrakraniális vagy extrakraniális) vagy duralis eredetű.
A leptomeningek közé tartozik az arachnoidalis és a pia mater. Ezek a rétegek határolják a subarachnoidalis teret, amelyet kívülről egy vízhatlan kötőszöveti réteg, az arachnoid, belülről pedig egy vékonyabb réteg, a pia mater határol. A pia mater szorosan tapad az agy és a gerincvelő felszínéhez. Az arachnoidea és a pia mater között egy trabecularis szerkezetű kapcsolat van, amely áthidalja a subarachnoidalis teret, amely egyébként tele van keringő liquorral.
Az arachnoidea egy vékony és finom membrán, amely lazán veszi körül az agyat, és a durától elválasztható egy potenciális térrel, amelybe szubdurális vérzés léphet fel. A dura és az arachnoidális membrán között van egy tér, amelyet szubdurális térnek nevezünk. Az arachnoidát finom, rugalmas szövetek és különböző méretű erek alkotják.
Az arachnoida a hosszanti interhemiszférikus hasadékba merül, de a sulciba nem. A duralis vénás sinusok közelében az arachnoidának mikroszkopikus nyúlványai vannak, az úgynevezett arachnoid villi-k, amelyekről úgy vélik, hogy a liquor felszívódásával kapcsolatosak. A villák megnagyobbodásai, az úgynevezett arachnoidális granulációk belépnek néhány sinusba és a hozzájuk tartozó oldalsó lacunákba, és szabad szemmel is láthatóak. Mind a granulációk, mind a lacunák szemcsés gödrökben helyezkednek el a calvaria belső oldalán.
A pia mater az agyhártyáknak az agy felszínéhez legközelebb eső rétege. Az agy teljes felszínét bensőségesen beborítja, és követi az agyat az agyféltekék gyrijeibe és a kisagy fóliáiba. A pia materben sok vérér található, amelyek mélyen benyúlnak az agy felszínébe. Az agyat ellátó fő artériák látják el a pia mater vérereivel. Az arachnoidát és a pia mater-t elválasztó teret subarachnoidalis térnek nevezzük. Ebben a térben áramlik a liquor.
A kép Copyright © My-MS.org és az E képlicenc hatálya alá tartozik, amely a Jogi nyilatkozat oldal Képlicenc szakaszában van meghatározva. A kamrarendszer
A kamrarendszer négy, kamráknak nevezett üregre oszlik, amelyeket egy sor, forameneknek nevezett lyuk és cső köt össze. Az agyféltekékbe zárt két kamrát oldalkamrának (első és második) nevezzük. Ezek mindegyike a harmadik kamrával egy-egy külön nyíláson, az úgynevezett Munro-nyíláson (Foramen of Munro) keresztül érintkezik. A harmadik kamra az agy közepén található, és falát a talamusz és a hipotalamusz alkotja.
A harmadik kamra a negyedik kamrával egy hosszú csövön, a Sylvius Aqueductuson keresztül kapcsolódik. A negyedik kamrában áramló liquor egy másik nyílássorozaton keresztül áramlik körbe az agy és a gerincvelő körül.
Cerebrospinális folyadék
A liquort az arachnoidea és a pia mater közötti tér, a subarachnoidalis tér tartalmazza. Az agykamrák érhálós plexusokat tartalmaznak, amelyekből a liquor képződik. Ez a folyadék a kamrákon keresztül kering, belép a subarachnoidalis térbe, és végül a vénás rendszerbe szűrődik. A liquor védi az agyat, amely lényegében lebeg. Arra szolgál, hogy minimalizálja a fejet és a nyakat ért ütések okozta sérüléseket.
A CSF körülveszi vagy megfüröszti az agyat és a gerincvelőt. Ez egy tiszta, vizes és szinte fehérjementes folyadék, amely folyadékpufferként szolgál az idegszövet védelmére. Emellett kompenzálja a koponyán belüli vértérfogat-változásokat.
A CSF a pia mater és az agyhártyák arachnoidális anyaga között kering. Az ütések tompítása mellett ez a folyadék csökkenti a nyomást az agyalapon azáltal, hogy az idegszövetet “lebegésre” készteti. Az agy általában egyensúlyt tart fenn a felszívódó és a termelődő liquor mennyisége között, így az agy körüli nyomás folyamatosan egyensúlyban van.
A liquor egy sor kommunikáló üregben vagy csatornában, az úgynevezett kamrákban termelődik és kering. A kamrák lehetővé teszik, hogy a liquor a gerincvelő és az agy körül áramoljon, miközben folyamatosan felszívódik és feltöltődik. Az egyes kamrákon belül egy speciális struktúra, az úgynevezett choroid plexus felelős a liquortermelés nagy részéért.
A liquort a choroid plexus választja ki a felső kamrákban, és az agyalapon lévő vénás rendszer szívja fel. Ahogy ez a folyadék lefelé áramlik, elszállítja a toxikus hulladékokat és hormonokat szállít az agy egymástól távol eső területei között. Az arachnoidális villi és az arachnoidális granulációk felelősek a liquor elvezetéséért a koponyaüreg vénás szinuszaiba és a gerincvelői vénákba.
A liquort lumbálpunkcióval (LP) vagy gerinccsapolással lehet vizsgálni.
A liquort lumbálpunkcióval (LP) vagy gerinccsapolással lehet vizsgálni.